Maszkabál

Tegnap országos hírű találkozót szervezett a KTV, a Mentálcsavar és a Deane, aminek a létrejöttéről, szervezőiről és programjáról bővebben itt lehet olvasni. A KTV-ből kiléptem pár hónapja, ezért engem csak annyiban érintett a program, hogy reggel kilencre Peti eljött a laptopomért, én pedig tíz utánra elmentem fotózni, mert Leóval két hete megbeszéltük a Fácánban, hogy ennyit megtehetek. A helyszín a Tóth Árpád Gimnázium volt. Vittem egy hátizsáknyi fotócuccot, még állványt is, lepakoltam a Riftset játszó Petiék mellé, és egész nap elfotózgattam kedvemre. Az aulában gyűlt össze a nagy nép, mellette még a folyosókon is kiállítottak és két teremben animéket vetítettek. Számomra ez egy nap nyugalom volt, amíg a szervezők lótottak-futottak. Haverokkal dumáltam, Buldózernek pedig a fotózást okítottam. Sikerült minden tolakodástól tartózkodva mindent lekapni, ami történt. Volt haditornász bemutató is, a végén pedig Rocksulis diákok gyilkolták meg a rock ‘n rollt. Az énekes srácnak nagyon nem volt hangja, ezért megkérdeztem a nézőként velük tartó kiscsajt, akiről tudtam, hogy remek hangja van, hogy véletlenül nem lép-e fel. (Basahalom itt dícséri a hangját.) Sajnos nem volt a programban, ezért este kilenckor hazabringáztam. Fotós beszámolóért klikk a képre!

ERŐszak

Nagy semmittevésemet lassan át kell terelni kreatívabb irányokba, ha már itthon savanyodok. Elkezdtem fordítani a Violence szerepjátékot, hogy visszazökkenjek a fordításba, és talán befejezem a félbehagyott Kék Bolygót, amikor rendesen belerázódtam a fordításba. Mostanság az a bajom, hogy folyékonyan értem az angolt, de amikor magyarul kell leírni ugyanazt, akkor már keresem a szavakat, s előveszem a tezauruszt és a szótárat. Ez a Violence pedig olyan jellegű kiadvány, hogy leginkább az urbandictionary.com-ot használom, hogy szleng is ragadjon rám. Itt egy ismertető arról, hogy milyen kedves is ez a szerepjáték, és miért nem fog vele senki sem játszani. Türelmetleneknek elég a könyv hátuljáról a szinopszis is:

Az ERŐszak szerepjátékban a díjnyertes Designer X
egyesítette a klasszikus labirintusgyakó szerepjátékokat a modern tűzharcokkal
és a kőkemény városi helyszínekkel, hogy létrehozzon egy belevaló játékot, tele
vérrel és belezéssel. Az ERŐszak a jelenkori társadalom kiégett szívéhez vezet,
és megmutatja a benne rejlő igazi rémségeket. Vagyis valami ilyesmi. Vagy
esetleg egyszerűen megölheted a dolgokat és megszerezheted kincseiket, ahogyan
azt a játékosok tenni szokták.

Nem cicózunk. Ez nem egy szép játék. Véres. Brutális.
Eltorzult humorú, sötét és gonosz. Durva szavakat használ. A „szókimondó” nem
elég, hogy leírja az ERŐszakot. A „rossz ízlésű” még csak közelében sem jár. Ez
a gyilokfilm szerepjátékos változata. Nem való érzékeny embereknek. Ha úgy
érzed, hogy elönthet a pszichotikus düh és kinyírhatod munkatársaidat egy
Kalasnyikovval, akkor tedd ezt le, és válassz mást! Kérlek! Nincs szükségünk
ilyen nyilvánosságra.

Az ERŐszakot 10 ingyenes ERŐszak tapasztalati pont
igazolókártyával kapod, valamint Clint Langley dögös rajzaival és a Paranoia
után a legsötétebb humorral, amivel szerepjátékban találkozhatsz. Nem jár hozzá
kocka, ceruza, karakterlap, és semmi, ami távolról is jó ízlésre vagy
moralitásra vallana. Ezt tekintsd figyelmeztetésnek!

Rövidke a könyv, mindössze 32 A/4 oldalas. Open game lett belőle, még csak jogot sem sértek, hogy csak úgy lefordítom betördelem és közzéteszem.

