The Grand… uninstalling

Mára is aludtam egy jó hosszút, mert rámfért. Délelőtt még befejeztem a filmeim katalogizálását, mert még sok híja volt. Ilyen szép katalógust generálok belőle. Ejha, az öt példafilmből három nekem is megvan

   Ebéd után elbicajoztam Kirikához, ezúttal a város túlsó felébe. Most a hétvégén hurcolkodott el a szülői házból egy frankó albérletbe, ahol most még glédában álltak a dobozok, de látszott, hogy a rövid idő ellenére is hamar létrehozott egy normális háztartást. A számítógép is már a rendes helyén volt, ezért gond nélkül beraktuk a vinyómat és átmásolgattuk a szükséges dolgokat. Kaptam Geneshaft animét, csak legyen időm megnézni.

   Hazafelé beugrottam Gyulához is, hogy visszadjam a régebben kölcsönkért tápegységet. Itthon pedig nekiestem a Balutól kapott hangszereknek. A Steinberg legjobb cuccaival csak a baj van, szoptam velük rendesen. Ott van például a The Grand 2, ami egy gyönyörűséges versenyzongorát szólaltat meg, ám hardverkulcs nélkül nem megy. A hardverkulcs-emulátor pedig úgy szétfagyasztja a gépet, hogy öröm nézni. Csökkentett módban uninstall, a versenyzongoráról pedig lemondok. Á, úgysem tudtam volna rendesen kihasználni. Ugyanez a Groove Agenttel, pedig az is milyen jó lett volna. Sebaj, vannak egyéb jóságok is. A Korg Legacy Collection például nagyon kellett, kevés szoftveres szinti ér a nyomába.

Ne lépj a lábamra, mert nem fogom érezni!

Hajaj, tegnap megrémített a hozzám hasonlóan László keresztnevű gépmester. Azt mondta, hogy közeleg a névnapunk, s ennek alkalmából lesz valami céges összeröffenés, ahol olyan 10.000 Ft körüli kiadásra számítsak. Eddig is voltak névnapozások, de akkor a cég többi alkalmazottja dobta össze a lóvét valami ajándékra. Erre most itt vagyunk hárman Lászlók, és még mi hívjuk meg a többieket. Valami kibúvót kéne találni. Ennyi pénzből én képes vagyok három napig részegen fetrengeni egy motorostalálkozón.

Alexék hívtak motorostalálkozóra. Tavaly és azelőtt is voltunk Gyomaendrődön, s most is lesz ott motorostalálkozó. Igen ám, de egyrészt este még mindig kibaszott hideg van a sátrazáshoz, másrészt most az eső is esik, harmadrészt már Oki kertipartiját terveztem be. Ez utóbbi a szar idő miatt valószínűleg kútba esik.

Hogy felkészüljek a szar időre, a katonai nadrágomhoz vettem ma reggel egy surcit. Tizenakárhány soros fekete Red Rooster az Obsit Military Shopból. Csavarozott talpú, acélbetétes csoda. Az eladócsaj először megkérdezte, hogy hányas lábam van, s amikor mondtam, hogy 40-es, a kezembe nyomott egy 39-est, hogy próbáljam fel. Most vagy tudta, hogy ezek a surcik egy számmal nagyobbak, vagy arra apellált, hogy minden férfi eltúlozza többek közt a lába méretét. Mindenesetre olyan volt a lábbeli, mintha a lábamra öntötték volna. Na ez nem teljesen igaz, mert olyan kemény a talpa, hogy járás közben csak alig észrevehetően hajlik, ezért már előre meghajlították. A bokát is jó erősen fogja, lefelé kicsit nehézkes vele lépcsőzni. Sűrű esőben pedig átázik, mert bokarésztől felfelé a nyelve elválik a szárrésztől, nem úgy mint a katonai surcikon, ahol az egész lábtyűnek csizmaszerű kiképzése van. Ez a mulaccság 17 rugóba került.

Munka közben rittyentettem Yngának kommentezési lehetőséget, nyomás oda olvasni!

Ma este nem volt dorbézolás, helyette inkább ismerkedtem a legbonyolultabb szintivel, amit eddig láttam. A Reaktor5-tel hihetetlen és csodálatos hangokat lehet előcsalogatni. Manapság még Baluhoz is el kellene ugranom hasonlóan jó hangszerekért, de most itt ez a nyálkás idő…

