Nihil morari

Pain of salvation
Nihil morari

“See me”
“Hear me”
“Need me”
Some things will never change
“Touch me”
“Heal me”
Mankind remains the same

Oceans
Forests
Nations
Now everything bears our name
While Earth is bleeding
Nothing will remain
Nothing prevails

We were stuck in this world of change
Expecting it to remain
Now nothing is left unstained

No!

When there’s nothing more that we can trade
Own
Steal
Or sell

When there’s nothing whole because we took it apart
And
Just left
Moved on

When there’s nothing left for us to break
Use
Abuse
Or rape

Then you’re free to count how much you saved

I can see the ways we fail
I can see us fall so easily
A structure far too frail
I can see 40,000 years of knowledge and history
Invested in this child
Spoiled and stained by proud divinity
Gaining at best the perspective and wisdom
Of not even a fleeting century

We have now reached the final ten thousandth of a second
of our evolutionary year, as we hit 2,000 at a birth rate
of 250 people a minute

Tell me
How are we supposed to survive?
If we’re acting like fools
All dropping dead to stay alive?
Someone tell me
Please just show me
If there’s nothing to do, God we’ll turn to you
But if we’re an image of you
I reckon you are just as puzzled and ugly too

You think we have developed fast; that we’re civilized and intelligent
I’ll let you in on a secret: we have developed Things!
The rest is simply knowledge passed on
(I can see us drain this world
I can see us buying loss too cheap
Terra Sterilia washing its bronken hand of us now
Creation’s blackest sheep!)
Hell, 99% of humanity couldn’t put together a simple light bulb if you put a gun to their heads!
And the intellect rubs off on fear

The year 2,010 AD: 6,823 Million people
2,020 AD: 7,518 Million people
2,030 AD: 8,140 Million people
2,040 AD: 8,668 Million people
2,050 AD: 9,104 Million people

I can see us read the signs
But spell them out in backward travesty
I see us close our eyes
To all the wounds that we inflict to this world by being “free”
We love this world to death
Purchasing our lifestyles with our lives
Defending our momentarily nations
With the loss of our priceless earthly home

It’s not hard to reach the top
It’s not hard not knowing when to stop
It’s not hard to take all
Not very difficult to fly if you settle for a fall
It’s not hard to cross a line
It’s not hard to push and go to far
Some creatures cannot climb
Then there are us who cannot even learn how to stay alive

I’m sorry!
For the things we did and did not do
Forgive us; the fools that rushed ahead without a clue
I am sorry
Please forgive us
For this human lack of humanity
This evolutionary travesty
This tragedy called “Man”
…called “Man”…

I’m sorry!
For the things we did and didn’t do
Forgive us; the fools that rushed ahead without a single clue
…without a single clue…

———————-

Magyar változat is van ebből a remekműből.

Frufru

2005 környékén szerettem meg a Frou Frou formációt, aminek az zenéjével először egy AMV-ben találkoztam. Nagyon sajnáltam, hogy csak egyalbumos formáció lett belőle, ezért nagyon megörültem, amikor egy-két hónapja meghallottam ugyanazt a jellegzetes női énekhangot a Radio Paradise webrádión, de most a saját neve alatt fut a dolog: Imogen Heap hangját senki máséval nem lehet összetéveszteni. Sőt, így már két szólóalbuma is megjelent. Az alábbi videóban még röviden a karrierjét is bemutatják, és láthatóan kalapot emelnek sampleres és egyéb zenei tudása előtt:

Terror

Ez az, amiért nem jó, hogy egyáltalán kitalálták a zenét.

Akkor…

Az irodába most többek közt Kormorán diszkográfiát vittem, egy ideje hallgatgatom, amikor éppen megszakad az internet. Ma reggel eszembe ötlött egy dal. Először csak annyira emlékeztem, hogy volt valami gajdolós, ütős refrén, aztán beugrott, hogy "hója hója hoja hója hója hoja hej hej". Már bőszen dúltam lapzártázás közben is a számcímeket, hogy a többszáz szám közül melyik is lehet az, amelyiknek így szégyenszemre elfelejtettem a címét. Hiába olvastam utána, nem segített Ynga bejegyzése sem, pedig ő is énekelte ezt a számot, de még a sajátom sem, pedig én is gajdoltam fotózás közben. Egy kétperces kitérő alatt ugrott be a szöveg első része: "Akkor járod jól a táncot…" Igen, a mentő gondolatok mindig a slozin jutnak eszembe. Amint visszaültem, be is raktam a Kormorántól az Akkor… című számot. Ez történt délben. Van, amikor többet is gondolkozok egy-egy régen hallott zenén, hogy vajon hol találhatok rá a gyűjteményemben.