Playtime’s over, let’s kick some ass!

Exerrel agyalunk egy ideje, hogy érdemes lenne egy vérkomoly játékot indítani, aminek eddig sem a játékrendszer, hanem a rendelkezésre álló játékosok szabtak határt. Kornya Zsolt mondta, hogy ő minden ismeretlen játékosjelölttel előbb leül beszélgetni, s nagyon megválogatja, kit vesz be a csapatába. Dícséretes ez a hozzáállás, de sajnos eddig nem tudtam válogatni a játékosok közt. Igazából annyi választási lehetőségem volt, hogy játszok-e velük vagy nem. Utóbbit választottam, ami meg is látszik abból, hogy hány szerepjátékos bejegyzésem volt az utóbbi években.

A Kék Bolygó világa megfelelőnek is tűnik egy komoly játékra. A Blue Planet alapján majdnem készítettek egy igazi tökös 3D animációs filmet, ám már az elején rányomták a nagy büdös CANCEL gombot . Íme a trailere:

Egy tag pedig teljesen jól bemutatja pár percben, hogy miért jó a Blue Planet szerepjáték:

Vigyázz, kész…

Bachtermannal cserélgettünk jóságokat tegnap. Tőle mentem a KTV-s havi ülésre. Én megszokásból a Kikötőben kértem ki a boroskólámat, s amikor a megbeszélt időben egyedül kortyolgattam a jéghideg italt, egy telefon után kiderült, hogy a Fáciba kellett volna mennem. Kényelmesen áttekertem, s a lefoglalt asztalunknál sikerült jókat dumálni. Buldózerrel őszintére ittuk magunkat. Éjfél után keveredtem haza, amikor a többiek még mindig azt beszélték meg egyesületünk újdonsült dísztagjával, Raoul Renierrel, hogy mikor és mit fognak játszani.

   Tegnap támadt pár ötletem az egyesületi honlappal kapcsolatban, s ezt ma meg is valósítottam. Nemrég átköltöztettem új, gyorsabb szerverre, most új ruhát is kapott. Gyakoroltam is új CSS fogásokat.

   Az udvaron felállítottam a sátrat, hogy megnézzem, milyen állapotban van. Belegondoltam, hogy egy éve nem sátraztam, ami szégyen-gyalázat. De most fel kell készülnöm, mert holnaptól a Kottán fotózok. Tentének sikerült benyomnia. Délután elmentem a bicajomért, amin a felnicsere és egy kis molyolás az agyváltóval kilenc rugóba került. Szívtam is érte a fogamat, de ebbe már nem megy nyolcas a padkázások miatt. Vettem kevés tartós kaját, piát a Tescoban, s megnéztem a Predatort, ha már klasszikusokat nézek manapság. A sátor felállítása és összecsomagolása pedig már rekordidő alatt megy.

Szerepjáték az EFOTT-on

Estefelé összegyűltünk páran KTV-sek Tamásék lakásán, plusz még megjelent Nemes István és Kornya Zsolt. Kis statisztika: a hét emberből egy nem volt szemüveges, annak is a háta volt hajlott. Minden férfi rendelkezett arcszőrzettel, még nekem is nagy volt a borostám. Talán ebből is látszik, hogy nem egy fitnessbajnokságot akartunk megszervezni, hanem a KTV megjelenését az EFOTT-on. Én igazából csak meghallgatni jöttem, hogy mit csinálnak a többiek, mert akkor úgyis egész álló nap fotózok, nem érek rá más karitatív tevékenységet végezni. Tisztázódott a program, ami a civil sátrunkban lesz:

• szerda: író-olvasó találkozó (izgisebb, mint ez)
• csütörtök: szerepjáték-bemutató – kimegy egy csapat és játszik valamit bemutató jelleggel
• péntek: képregényes beszélgetések
• szombat: író-olvasó találkozó (cherubionos arcok).

Reggel tíztől délután hatig lesznek a beszélgetések. Talán meg lehet ismerni a sátrat az őrt álló középkori vértes díszőrségről.

   Amikor végeztünk a megbeszéléssel, aggasztott, hogy leeresztett a hátsó kerekem. Még jó, hogy Tamásnak volt kéznél egy pumpája. Holnap lehet, hogy kereket berhelek és foltot ragasztok. 

