Etomite magyarul

Weboldalkészítési pályafutásom eddig a következőképp alakult:

• Az első próbálkozások és az ismerkedés a HTML nyelvvel a NetObjects Fusion nevű progi segítségével történtek. Sokfelé ágazó fastruktúra-szerűen statikus oldalak készítésére kezdőknek szerintem tökéletes.
• A NetObjects eléggé megkötötte a kezemet, ezért hamar váltottam a DreamWeaverre, anno a 4-es verzióra, ma az MX van a gépemen, bár azóta már nem Macromedia, hanem Adobe Dreamweavernek hívják. Itt már szabadon lehet turkálni a HTML kódban, JavaScriptet tehetünk könnyen, gyorsan az oldalakba, ha CSS-re hivatkozunk, már a szerkesztőablakban is a stíluslap szerint jeleníti meg az oldalt. Egy tökéletes WYSIWYG szerkesztő.
• Ma már eljárt az idő a statikus oldalak felett, mert már nem lehet csak úgy elkészíteni egy oldalt és évekig ott lerakva hagyni. A gyakori frissítést pedig csak webszerkesztéshez értő emberke végezhette, ezért ez a megrendelőnek is macerás út. Jöttek tehát a dinamikus oldalak. Első bátortalan lépéseimet Bachterman segítségével tettem meg, aki beavatott a Seditio rejtelmeibe. Ez egy olyan CMS (Content Management System – Tartalomkezelő rendszer), aminek szerveroldalon az ingyenes PHP és MySQL-re volt szüksége, ami manapság minden webszolgáltatónál megtalálható. A PHP-be még mindig nem ártottam bele magam, ezért még mindig maradok a CMS-eknél, és mindig keresem a megoldásokat. Sajnos a legtöbb mai CMS leginkább a közösségi portálokat célozza meg, ezért látunk manapság annyi Joomlás, Drupalos és e107-es oldalt. Beleártottam magam egy kicsit a Vivvo-ba, de hosszú távon ezt nem tartottam szerencsésnek, mert nagyon szűk körű felhasználási lehetősége van, és még fizetős is. Sokáig az e107-et nyúztam (ha kell, nyúzom most is), de ezt baromi körülményes skinezni és nem szerencsés közösségi portált felhasználni nem közösségi (céges) célokra. Bloggerként persze bepillantottam a WordPress blogmotorba is, ami nem volt nagy ördöngősség a fenti rendszerek után.
• Úgy éreztem, még mindig nem találtam meg az eszközt, amivel kedvemre való, tetszőleges felépítésű és kinézetű honlapot építhetnék. Ebből láttam a kiutat a modX CMS-ben, ám többen sem jöttünk rá, miért nem bírja a magyar ékezeteket. A modX elődje az Etomite, ami még mindig elég jó rendszer, hogy akármit is lehessen vele kezdeni. Annyira megtetszett a rendszer, hogy egyből két weboldalt is készítettem vele gond nélkül, és egy kezdetleges, részleges fordítást teljesen befejeztem, hogy az admin oldal is rendesen magyar nyelvű legyen. (A honosításom is letölthető az Etomite megfelelő oldaláról). Az Etomite-ot egyébként könnyen és gyorsan lehet kezelni, felállítani, tetszőleges PHP kódokkal lehet bővíteni, és a megrendelőknek sem okoz gondot a kezelése tartalomkezelési szempontból. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki weboldalkészítésen töri a fejét!

Mangavatar

Gyártottam magamnak is mangás avatárt, ahogy azt Pannócánál láttam. Neked is lehet ilyen.

——

Update: Bachterman is gyártott egyet rólam, ő kicsit másképp lát:

Tapló

A Napi Életen elhintettem egy megjegyzést, hogy jó lenne egy olyan honlapot csinálni, ami pellengérre állítja parabolikus ívben zuhanó minőségű egyetlen helyi napilapunkat és a hozzá kapcsolódó médiacsászárságot. Ezért elkészítettem a Hajdú-bihari Tapló című weboldalt, ahol több író billentyűzetéből jöhetnek az okosságok (max. 35 írót kezel a rendszer, többért fizetnem kéne).