Az őszi alkony sárkányai

Ifjonc középiskolás koromban nagy kedvencem volt a Sárkánylándzsa krónikák könyvtrilógia, emlékszem, milyen áhítattal vettem a kezembe a könyvárusnál, és mennyire drágálltam, hogy a három sűrűn teleírt könyvért majdnem ötszáz forintot kellett adnom. Most pedig huszonöt évvel az eredeti megjelenés után elkészítették a trilógia első részének rajzfilmváltozatát. Filmbuzi beszámolója itt olvasható.

A történet olyan tömör már könyvváltozatban is, hogy a rajzfilmben szinte csak pillanatképeket tudnak belőle felvillantani. Az én szememben a legfájóbb veszteség azonban a hangulat elvesztése. Hatalmas, epikus történetből gyermekmese lett. Egy történet, ami legendás metálzenekarokat ihletett meg*, minden elvárással szemben alulteljesített. Aki nem ismeri a történetet, az nem fog ekkorát csalódni, bár a kivitelezés terén lett volna még mit csiszolni a kész művön. Ez az amerikai rajzstílus sosem lesz a kedvencem, túlságosan hozzászoktam az igényes japán animékhez. Viszont törzsrajongóként kötelező volt megnéznem ezt a rajzfilmet. Hangok terén annyira nem volt rossz, bár nem mondtam volna meg, hogy Aranyhold hangját Lucy Lawless (Xena) adja, akit manapság a Battlestar Galacticában látok. Külön elismerés a nemhivatalos magyar felirat elkészítőjének, Mammutseggnek, aki teljes mértékben a könyvben használt tulajdonnevekkel fordította le a szereplők és helyszínek nevét. A Krónikák megjelenése után erre egyes hivatalos fordítók sem voltak képesek.

*Az ihletett metálzenekarok, amiket én is szeretekimádokagyonhallgatok:

• Rhapsody – Szinte a Dragonlance világ hivatalos zenegyárosa ez a lovagmetál zenekar. Minden albumát ez a világ ihlette. Lemezborítóin is sárkányok és sárkánydárdás sárkánylovasok szerepelnek. Metálos szerepjátékosok ruhatárának alapvető kelléke egy rhapsodys póló.
• Blind Guardian – Ők leginkább Középföldéről énekelnek, szintén lovagmetál stílusban. Én pont a Dragonlance miatt nevezem az ilyen zenét lovagmetálnak, ami Alhazrednek pl. pallosmetál. A Blind Guardian Dragonlance vonatkozása ott van, hogy amikor a honlapjukon feltették a rajongóknak a kérdést, hogy következő albumuk milyen témáról szóljon, az eddigi középföldés nyomulások ellenére a szavazáson a Dragonlance világa nyert. Az új szám címe The Soulforged lett és a Night at the Opera című albumon hallható.
• Lake of Tears – Szintén fantasy lovagmetál, maradjon is meg ez a szokásuk. A Crimson Cosmos című albumuk egyértelműen a Dragonlance világáról szól, a Raistlin and the Rose feledhetetlen dallamai pedig az egyik főszereplő, Raistlin mágus köpönyegforgató életéről szól.
• Nightwish – Ezt a zenekart nem kell bemutatnom, de jó tudni, hogy a Wishmaster szövege bizony sárkánylándzsás személyeked idéz fel.
• Dargaard – Sötét, szimfonikus metál zenekar, nevüket Lord Soth, a halállovag váráról kapták.
• Alhana – Ők magyar zenekar, akik annyira sárkánylándzsásak, hogy a Krónikák egyik szereplőjéről, Csillagszellő Alhanáról nevezték el együttesüket is. Korai albumaikon, amik le is tölthetők, olyan szövegek vannak, ami alapján teljesen felidézhetjük a regények eseményeit.

Szoftverek által homályosan

Nézegettem manapság más koncertfotókat, és egy dolog nagyon megfogott bennük. Szuper tűélesek voltak, szemben az én fotóimmal, amik ott is homályosnak tűntek webre kicsinyítés után, ahol tényleg éles volt. Ennek kiküszöbölésére ma új fotókidolgozási eljárást dolgoztam ki itthonra, s a lényeg, hogy végül a honlapomon, kis méretben is frankón élesek a képek. Az Easy Watermark, amivel eddig felraktam a vízjeleimet, megy a levesbe, mert az volt a képek életlenítésében a főkolompos. Most Lightroommal dolgozom ki a képeket és PS-sel rakom fel a vízjelet és hajtom végre a kicsinyítést és élesítést. Batch processing halleluja! Újra feldolgoztam a TCS koncert képeit és így készültek a tegnapi 0690 koncert képei.