Mega Brando

Megvolt ma az első Slayers szerepjáték-ülés. Reggel készülgettem rá, hogy bepótoljam az eddigi hiányosságokat, de nem sikerült 100%-osan teljesíteni a tervet, mert minden más netes cucc elvonja a figyelmemet. Délután asszem a Motolla egyesület klubhelyiségében gyűltünk össze, ami egész hangulatos volt, nem kongott az ürességtől, nem neon verte ki a szemünket, és nem mellékesen tíz méterre van a Fácántól. Exeréknek is megmutattam a Fácit, mert ők Nyíregyről bumliznak ide Debrecenbe minden héten, és nem ismerik nagyon ezt a környéket, viszont örülnének, ha lenne abban a megyében is egyetlen normális metálos és rocker kocsma. Ilyenkor becsülöm meg, hogy hol is lakom.

   A játék jó volt, végigröhögtük a délutánt. Szerintem sikerült megfelelően bemutatni, hogy hogy is mennek a dolgok ebben a világban, miután a kezdő csapatot Lina Inverse egy Mega Brando varázslattal átrobbantotta egy hegy túlsó oldalára.

Slayersmánia

Ezek a napok a Slayers jegyében telnek, mert amikor nem a szerepjátékot olvasom, akkor az animét nézem. Már csak azért is, mert utálok felkészületlenül játszani. Ezt igazából több mint két éve szerettem volna mesélni, ma már csak annyira van kedvem hozzá, mint egy idegen lánnyal flörtölni, vagy bármi másba belefogni: majdnem semennyire. Azért tegnap megtartottuk az első ülésünket, ami könyvosztásból, felületes világismertetőből és futólagos karaktergenerálásból állt. Szabálykönyv a laptopon, szóval olyan kocka leszek, hogy a szerepjáték idejére sem szakadok el a géptől. Egy ismerős Taninak, meg három ismeretlen srácnak fogok mesélni. Hogy mit, az még mindig nem körvonalazódott bennem, azért kell Slayersszel feküdnöm és kelnem, bár ez az egy hét felkészülési idő is kevés lesz.

Klubhelyiség

Péntek reggel nehezen ment a felkelés, és a munkahelyen úgy éreztem, kár is volt ma felkelnem. Na nem munkaundor miatt, hanem pont hogy nem tudtam dolgozni, mert a hívógép, aminek húsz perc a bemelegedési ideje, a melegítés tizedik percében pukkant egyet és bűzölgött egy kicsit a leégett elektronika. Szerencsére csak egy ellenállás és egy bizti adta meg magát, amit hamar ki is cserélt Pisti, aki jól ért az elektronikához is. Én tartózkodom az egyszerűbb forrasztásoktól is, mert képes lennék azt is elbaszni. Túlságosan hozzászoktam a számítógéphez és az elméleti problémamegoldáshoz / bajcsináláshoz.

   Itthon megnéztem két Farscape-et, aztán visszatekertem a városba. Először megnéztem az egyesületünk új klubhelyiségét. Igazából a Mezoné, de hetente kétszer a rendelkezésünkre áll. Kis szoba nagy ablakokkal a Batthyány utca egyik udvarában. Pár székből állt a berendezés, ezért idegesített a hangom kongó visszhangja, amikor az éppen játszódó Taniékat üdvözöltem. Mákost játszottak, ezért gyorsan körbeköszöntem és két perc múlva már a Jazz felé tekertem.

   A Jazzben szokás szerint ivászat. Nyolc körül három asztalnál is alig fértünk, akkora társaság jött össze. Kisebbségben voltak a nem zenészek. A zenegép nem nagyon zavart minket, viszont akkora zsivaj volt, hogy nem értettem, mit is mond az asztal másik felén ülő ember. Gombóccal mindenesetre sikerült tisztázni, hogy huszadikán megyünk Karcagra a Szóla Rádióval, amiben engem leginkább az érdekel, hogy koncertek is lesznek, aminek a fő produkciója az Agregator (!!!). Itt jobb oldalt, a rádióban tessék gyorsan meghallgatni az Agregatort!

   Éjfél előtt, amikor már túl voltam két nagyadag boroskólán és egy zöld szörnyön, és az asztaltársaság is megfogyatkozott körülöttem, hazatekertem. Egyáltalán nem volt hideg. És mintha egy pillanat alatt hazaértem volna.

