Nyelvünk szépen kifejezi, hogy a páros dolgok önmagukban alkotnak egységet, ami csak egy, az fél. Aki egykezű, az félkezű; az egy zokni, az csak egy fél pár. Judittal egymás nélkül csak félemberek voltunk, és úgy vágytunk már egymásra, hogy újból együtt vagyunk. Szüleim kiverték a dilit, objektíven megmagyarázhatatlan okokból.
Ha nem válunk külön egy időre, akkor sosem tudjuk meg, mit jelentünk egymásnak. De több ilyet nem játszunk.
Kezdem megszokni az együtt alvást Kedvesemnél, ezért most az itthon alvás okozott egy kis gondot. Itthon aludtam, mert neki most a fővárosban van dolga, és hajnalban indulnia kellett. Amikor éjjel felébredtem álmomból, mert tesóm hazaért valahonnan, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Kerestem Kedvesem, és megrémültem, amikor nemcsak neki, hanem a felé eső ágyrésznek is hűlt helye volt. Lassan eszméltem rá, hogy ez most nem az a szoba.
A gondolatom még mindig egyetlen téma körül forog, ezért nem is tudok másról írni. Pár dolog Juditról, amiért imádom Őt:
Vasárnapra ígértem a blog érdemi folytatását, de azóta kellemesebb tevékenységek kötöttek le. Szombatra a saját, személyre szabott horoszkópom igencsak kedvező lehetőségeket mutatott egy románc beteljesülésére. Ezért reggel magam mögé ültettem Juditot és nyakunkba vettük az országot. Egy egynapos program keretében elmentünk Hollókőre, megnéztük a szép óvárost és a várat, visszafelé pedig a Mátra szerpentinjein döntögettem a motort. Néhány fotó itt. Igaz, a kihagyott két hét alatt is volt pár közös programunk (sarudi strandolás a családdal, meghitt filmnézés).
Reggel kilenctől este kilencig ültünk motoron, utána megmasszíroztuk egymás fáradt tagjait. Az udvarlás végső fázisában bénáztam egy sort, ezért másnap délután/este került sor a hónapokig tartó szerelmes epekedés beteljesülésére. Azóta is csak beteljesítünk esténként, az éjjelbe nyúlóan. Boldogságunk leírhatatlan, mindenben akkora az egyetértés. Ezzel a kapcsolattal mindkettőnknek beteljesült egy régi vágya. Lassan azért aludni is kellene már egy rendeset.
A tegnap nem érdekes, meló után a cserépkályhás cégnél buheráltam gépet, itthon meló, egy kis Rome
és már fel is lőtték a pizsit. Ma meló után Balázzsal elmentünk az utazási irodába és megbeszélték a pénzügyi feltételeket. Kezdtem feszültté válni, de nem az irodai események miatt, hanem ami ezután következett. Elmentem a Jazzbe, útközben vettem egy Digitális Fotót, és lent olvasgatni kezdtem, amíg Évára vártam. Az egész pincében volt három párocska, meg páran a pultnál. Mielőtt a helyiség egy árnyékos sarkában kufircolni kezdett volna két fiatal, megérkezett Éva is. Elbeszélgettünk három órát, közben már szinte egymás gondolatait találjuk ki, de még mindig képtelen vagyok egyetlen nyamvadt kedves szót
| Haverok barátnői már ismernek engem. Szilveszterkor Ágival dumáltam, s megjegyeztem, hogy de szépen kirittyentette magát. - Ezt most vegyem bóknak? – kérdezte tágra nyílt szemekkel. |
mondani egy lánynak, ha tetszik. Ráadásul olyan feszült voltam, hogy még most is remegek. Ez már kóros nálam, öregkoromra kezelendő. Zubbonnyal. Fesztelenül csak akkor tudok beszélni nővel, ha tudom, hogy foglalt vagy esélyem nincs nála, esetleg nem akarok tőle semmit. Ezért szoktak engem kedvelni az idősebb nők, s ezért nem csajozósblog ez a honlap sem. Találtunk más közös ismerősöket is, és erről a beszélgetésről is szép emlékeim maradtak volna, ha nem stresszelem szét magamat. Tanácsokra nem vagyok kíváncsi, a saját hibámból sem tanulok – egy két évvel ezelőtti baklövésemet fogom megismételni. Szingli srácok dilemmája: nem tudok mit kezdeni az Egyetlen lánnyal, aki tetszik, mert ahhoz kéne olyan tapasztalat, amit más kapcsolatokból lehetne meríteni, ám más kapcsolatok meg ABSZOLÚT nem érdekelnek (és nem vagyok buzi ). Lásd: Egy csodálatos elme.
Friss hozzászólások