   Zsoltihoz is megjött az új vakutávirányítóm, a régi ugyanis megadta magát. A réginél ez mindenben többet tud (szinkronidő, csatornák száma, méret, csatlakozási lehetőség), és Ebayről rendelve kevesebb mint feleannyiba kerül PTK-val, mint a régi cucc a magyar webshopból.

   Néhány The 4400 epizód után most este megnéztem a Nine Inch Nails – And All That Could Have Been koncertvideót. Már tegnap is itt volt, viszont durva lett volna egymás után két NIN koncertet végignézni. Ez a koncert régebbi, ezért a nézőtéren nem világítottak karácsonyfaszerűen a fényképezni próbáló mobilok. Trent Reznornak is volt még haja. Az egész banda jobban hasonlított egy rendes gót-indusztriál zenekarra (értsd: rosszarcú emberek sötét ruhákban, fehérre mázolt arccal, extrém sérókkal), de ez metálabb volt, és a színpad pusztítása is durva volt. De a tegnap látott Beside You In Time jobban tetszett, mert az újabb felvételen egyértelműen látszott a videótechnika fejlődése, sokkal profibb volt a képi megjelenés.

Zenés videók

Gondoltam, művelődök kicsit zenei téren, nemcsak meghallgatok, hanem meg is nézek pár zenekart. Kezdve az A betűnél, az A Perfect Circle akadt a kezembe, tőlük is az Amotion. Sok hivatalos és rajongói klip volt rajta, amiből csak hármat találtam értékelhetőnek, a sok Bikini Bandits reklámtól pedig csak a gyomrom fordult fel. Pedig nagyon jól indult, rögtön a nagy kedvenc Judith-tal kezdtek, és az elején volt még a Weak and Powerless, de utána csak a rossz videók jöttek. A várva várt interjúk pedig lemaradtak az általam beszerzett példányról. Az A Perfect Circle-nek pedig az első, 2000-es Mer De Noms albumuk megjelenése óta rajongója vagyok.

   A Blood+ animében is csalódtam, végig iskolásszintű romantikus kalandocskák vannak benne, az is csoda, hogy kibírtam 15 részt belőle. Pár éve a Noir c. anime sorozat fordításakor még toleráltam ezt a stílust, de ma már ez kevés. Sok helyet felszabadítottam a vinyón.

   Vissza a zenés videókhoz, megnéztem a Nine Inch Nails Live – Beside You In Time koncertvideót, és leesett az állam. Ekkora átélést színpadon még nem láttam, őrült hangulat a színpadon és a nézőtéren. Hihetetlen látvány projektorokkal, mindenféle világítástechnikával, de az is egy csoda, ahogyan az összevissza effektelt zenéjüket képesek élőben megszólaltatni. Eddig a zenéjüket hallgatva azt hittem, gép a dobos, erre itt egy ember, aki végigdobolja a koncertet. A koncert elején még zavartak a kamerák képébe tolakodó villázó kezek, de a végén a sok stagediving után már láttam a szükségességét. A gitárosnak megtetszett a szerkója, asszem változtatok egy kicsit az öltözködésemen (maradva a fekete színnél).

   Egy ilyen koncertélmény után és a bringán a Rusht hallgatva (ha életem végéig csak Rusht kéne hallgatnom, akkor sem unnám meg) ezért kicsit lelombozó volt a ma esti Unplugged. A Látszatmegoldás gyilkolta a nagy nemzetközi slágereket, sok olyan is volt köztük, amit a Szóla Szupergroup is elő szokott adni. Utána 0690, pár törzsrajongóval az első sorban, mögöttük kis üresség, hátul pedig nagy füstölgő tömeggel, akik a későbbi programot várták. Valami fehérnemű bemutató és KGST disco volt a tervben, ami annyira hidegen hagyott, hogy a koncert vége felé hazatekertem.

Progresszív rock

Két dolog nagyon lefoglal manapság. Az egyik a Watch My Dying gitárosának (nem a nervekilleres) önálló projektje, az Innersight. Ingyen letölthető komplett albumok. Elektro, experimentális, ambient, nemmetál.

   A másik Bernáth Zsolt: Progresszív rock című könyve. Töltsd le ingyen a MEK-ről! 2007-es könyv, tehát mai könyv örökzöld témákról. Minden rockernek kötelező olvasmány!