DEN 2. nap – Elektronika

Tegnap koncertezés előtt résztvettem a szerepjátékos egyesületünk alapító ülésén. A Vörös Oroszlánban jöttünk össze, mert a tulajok is beszálltak. Helyet is biztosítanának az ott játszó csapatoknak, de ez Anikóéknak nem tetszett, mert ezen a helyen nem lehet bagózni és inni (alkoholt). Pedig számomra pont emiatt lenne ideális. Most keresgélni fognak, nem fognak találni semmit, aztán visszakuncsorogják magukat ide. A távlati tervek hallattán felmerült bennem, hogy találóbb lett volna az egyesület nevéül az általam javasolt Kreatív Álmodozókat választani, nem a mostani összetett hangzású Kapuk Távoli Világokra nevet. Az egyesület tizedik lépése már meg van tervezve, de az előttünk álló első még nincs. Sikerre nem számítok az egyesület tevékenységét illetően, s amilyen pesszimista vagyok, innentől már csak kellemes meglepetések érhetnek.

Drága pénzért japán teát szürcsölgettem, kifelé menet pedig kaptam szerencsesütit. Cseszt kibontotta mellettem a magáét, és elolvasta a benne lévő üzenetet, nekem pedig akkor esett le, hogy nem kellett volna egyben bekapnom és lenyelnem. Én, a japánmániás, nem voltam elsőre tisztában a szerencsesüti szerepével.

Amíg lent voltunk, beesteledett és elkezdett esni az eső, ezért jól eláztam, mire a Vörös Oroszlántól a Klinika Moziig tekertem. A DEN második napján Karc és Neo koncert, meg DJ Ludmilla partija volt. A fél kilences érkezésem is korai volt, mert tízkor nyitották ki a nézőtér ajtaját, addig csak a kinti büfében lehetett lófrálni. True-ék társaságában ücsörögtem, mert ritkán beszélek vele.

A Karc nem aratott közönségsikert, akármilyen jó zene. Az emberek nem ismerik, és úgy látszik, amit nem ismernek, azt nem szeretik. Voltunk elöl páran, de az emberek hátul tömörültek. A Neo koncerten aztán megláttam, miféle emberekből áll a közönség. Csupa fiatal egyetemista, nagy részük olyan ittasan, hogy kivetkőznek emberi mivoltukból, ilyenkor meg már mindegy nekik, hogy mi, csak valami szóljon. De hát Egyetemi Napok van, vagy mi a szösz. Azért voltak sokan, akik ismerték és szerették a Neót, bár úgy láttam, hogy kezdek lemaradni, mert olyan új számok hangzottak el a koncerten, amiket még életemben nem hallottam. A régieket is alaposan átdolgozták. A közönségtől mindenesetre olyan csömöröm támadt, hogy Neo közben igyekeztem lelépni, ami nem sikerült azonnal, mert összetalálkoztam Ferivel, akit már legalább egy éve nem láttam. Nem számít, hogy ügyész lett eközben, a jó DnB-t, breakbeatet még mindig szereti. Erről jutott eszembe, hogy Andrást sem láttam majdnem egy éve, amióta lelépett Feri volt feleségével. Ludmilla már dübörgött, amikor eltekertem. Az eső is elállt hajnal egyre.

Pénz beszél

Mégiscsak motoros maradtam, mert napközben rámszólt a leendő tulaj Dudun keresztül, hogy tárgytalan a dolog. Vesz egy vadiúj Suzuki M 800-at, amit a helyi Suzuki márkakereskedés nagyon kedvező lízinggel rásózta. Mert pénzszagot éreztek.

   Reggel az utazási irodában kezdtem, mert megint behányt a levelezésük. Még holnap is lesz egy menetem, mert itthon adatot kéne mentenem egy két gigás inbox fájlból. Kilenctől negyed tízig pedig a Shopdigital debreceni üzlete előtt, hogy utánaérdeklődjek a fényképezőnek, ami mégsem lesz egy ideig. A kiírás és a szomszéd üzlet eladója szerint kilenckor nyitnak, de nem jöttek, nekem meg mennem kellett dolgozni.