   Igen, már régóta szemezgetek a WordPress.commal, most sikerült saját szemmel látnom a rendszert. Első látásra beleszerettem, annyira jól felépített rendszer. A Freebloghoz képest villámgyors admin felület, nem töltöget, várakoztat sokat, bár Bachterman szerint még ez is lassú, de neki fizetős tárhelyen saját WP blogengine-je van, aminek a sebességét már nem lehet túlszárnyalni. Új linkekhez, az oldalsáv kialakításához nem kell HTML-t buherálni, egyszerű kattintással megy minden. Igazából nem is tudnék mit szerkeszteni az oldalon, mert a CSS megbuherálási lehetősége is fizetős szolgáltatás. Szóval van vagy ötven skin, azokban le lehet cserélni a fejlécet és csá. Az oldalt ugyanúgy lehet már magyarítani, ahogy most a Facebook fordítása megy (eléd tesz a rendszer egy véletlenszerűen kiválasztott lefordítatlan angol szöveget, te beírod a magyar megfelelőjét, aztán további körökben megy a bugfixelés). Majd dolgozok ezen is. De legfőképp elgondolkozok egy ottani blogfolytatáson. Költöztetés már nem megy, mert a sok képhivatkozás mind elveszne.

Facebook

Megnéztem már, mi ez a Facebook, amit éppen magyarra fordítanak, hogy bekebelezze az iwiwet, mywipet és más fasságokat. Minden fasza benne, csak egyedül azt nem találtam meg benne, hogy hogyan kellene város szerint keresni az embereket. Több mint 40.000 magyar felhasználó van eddig a rendszerben, de a dunántúli emberek engem nem nagyon érdekelnek, ezért lakóhelyre történő keresés híján inkább nem nézném végig az összes magyar embert, hogy van-e köztük ismerős. Egyébként vannak benne faszányos dolgok, minden olyan, ami a tényleges kapcsolattartásra való. Ám az, hogy egy átlagos társkereső oldalon könnyebben lehet keresgélni, bukásra ítéli a dolgot.

A név kötelez

Mielőtt önhatalmúlag felvettem volna a Razide nicket, Acélpatkány néven tevékenykedtem előbb a szerepjátékos, majd az animés körökben. Akkor még nem voltak olyan időrabló tevékenységeim, mint az állandó filmnézés, warezolás, fotózás – akkor valahogy kreatívabb voltam, több könyvet olvastam. Manapság egy Clive Barker könyvet is két hétig olvasok, mindig lefekvés előtt pár oldalt. Az Acélpatkány nevet Harry Harrison: Rozsdamentes Acélpatkány című könyvéből vettem, mert az azonos nevű főhős szinte az egyedüli bűnöző volt egy agyonszabályozott sci-fi világban.

   De felbukkant most a virtuális térben egy másik Acélpatkány. Egy évtizeddel fiatalabb kiadásban, de ugyanazokat a dolgokat szereti, amikért én is oda vagyok és vissza, ezért nem csoda, hogy egyik ismerősöm a blogját látva megkérdezte tőlem, hogy nem én írom-e. Tudjátok mit? Vegyétek úgy, hogy akár én is írhatnám, s úgy olvasgassátok Acélpatkány blogját .

Gyömbérre szomjazva

Kedden Gyulával és Pannócával jazzeltünk, és bár volt gyömbér is az italomban, nem ez a címadó apropója, hanem az, hogy végre megjelent a Netvibes Ginger! A webes RSS olvasóból lassan közösségi oldalt faragnak a készítők, ami nekem tetszik. Már csak azért is, mert végre megmutathatom külsősöknek is, milyen jó dolog az RSS, a használatával nem kell naponta ötször visszanézni ugyanarra a blogra. Klikk ide, és bár először a közösségibb része fogad, a fenti fülek megnyomását is ajánlom mindenki figyelmébe. Használj te is gyömbért, hogy azonos idő alatt több friss dolgot olvass, a nem frissülő tartalmak pedig ne rabolják idődet!

