Teljesítmény a köbön

• Annyi a keresetem, mint három évvel ezelőtt.
• Háromszorakkora hozzáértést igényel a munkám.
• Háromszorannyit kell dolgoznom.

A boroskóla és a benzin ára csak a kétszeresére nőtt. Elkúrtátok.

Örihari

Események röviden, a rend kedvéért: Tegnap este összegyűltünk vagy harmincan a vesztegzár alól feloldott Késesben, hogy igyunk Alex egészségére – és kontójára. Átadtam az ajikat: playboynyuszis kitűzőt és “Born to ride” feliratú motoros övcsatot. Jobb, mintha bawrt kapott volna. Volt torta is, amihez nem volt evőeszköz, ezért amikor mindenki elég kapatos volt, elfogyasztották kézzel-lábbal (a földre is jutott). Én nem voltam annyira ittas, csak két kis boroskóla csúszott le két óra dumálás közben, aztán húztam haza, mert nem akartam másnap romon lenni.

Ma későn keltem, néztem Total Training programot, hogy táguljon a fejem webdesign téren. Ezt az angol beszédet frankón megértem. Este hatra puccba vágtam magam, felvettem a szebbik bőrkabátomat, magamra kanyarítottam a fotóstarisznyát és elbuszoztam/gyalogoltam Kirikához. Másoltunk neki frankó zenéket és filmeket, fél nyolcra pedig elgyalogoltunk a Kölcseyhez, hogy Afro Celt Sound System koncertre menjünk. Furcsa volt, hogy teljesen kihalt volt az előcsarnok, és halkan Afro Celtet hallunk a koncertteremből. Meg tapsot. Aztakurva, hát ezt lekéstük, már tart a koncert! Gyorsan megkerestük a bejáratot és a második helyett a harmadik sorba furakodtunk. Kirika a plafonon volt balfaszságom láttán. Mindegy, én üdvözült mosollyal hallgattam végig a gyönyörű koncertet, és nem volt bennem semmi veszteségérzés. Fotózgattam is hébe-hóba. Számomra ismert és ismeretlen dalok is megszólaltak. Voltak vagy heten a színpadon, de így is csak a hangszerek fele volt élő, a többit playbackről játszották. Ilyen szépen összetett világzenét teljesen élőben lehetetlen lenne egy színpadon előadni, mert nem férnének el még egy ilyen nagy színpadon sem. Nagy negatívum volt, hogy ülő koncert volt, ahol az emberek annyira ragaszkodtak a székükhoz, hogy alig tudták őket kirobbantani a helyükről a zenekar tagjai. Látszott rajtuk, hogy nem az ülő koncertekhez vannak szokva. Olyan hangulatú koncertet adtak, mint a Korai Öröm, azt pedig képtelenség nem végigugrálni. Szám közbeni tapsikolás bezzeg ment, mintha valami Lakodalmas Lajos-féle mulatós zene ment volna.

Másfél órát így is láttunk a koncertből, nem maradtunk le semmiről.  Ennek ellenére Kirika úgy berágott rám, hogy meg is haragudtam volna rá, ha tudom, hogy hogyan kell megharagudni valakire (na hát erre pedig képtelen vagyok). Amint kiléptünk a kapun, csak dühösen biccentett felém és hazaviharzott. Nem is bánom, egy gonddal kevesebb, majd ünnepnapokon érdeklődök hogyléte felől, csak az udvariasság kedvéért. Ha ennyin felkapta a vizet, akkor már úgyis biztos régóta a bögyében lehettem. Érdekes, hogy a héten a második nőt haragítom magamra. Yngával azóta csak köszönő viszonyban vagyok, mert beszóltam neki. A beszólás pedig súlyosan károsítja ön és környezete egészségét!

Követelőzők

A munkahely megköveteli, hogy pénteken ne vegyek ki szabit, mert a munkatársamnak van dolga, ezért csütörtök éjjel nem tudok részvenni a frankofón filméjszakán. Alextől megkövetelem, hogy hozza a rakás DVD-t, mert már igencsak kéne. Most este azért leszaladt vele. Anikó megkövetelné, hogy féltve őrzött könyveimet tegyem ki közszemlére, mert lesz valami szerepjátékos és képregényes rendezvény jövő héten. Sőt, hogy előadást is tartsak. Nanemár. Bachterman filmet követel. Mindenkinek minden kéne, de azonnal – tisztelet az elenyésző kivételnek. Azt hiszem, kezdek kinőni ebből az önzetlen, altruista korszakomból, mert sehová sem vezet.

Te rongyos (agglegény)élet

Tegnap délután négy után elmentem a Békás tóhoz, mert a jazznapok keretén belül a Trio Yengibarjan kezdte a műsort. Itthon megvan a 2001-es Tango Passion című albumuk, amit elég kellemes zenének találtam ahhoz, hogy élőben is meghallgassam őket. Sajnos kevés ilyen jó, ritmusos számot hallottam, annál több improvizatív, nehezen követhető, igazzy jazzre hajazó zenét.

Jó messzire telepedtem le a színpadtól, egészen a tó túlpartjára. A távolság igazából nem számított, mert a vízfelszín nagyon jól vezeti a hangot. Leültem egy padra, élveztem a napsütést, olvastam a palmtopon Ray Bradburyt, és vártam Anikót, akit elhívtam erre a rendezvényre, hogy jöjjön el Szoboszlóról. Öttől fél kilencig beszélgettünk, a végére már eléggé fáztunk. Karnyújtásnyira volt tőlem, mégsem voltam képes lerövidíteni ezt a távolságot. Ez valami kóros jelenség nálam, hogy a csajokkal csupán addig a szintig jutok, ahol már csak egyetlen lépés lenne az igazi kapcsolat kezdete, de ott leblokkolok, és nincs tovább. A csajok elvesztik a türelmüket, érdeklődésüket, én meg már megint önmarcangoló állapotba kerülök.

Kész, egy időre végeztem minden hasonló próbálkozással, mert úgyis rossz vége lesz.

Bérrabszolga

Napi kilenc-tíz óra meló. Folyamatos koncentrálás, mert mindenütt csak hibalehetőség bújkál. Nincs lazítás, óránkénti szünet, mert a kieső időt be kéne hozni, maradhatnék tovább. Ebéd a gép előtt, tovább nyomkodva a gombokat. Bérem még mindig bizonytalan. Ez még csak nem is hajtós időszak. Nem is én vagyok a legleterheltebb ember. Rabszolgák vagyunk mi a szó legszorosabb értelmében.

Éjszakai üzelmek

Tegnap annyi meló gyűlt fel a nyomdában, hogy bár öt óra után hazajöhettem, este tíztől éjfélig megint a nyomólemezek fölött bábáskodtam. Egy este tízre ígért anyag fél éjfélkor érkezett meg, engem meg szivatnak anyam stop. Többet nem mondok, mert néha idenéznek a munkahelyről is.
   Ezután elbicajoztam Dalmarghhoz, mert megállapodtunk, hogy ha végzek, viszek neki egy Lovecraft novelláskötetet. Eme sötét szándéltól vezérelve csalogattam őt ki biztonságos háza menedékéből, és titkolózó sutyorgás közben gazdát cserélt az elmondhatatlanul sötét titkokkal teleírt kötet. Egyedül volt otthon, senkit nem zavart, hogy több mint egy órát eldiskuráltunk semleges témákról. Többet nem mondok, mert Dalmargh is olvas.
   Ma is alig szabadultam a nyomdából. Aljasodni akarok! Orgi készülj, holnap viszek Cserszegi Fűszerest!