Az villanygitár vonóval nyúzásárúl

Már a Bithuból is zene folyik, ráadásul egy olyan bandát sikerült megismernem, amiről eddig még nem hallottam, még hírből sem. Ők a Sigur Rós. A Heima című koncertfilmjükben beutazzák Izlandot és mindenütt váratlanul ingyenkoncertet adnak. A szép zene közben lélegzetelállító izlandi tájképeket is bemutatnak, amit videón nézni jó, de nem mennék oda, mert elég ritka a bokamagasságnál nagyobbra növő növényzet.

Tegnap mentem Jamie Winchester akusztikus koncertre, de a szégyen megöl, mert a helyszínen kifogyott az akksi. Mint utólag megtudtam, ez ilyen ennél a géptípusnál: először azt mondja, hogy tele van, aztán húsz kocka után kaputt. Biztos nem tett neki jót, hogy a nagy hidegben kibringáztam a Vekeri-tóra lőni pár képet. Még jó, hogy ma Zsolti elhozta a rendelt pótakksit.

Ha járni nem tudsz…

Következzen egy gyönyörűség az új Zagar albumról. Külön érték, hogy Hódosi Enikő (Neo) is vokálozik, és úgy szól az egész női énekkar, mint egy Neo albumon.

Idegenek

Ezt a zenét az előbb kaptam. Engem megfogott, ti meg hallgassátok, menjetek koncertre!

Nekem tetszik

Nekem tetszik ez az új Nightwish hangzás, bárki bármit is mond. Jó dolog, hogy a last.fm-en egyre több a videó és már mindenki nézheti a kedvenceit (már aki használja a szolgáltatást). Jó dolog, hogy sokkal jobb a hangminőség, mint a YouTube-on, és be tudom ide ágyazni. Az már kevésbé jó dolog, hogy hiába méretezem át, a videó marad akkora, amekkora. De fullscreenre még ki lehet tenni.

“The” nap

Néha ugyanarra a betűre jár a kezem, amikor zenéket pakolok be magamnak. Itt az eredménye.

The band with the chick in

Amikor két órán keresztül ül a nyakamon egy megrendelő, az elég megterhelő szokott lenni. Kivéve akkor, amikor a megrendelő úgy néz ki, mint Amy Lee, az Evanescence énekesnője.

Villázó embertenger

Nem nagyon szeretem a verőfényes nappal tartott koncerteket, de ha jó a zenekar, akkor kivételt teszek. A Hegyalja programja is alakul, és már látszik, hogy a Kárpátia még napfényben koncertezik a nagyszínpadon. Na de mutatok jobbat, itt látható a 2006-os Download fesztiválon az Arch Enemy egy félórás felvétele!

Fleppmester

Próbáltam mostanság filmeket nézni, de ami igazán érdekelt volna, ahhoz még nincs felirat, pedig nagyon hadarják benne az amerikai nyelvet. Belenéztem a Saiyuki animébe is, de túl kidolgozatlannak találtam.

   Kb. egy hónap múlva lesz debrecenben egy Marcus Miller koncert. Nem ismertem eddig a munkásságát, ezért kicsit óvatosan kezdtem el nézni a Master of All Trades koncertvideóját. A jazz nagymesterének tartják, nekem meg vannak fenntartásaim a jazz bizonyos ágazataival szemben. Szerencsére ezt a zenét én is könnyen megemésztem, sőt, el is hiszem, hogy koncert közben eufórikus állapotba kerülhetnek a nézők, annyira szép. Ilyen virtuozitást Magyarországon Tátraiék művelnek, csak nem basszgitáron, hanem gitáron. Érdemes lesz elmenni a koncertre, s ezt a videót is ajánlom mindenkinek a figyelmébe, aki fontolgatja, hogy megy. Szívesen "kölcsönadom". Holnapra meg viszek már Miles Davist a munkahelyre, mert azt is jó régen hallgattam.

   Ma megrendeltem a kis Panát. Holnapra tudnának ezüstszínűt, de fekete kell, az meg jövő hét csütörtökön lesz. Azt már kibírom. 

Gitárnyűvő

Ma, miután olvastam a Slayers D20 szerepjátékot, hogy nagyjából felkészüljek a hétvégi ülésre, megnéztem a YouTube-on lévő összes Alien koncertvideót, amit Zsoltkov ajánlott a figyelmünkbe. A 2006-os Vekeri Fesztiválon készült a felvétel, ahol több ismerőst is láttam a közönség soraiban, épp csak én nem voltam ott. A legközelebbi koncert márciusban lesz, Vekeri meg nem lesz, mert EFOTT lesz a helyén.