Egy új érzés

Nahát, nem olyan egyszerű dolog ám a Linuxolás, mint azt hittem! Itt is meg kell tanulnom az alaplépéseket, mint autó után motorra szállni. A videónézés nem volt egyszerű, mert több mint egy napot azon agyaltam, hogyan kellene a videókártyámat rábírni, hogy hardveresen méretezze a videókat (legyen overlay), s ne kockásan, procizabáló mód emuláljon fullscreent. A megoldást pár klikkelésembe került, de legalább addig is tanulgattam a rendszert. A film kicsomagolása is problémás volt, mert PC-n ugye mindenki illegális szoftvereket használ, s kalóz Winrarral nem kunszt akármilyen tömörített fájl kicsomagolása. Erre is kellett találnom egy jogtiszta megoldást. Egyébként munkahelyen is az összes irodai alkalmazás free és opensource, semmi kalózprogram. Régen azért többet kellett warezolni, ma már sokmindenre van jogtiszta megoldás.
   Ma Bachterman is tartott egy fejtágítást az ungabunga terén, Bachterné pedig finom ebéddel is szolgált. Tudtam, hogy csak finomat kapok a tányéromra, s a bazsalikomos csirek tényleg az is volt. További receptjeiért klikk ide!
   Szóval a laptopom kicsit megtáltosodott a WinXP-t követő Ubuntu Linux hatására. Táltosodott a drótszamaram is, mert pénteken megtuningoltuk apámmal. Tittymantől nemcsak láncot, hanem hátsó lánckereket is vettem, ami az eddigi 19 fogas helyett 15-ös lett, amit feleszkábáltunk a bringára a pincében. Az ilyesmit mindig csak apámmal tudom elvégezni, mert a szerszámok hol itt vannak, hol ott, de sosem ott, ahol keresem őket. Végeredményként a bringa olyan lett, mintha kapott volna egy országúti fokozatot. Hajtani is megerőltetőbb lett, de egy kis izmosodás belefér.

A pingvin, repülő TV, Kuttya, hal és a többiek

Sok minden történt az elmúlt pár napban. Munkahelyen a wireless háló felállításával nem volt gond, annál inkább a laptoppal, amit frissen állítottunk be az irodába. Az Office Depotban tökjó áron árultak egy Fujitsu-Siemens tsodát, ami azért volt olcsóbb, mint a többi, mert nem ringyózzal árulták. A katalógusban a leírásában szerepelt, hogy Linuxot is adnak vele. Gondoltam, lesz valami fasza kis Ubuntu rajta, amivel keveset kell kínlódni. Amikor megkaptam, ért a sokk, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Adtak hozzá egy Knoppix live CD-t, az is angol nyelvű volt, amivel nem sokat lehetett kezdeni.

   Linuxot még életemben nem szagoltam, csak távolról figyeltem. Régen azért nem volt jó, mert macerás volt a magyar billentyűzetkiosztás (utálom is az ékezet nélküli írásmód elterjedése miatt), utána pedig az volt a bajom, hogy nem lehetett vele játszódni és az Adobe progik sem mennek rajta. Viszont irodai célra tökjó, ezért úgy gondoltam, spóroljunk a ringyóz árával, ingyenes programokkal dolgozzunk, amíg lehet. Töltöttem egy Ubuntu install CD-t, amit nem sikerült elindítani a laptopon, mert az 1280×800 felbontáson megfeküdt a Gnome. Nem adtam fel, az UHU Linux már sikeresen felment a gépre, erős kompromisszumokkal: 1024×768-ban futott, kissé torz arányokkal, wireless pedig nem volt. Hálózati beállítások sem voltak.

   Kis közjáték, hogy amíg elmentem CD-t venni, a bringa lakatjának a zárszerkezete rajtamaradt a kulcson, de lezáratlanul nem hagyhatom az iroda udvarán a drótszamarat. Még jó, hogy Tittyman bringaboltja 200 méteren belül van, ezért vettem egy olyan acélsodronyos lakatot, hogy a bringavázat könnyebb átvágni, mint azt. A régi lakatot én hiába rángattam, rágyógyult a bicikli hátuljára, bezzeg amikor Tittyman nekikészült szikével és erővágóval, a kezében szétnyílt, hogy dobhassuk a kukába.

   Este Gyulával és Pannával elmentünk a Morikba, és kapucsínó mellett dumálgattunk. Mondjuk Gyula valami mást kért. Ő jól járt, mert rá nem jött rá a szapora. Koffeines is, drága is, fosatós is, nem megyek többet a Morikba!

    A Linux egyébként úgy megtetszett, hogy este felraktam az itthoni laptopra is egy ungabungát, ami itt gond nélkül felment. Bachterman segítségét kértem, mert ő tapasztalt linuxos, már régóta próbál engem is megtéríteni. Tegnap eljött az irodába és telepített mindenféle furmányos megoldással az irodai laptopra is egy ungabungát, amin már minden kívánt funkció ment (képernyőfelbontás, wifi, fájlmegosztás). Tegnap egyébként lapzárta is volt, fél hétig meló halomban.