   A mai programomat az zárta volna, hogy munka után a Kikötőben Anikóval találkozunk azokkal a szerepjátékosokkal, akik kedden nem jöttek el. (Miért nem, vazze?) De inkább hazamotoroztam, mert még így is majdnem elkapott az eső eleje. Anikó azonban értem jött kocsival, ha már ennyire az esőre hivatkoztam, és oda-vissza furikázott. Pár vampire-ös arc várt ránk a Kikötőben, és bár szép ötlet az ifiház, remélem, nem keltek bennük hamis reményeket.

   Anikó ugyanis régebben többedmagával kitalált egy debreceni szerepjátékklubot, amit mára már szinte csak ő erőltet. Igen, felénk a disznótor is erőszak. Most vagyunk hárman, akik tennének is érte valamit: Anikó, én és Cseszt, egy miskolci egyetemista Live Vampire-re szakosodva. Csakhogy szerintem fordítva kezdődött az egész, mint szokott: rendes esetben ha van egy kínálkozó hely, akkor felkiált az első szerepjátékos, aki meglátja, hogy "alapítsunk klubot!", s lőn klub, most pedig Anikóék felkiáltottak, hogy "legyen klub!", s most megy a fejvakarás, hogy ugyan hol. Ifiház ezért lenne nekünk jó, aminek a létrehozásán szerencsére szerepjátékosok is munkálkodnak, csak velük ritkán tartom a kapcsolatot.

Mmmmmeleg!!!

A fene essen ebbe a mediterrán időjárásba! Olyan meleg van, hogy hajnalhasadáskor is arra ébredek, hogy ömlik rólam a víz. Még jó, hogy légkondicionált az iroda, de utána itthon oblivionozáson kívül másra már nem futja, mert felforr az agyvizem.

   Tényleg, a Vekerin készült képekkel itt még adós vagyok. Kuksi meg mindet a varos.fokk.hu oldalon! Van vagy ezer, amit én készítettem, hát még, amit a többiek!

 

 

   Tegnap este Basahalommal iszogattam, ma pedig szerepjátékos és képregénytalálkozó volt, szerény négy-öt fő jelenlétében. Most először láttam itt, ezen a találkozón Bulldózert, akivel már nagyon régen találkoztam. Megbeszéltük, hogy ifiház ügyében tényleg lépni kéne, és összefogni a Szóla Rádiósokkal, hogy előremozdítsuk az ügyet, mert amíg nincs állandó hely, ami alkalmas egy szerepjáték-klub fenntartására, addig akárhol is hirdetjük a találkozót, egy füstös kocsmába úgysem jönnek el az emberek csak azért, hogy beszéljenek arról, amire még nincs lehetőségük. Két boroskóla és három átbeszélt óra után mindenki ment, amerre látott. Én elbicajoztam a Fácánba, mert ott is gyűltek haverok, hogy átlagos kocsmatémákról dumáljunk, na meg a közelgő fesztiválokról, közös bulizásokról. Most úgy néz ki, hogy Hegyaljára kevés fokker megy. Annyira nem baj, én úgyis Orgiékkal fogok lógni három napon keresztül.

   Itthon reggel szokás szerint elfelejtettem szólni, hogy későn jövök. Anyám meg hívogatott este, hogy hol vagyok már. Hol lennék, alternatív programot találok, hogy ne kelljen a délnyugati fekvésű tetőtéri szobámban rohadnom. Utálom, hogy hívogat, amikor nem kéne. Majd én felhívom, ha baj van, de addig felesleges idegeskedni. Én is kikapcsolhattam volna a telefont, ilyenkor már úgysem hívna senki más.

Meló után borús időben bicajoztam a Tanikó által szervezett szerepjátékos találkozóra. Egyelőre öten ültünk össze, abból
hárman Vampire-osok voltak. Mire megittam két boroskólát, megjött a társaság többi része is, akik szintén a Vampire
hívei voltak, és a lezuttyant eső is elállt. Kilenc körül hazabicajoztam, mert számomra érdektelenné vált az ottlét.
Hazafelé bekukkantottam a Jazzbe is, hátha ismerősre akadok. Nem akadtam.
Most felraktam egy Firefoxot, mert Mozillával nem lehet rendesen nézni a Freeblog kezelőfelületét.
Az új browserhez pedig új kütyük is dukálnak, RSS-olvasó, meg mifene. Hoppá, most látom, hogy Firefoxban elmennek
a blogom ékezetei!