Itt pedig következzék a legütősebb szám, ami már koncerten is nagyon tetszett. A hang a keverőből származik, ha jól tudom, a kép láttán meg fotó- és videómájer munkatársam megjegyezte, hogy megolajozhatták volna az állványt.

Blográdió

Ma még elméletileg szabin voltam, gyakorlatilag három órát takarítottam a hívógépet, hogy holnap egyből a termelőmunkába vethessem magam. Utána itthon aktívan olvastam a januári Metal Hammert, s ettől az ihlettől vezérelve bevarázsoltam a blog oldalára egy csomó jó hallgatnivalót. Kizárólag magyar underground előadóktól. Különösen ajánlom a Dísztraktor és a Radiator előadókat . Stílusilag elég vegyesvágott, tökösmákos a kínálat, de legalább mindig más szól, ahányszor csak megnézed a blogot. Minden zene az adott előadó tárhelyéről töltődik be, ahová el is látogathatsz, ha ráklikkelsz a lemezborítóra, onnan meg a webcímükre.

   Még nem is tehettem be minden zenét, ami találtam, mert annyi számot már nem kezelt a flash lejátszó. Nem baj, majd lesz mit rotálni. Jó dolog ez a Metla Hammer, legközelebb már nem munkatársam fiától kérem el, hanem meg is veszem. 

Az imass cinizmusa

“S mondá Kallor: Már akkor is eme világban jártam vala, amidőn a T’lan Imassok még csak gyerekek valának. Százezres hadsereg leste vala parancsaimat. Haragomnak tüzét órjás féltekék nyögték vala, és magas trónusokban üldögéltem. Érted-e hát ennek lényegét?

- Igen – mondá Caladan Brood. – Sosem tanulsz. “

“- Mondd csak Túlazon, miken szoktál te gondolkodni?

Az imass vállat vont, aztán válaszolt.

- A hiábavalóságon, Végrehajtó.

- Minden imass a hiábavalóságon töpreng?

- Nem, csak kevesen vannak, akik egyáltalán gondolkodni szoktak.

- Miért?

Az imass oldalra hajtotta a fejét, és a Végrehajtó szemébe nézett.

- Azért, mert az hiábavaló dolog.

- Induljunk, Túlazon. Csak az időnket vesztegetjük itt.

- Igen, Végrehajtó.

Árva miközben felkászálódott a nyeregbe, azon gondolkodott, ezt most vajon hogyan értette a harcos.”

Ilyen, és mégcinikusabb megjegyzésekkel van megtűzdelve Steven Erikson – A Hold udvara című könyve, ami egyre izgalmasabb, ahogy elhagytam a felét. Oda kell figyelnem, mert minden mondatnak jelentősége van, nem lehet bekezdéseket, oldalakat átugrani, mint más dagályos művekben. Ötszáz sűrűn szedett, majdnem A/4-es oldal, és még folytatódik három másik, magyar nyelven megjelent kötetben, és persze íródik a többi is angolul. Sajnos a tulajdonneveket néha bénán fordították le, a tördelő pedig a különálló részek közé gyakran egy üres sort sem tesz, én meg lesek, hogy már megint mi ez a jelenetváltás. Na de elkapott a gépszíj, reggel-este ezt olvasom.

A lejátszóban nem cseréltem ki a választékot, ezért ma egy nagyon optimista Asian Dub Foundation album következett. Ugri!

A Menthosra pedig ne igyatok kólát!

A nap fénypontja

Ritka szar kedvem volt ma. Már nem tudom, hogy ez a munkától van-e, vagy csak úgy alapból. Talán túl régóta nem részegedtem le úgy igazából? Még Akelán sem ittam egy kortyot sem. Á, biztos, hogy nem ez a baj. Még a beérkezett emilekre sem volt kedvem válaszolni, hétvégén pedig a mobilomat sem kapcsoltam be.

   Meghallgattam Bachterman és Basahalom beszélgetését a Szóla Rádió: Blográdió c. műsorában. Nekem is be kéne mennem, de négy órakor még csak a felénél járok a munkaidőmnek. Megpróbálok szabit kivenni jövő hétre, mert amúgy is rámfér. A mai nap fénypontja az volt, amikor hazatekertem a langyos időben és Mint Royale szólt a fülembe. Csak egy kocsi akart tolatva elgázolni, egyébként a lámpák is úgy váltottak, hogy ne kelljen pirosban átvágnom a kereszteződéseken.