   Esti levezetésnek elmentem az Orange-ba, ahol Flying TV, Kuttya és Fish! koncertek voltak. Kilenckor kezdődtek a koncertek, éjfélkor jöttem el, amikor még tartott rendesen. A Kuttya nagyon adta, Guszti újra lenyűgözött gitártechnikájával, de a többiek sem maradtak el tőle. A bőgősük, Bandi nagyon szerette volna, hogy fotózzam őket le, de az Orange nem olyan hely, ahová szívesen mennék fotózni, ezért befizettem a belépőt, mint mindenki más. A Fish! nekem nagyon vad volt (vagy vadulás a nem olyan különleges zenéhez). A magukkal hozott ismeretlen előzenekar, a Flying TV jobban tetszett.

   Ma már az irodában is lazább volt a nap, tudtam rohangálni olyan dolgok után, amik még a berendezkedéshez szükségesek. Itthon is sikerült összehozni a fájlmegosztást a két gép között. Mindjárt filmet is nézek.

Az magasröptű művészetrűl

Katona Bálint debreceni képzőművész. Negyven országos és nyolc nemzetközi díjat nyert képeivel, tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Zsűrizik, egyetemen tart előadásokat, szabadalmaztatott újítása van a műfajban. Csakis és kizárólag pozitívan nyilatkozhat mindenki a munkásságáról (mert a kritikát nem bírja). Ez a hányadék pedig a honlapja.

Mindegy, csak valami szóljon!

Középiskolás koromtól kezdve hallgatom ipari méreteket alázó mennyiségben a zenéket, csak azért, hogy elnyomjam a belső hangokat, ne kelljen egyedül maradni a gondolataimmal. Mostanság, amikor szeretnék csendben maradni, nem tehetem, mert a házon kívüli zajokon jobban felidegesítem magamat. Civilizációs zajártalmak. Ezért továbbra is buzgón hallgatom a zenéket. Kb. májusi regisztrációm óta 13.400 zeneszámot hallgattam meg, amit a Last.fm-en nyomon lehet követni. Azért nem teljesen mindegy, hogy mi szól, a metál elég széles spektrumát lefedi az emberi hallásnak. Ezért nem tudom Bachterman rádióját hallgatni (mert diszkós), de ajánlom Dalmargh rádióját (sokféle, de általam is kedvelt stílusok) .

Hétvégi molyolás

Mentem volna tegnap is Rocktoberfestre, de bőrig ázva nem poén a P.Mobil. Maradtam inkább a seggemen, úgyis sorozatban négy éjszaka maradtam már ki itthonról. Ma délelőtt pedig folytattam a tegnap este megkezdett műveletet: átköltöztetni a Neugass! honlapot a kezdeti gyökér tárhelyről az Extrára. Azon a külföldi tárhelyen ugyanis a látogatások fele timeoutolt (nem jött be az oldal). Bachterman hamar átpaterolta az FTP-s részt, én meg hosszú órákat tölthettem azzal, hogy legalább az SQL egy részét átmenekítsem. Vért hugyoztam, mire összetákoltam egy működő rendszert, mert egy egyszerű SQL exportot nem tudott összehozni az a fostalicska Freeweb7.com.

   De már működik a honlap ezerrel, naponta találok felháborítóbbnál felháborítóbb híreket hozzá. Mindjárt a fordítást is folytatom. De ma még Kirikánál is voltam egy élménybeszámolóért és Fekete Sereg trilógiáért.

   Rendeltem fotóscuccot is, hogy belekóstoljak a tájképkészítésbe. Eddig a felszerelés elérhetetlensége riasztott ettől vissza, de viszonylag olcsó megoldás a Cokin rendszer. Az Edigital majd meghozza valamikor. Igazából már akkor szerettem volna ilyet, amikor megvettem az R1-et, de akkor csak előtétlencsében tudtak ajánlani ND grad szűrőket. De nem szerettem volna csak ezért középre komponálni a horizontot. Egy szűrő egy tízes, nem halmozható, hát a Hama bekaphatja.

Neugass!

Bachtermannal közös elhatározásban elkészítettük nagy kutyautáló oldalunkat. Na ezt nem úgy mondom ott, hogy kapja be minden kutyás, de azért kiolvasható a véleményem. Az egy megfelelő fórum arra, hogy ütköztesse véleményét a többiekkel. Tudom, már megint én vagyok a fasiszta, de ebben nem vagyok egyedül.