Eddig, eddig és eddig vagyok munkával! Pisti, aki a megrendelőket sorra hozzám irányítja, nemrég meglepődött, amikor
elsoroltam neki, hogy mennyi munka is van a nyakamon, és már halogatnom kell a dolgokat. De azért nyomja a melót,
én meg nem unatkozok.
Tegnap itthon VSTi cuccokat válogattam, aztán bosszankodtam, hogy egy énekescsaj-szintetizátor nem akar
rendeltetésszerűen működni. Milyen szar már, hogy egy program alapállapotban használhatatlan, a patch pedig csak a regisztrált
felhasználóknak jár…
Ma munka után elbicikliztem a Szóla Rádióba, hogy
megnézzem, milyen környezetben dolgozik Misi, és hogy neki is odaadjam a képeket az Underground Fesztiválról. Kis földszinti
iroda, ahol a bezsúfolt technika úgy termeli a hőt, hogy a klíma sem bír vele. Megnézhettem, ahogy Erika, az ipari balerina
híreket olvas. Csak az a baj, hogy nem tud olvasni, és súlyos beszédhibái vannak, ezért még mindig nem tudom, hogy mi a fenét
keres egy rádiónál, még ha oly kicsi is, mint most a Szóla, amit neten keresztül hallgatunk haveri körben, főleg ha metálkodás
megy rajta. Metálkodást hallani rajta eleget, ma is Atushék voltak bent interjút adni, mint a Húsdaráló Project alapító tagjai.
Frissítettem már a fotógalériámat, bekerültek a
hétvégi kertipartis képek is. Én szinte semmit nem fényképeztem
Gombóchoz képest, akinek itt látható az 500 képből álló galériája.

Villanyzongorista

Tegnap balhéval indult a munkanap, mert a nyomdában összeverekedett a vágó és egy gépmester. Meg is kapták a magukét, kereshetnek új munkahelyet mindketten. Biztos jó vezetői döntés volt, de a fene egye meg ezt az elpuhult világot, hogy ekkora felhajtást csinálnak pár pofonból. Persze lehet olyasmit is mondani erre, hogy majd másképp beszélek, ha engem tanítanak meg kesztyűbe dudálni. Tentével is dumálgattam online, aki elpanaszolta, hogy kapott egy kis szemrehányást a múlt pénteki Metálfarsang rendezőjétől, Feritől. Feri szerint a Fokk fotósai (én meg Hurka) mindig részegek, hát hogy képzeli ezt a Fokk. Az biztos, hogy imbolyogtam és alig forgott a nyelvem egy liter bor után, de életem egyik legjobb fotósorozatát készítettem. Ezt Tente is elismerte, s megállapodtunk a végén, hogy most pénteken megyek az Unpluggedba
Backdoor és 7fő koncertet fotózni. Előtte persze Jazzelést is tervezünk haverokkal…

Tegnap meló után hazajöttem lecuccolni, aztán vissza a Rocksuliba, ahol Toti megtartotta első zongoraleckémet. Elég hosszú folyamat lesz a tanulás, hogy lövésem nincs a szolfézshez. Sódert is megkerestem a zeneboltjában, aki adott egy telefonszámot, hogy érdeklődjek egy használt szinti után. Itthon utánanéztem, s tökéletes lett volna tanulási célokra. 25-ért egy Roland E-15, ami midizni is tud, a hülyének is megéri. Erre közli a srác, hogy tárgytalan a hirdetés, eladta egy másik szintijét, ezt pedig megtartja. Ej, így lecsúszni valamiről! Sebaj, ma meló után elmentem megint a Rocksuliba, és Sóder már egy MIDI billentyűzettel fogadott. Jó drágán persze, újonnan, akciós áron volt 37 rugó. Egy tizessel olcsóbbnak képzeltem a dolgot. Hazafelé Punkyval buszoztam, aki egy most alakuló industrial-féle zenekarban énekel, egy közös ismerősünk, Zümi pedig náluk szintizik. Lassan szólnom kéne Züminek, hogy ugorjon már le és csereberéljünk zenészprogikat. Itthon üzembe helyeztem a billentyűzetet. Csak német nyelvű kezelési utasítása volt, angol a fasorban. Nem baj, anélkül is megtaláltam a power gombot. Dícséretes, hogy USB csatlakozása is van, nem csak general MIDI. Ez azt jelenti, hogy dughattam egyből a számítógép hátuljába, s nem kellett a nemrég szerzett MIDI csatlakozót külön beépíteni a gépbe, csatlakoztatni az alaplapi hangkártyára (hát igen, az ASIO-s hangkártya megvétele még odébb van). Jó dolog, hogy nyomásérzékeny a billentyű, bár idegesítő, hogy nincs aftertouch. Vagyis amilyen erővel leütöttem a billentyűt, olyan hangerővel szól végig a hangszer, hiába fokozom leütés után tovább a nyomást. Bár van rajta sok gomb parasztvakításnak, néhányat lehet csak használni, vagy még azt sem kell, ha a zenészprogit buzerálom egérrel. Egyelőre a Fruity Loops hangszereit használom, de van talonban más is. A billentyű egyelőre az íróasztalomon hever, mert elfelejtettem venni állványt hozzá.