 

NEUGASS! honlap

Metálvigadás

A minap végre bejegyzésre került az Új Vigadó webcíme, ennek örömére ma véglegesen gatyába ráztam a honlapot, finomítgattam, ahol kellett. Pont jókor, mert ma este Metallica est lesz, ahol három zenekar is fellép, és mind csak Metallicát fog tolni az arcunkba brutálisan.

Portál-motor

A mai nap is újabb értékes szeglete keletkezett a netnek. Pannócának volt tartalma egy jó honlaphoz, én meg adtam neki a formát, ezért reggelre iderendeltem magamhoz és összeraktuk ezt a honlapot. Jól ki kellett herélnem egy gyári skint, mire működőképes lett az Extrán is.

   Egyébként be vagyok sózva. Találtam egy eladósorba lépett Honda XBR 500-as motort, ami van olyan idős, mint egy leány, akiből menyecskét varázsolnék. Holnap rákérdezek, megvan-e még ez a ritka jószág. Egy ilyen már az enyém volt, s balga módon a csillogás után mentem, vettem helyette krómmalacot, ám ennél hálásabb, kezesebb paripát én még nem láttam. Tüzes is, csak úgy kapkodja a lábát!

Új oldal

Már két napja tákolom az új fotós oldalamat, hogy minél tutibb legyen. A tegnapi nap ráment a skinezésre és a rendszer beállítására. Ősz hajszálaim számát növelte az Autogallery plugin e107 alá, mert sehogy sem akart működni, amíg más oldalaimon frankón megy. Ma reggel kivágtam az egészet, beraktam egy Coppermine galériát, azóta pedig minden csont nélkül megy.

Jól esett estefelé kimozdulni a gép elől. A Fácánban tartotta az egyesület a havi gyűlését, ahol Leó éppen krumplis hagymásbabot főzött bográcsban, ami határozottan finom volt. Először csak négyen voltunk a fél bogrács kajára, de szerencsére egy óra múlva már jöttek tagok bőven a kerthelyiségbe, hogy ne kelljen szétosztogatni a kaját. EFOTT-os élményeiket osztották meg a szervezők a fesztiválból kimaradt emberekkel.

Kilenc előtt leléptem, mert a Cívis Korzó utolsó eseménye következett, a Kerekes Band koncertje. A Kerekest már láttam a Kottán, ezért tudtam, mire számítsak, míg az előző néptáncos fellépésről visszamaradt táncoslábú nézők kevésbé, ezért mulatságos volt látni, hogy amíg a dobos drum and bass ütemet ver, a kobzos és basszer pszichedelikus rockot penget, amit világzenei elemekkel dob fel a furulyás és brácsás, addig a színpad elé gyűlt fiatalok tétován keresik a ritmust, olyan néptáncos módra. Nekem nagyon tetszett, fotók, ha klikkelsz a képre.

Aki megmondja, hogy az új fotós oldal fejlécében ki az a csúnya bácsi, és vajon mire koncentrál, az megkapja a teljes méretű képet. Aki megmondja, hogy ki lesz a helyes megfejtő (természetesen nem a megfejtő), az meg kap egy mezei pirospontot .

Erdélyi bloggerek – technyavalygás

Egy transindexes cikk rámutatott az erdélyi magyar blogok körüli hercehurcára (éppen életveszélyes fenyegetést kapott IRL is pár blogger), s a linkeken szétnézve olyan blogokba bukkantam, amiket érdemes ide oldalra is kitenni. Mai olvasmányom Tihi blogja volt, ami a maga észosztó, ateista, antidroidista hozzáállásával elsőre megtetszett. Olvasgattam egyéb külhonba szakadt magyarokat is, és bár érdekes dolgokat írnak, idegesít, ha nem telik magyar billentyűkiosztásra. Pedig amcsi windózon is simán be lehet állítani a magyar ékezeteket a megszokott helyre. Utána meg egy alkoholos filc, ha nem megy a vakírás.

   Érdekes dolog ez a vakírás. Szemmel látható, ha egy blog írója rendeltetésszerűen tudja használni az elsődleges inputeszközt a billentyűzetet, mert akkor a többi bloggerhez képest megugrik a bejegyzésenkénti karakterszám. A környezetemben mégis csak egyetlen ember van, akiről tudom, hogy képes vakon gépelni, de az sem blogger. Pedig ma már egyre több dologra használjuk az ámítógépet, ma már egy raktárosnak is tudnia kell kezelni. Legalábbis kéne. Fel kéne zárkózni tudásban is a technológiához, nem pedig úgy járni, mint a kedves ötvenéves megrendelő, aki panaszkodik nekem, hogy nem tud nekem emilt küldeni, mert feljön valami hibaüzenet (el sem olvassa), de elhozta nekem a matávos papírját, ami alapján rá tudok nézni az emiljére. Meg ahogy azt Móricka elképzeli, mert webmailen csak az maradt, amit még nem töltött le otthon a levelezőprogramjával. Most magyarázzam neki a POP3 beállításokat, amikor alig értette meg, hogy nem tudom innen elérni az ő levelezését?

   Még nézelődök tovább Tihi környékén, mert úgyis csak éjfél után tudok elaludni, mire nagyjából lehűl a szobám és becsukhatom az ajtót-ablakot. A behallatszó kutyaugatás, a garázson feszülő fólia hangja, amint tépázza a szél, a közeli hűtőház ventillátorzaja, ritkás kocsibőgetés hangja nem hagy aludni. Tökéletes csendben és tökéletes sötétben tudok csak rendesen aludni. Fesztivál nem ér, akkor ittas vagyok és fáradt. Fontolgatom, hogy a tetőtérből le kéne költöznöm a pincébe. Hűvös van és talán jobb a hangszigetelés. Csak hogyan viszem oda az internetet? Két födémen keresztül a vezetékes és vezetéknélküli netet is nehéz megoldani.

Árpádsávos munka

Mostanság honlaptákolással foglaltam el magam. Jártam Dr. Nagy Attilánál pár anyagért a honlapjának a fejlécébe, és egyelőre elkészültem a nálam lévő anyagokkal, hogy egységes lap legyen belőlük. Íme a honlap. Az írások / cikkekben vannak érdekes gondolatok. A többi anyagot majd később kapom meg. Amikor végeztem ezzel, szóltam Golyónak, hogy adjon mindenféle jogot, hogy a Rocksuli honlapját is gatyába rázzam. Ez már keményebb dió lesz, mert olyan sokáig kotlott rajta, hogy mindenféle forrásból összeollózva lett belőle egy kicsit nyomi szülemény. 

   Dean R. Koontz Rossz helyéből még mindig van hátra. Addig Metallica szól. 

Katanások

Tegnap délután már annyira fájt a lábam, hogy idő előtt hazajöttem melóból. Gennyes alak voltam megint, de most legalább minden feleslegtől megszabadultam az érzékeny helyen. Mire visszatekertem a városba, hogy kikapcsoljam hétvégére a gépeket, már nem is fájt semmi. Épp csak egy kis sántikálás maradt, amikor Ribizlee-vel lementünk a Vörös Oroszlánba. Hattól kilencig hamar elszaladt az idő. Én voltam a meghívott, mert segítettem neki az utóbbi időkben szakmai kérdésekben.

   Altruizmusom nem ismer határokat, amíg a gép előtti ücsörgésről van szó. Alexnek átszabtam egy régi oldalát, hogy rendes közösségépítő portálja legyen, ne pedig Wordben tákolt izé. Ma délutánra lett is belőle ez az oldal, aminek a tartalmát majd jövő héten tölti fel. Nem a legszebb, de legalább használható. Kéne egy CMS, ami HTML-ben skinezhető, nem pedig PHP-ben és CSS-ben, akkor tudnék szép dolgokat is csinálni. Alexnek pedig magyaráztam több mint egy órán át a kezelést.

   A lábam és orrom már jól van, csak kellett ez a nap, amikor legfeljebb a kapuig megyek el, és nem rohangálok lépcsőkön fel-alá. 

Wiccariánusok köztünk

Erre most akadtam rá. Nagyon jó helyekre el lehet jutni innen, de az itteni tartalom is frankó.

On-line shooping

Infókat, borítókat keresek mindenféle filmről, különböző weboldalakon. Szörnyű, hogy milyen eszközöket vetnek be a vásárlók megregulázására. A Rottentomatoes oldalán kerestem a Tais Toi filmet, de "ha ez nincs, ajánlok más, hasonló nevű dolgot" felkiáltással egy csomó méregdrága Tissot óra adatait mutatta. Az Amazon folyamatosan gyűjtötte tőlem az adatokat, hogy én személy szerint milyen cuccokat néztem eddig ott, pedig még be sem jelentkeztem, hogy közben elolvassam az adatvédelmi nyilatkozatukat. Nem az adataimat féltem, hanem a felesleges fogyasztásra való ösztönzést.