Judit kapott egy jó ajánlatot, miszerint két éjszakát el lehetne tölteni egy hévízi szállodában féláron, ehhez csupán végig kellene hallgatni egy egyórás előadást, aminek a témáját előre nem kötötték az orrunkra. Kisbetűs részben ugyan odaírták, hogy legalább egy éve együtt lévő párokra szól a kedvezmény, de mi ezt negatív diszkriminációnak vettük, ezért leadtuk a rendelésünket. Célunk a Palace Hotel volt. Péntek reggel indultunk, Debrecennél fel az autópályára, és át a nagy büdös Alföldön, a dögunalmasan ritkás forgalomban. Fellegek ugyan vonulgattak felettünk, de nem jött belőlük eső, csak estére kezdődött valami szemerkélés.
Hévízen kis parkolási gond után sikeresen bejelentkeztünk. A gondot az okozta, hogy az egész városban fizetni kell a parkolásért, egy-két kies környéken nem kell csak fizetni. A szállodát is alig találtuk meg, annyi szálloda van a környéken. Ez már kezdett nekem nagyon puccos lenni. Leadtuk az igényünket a mélygarázsra (2000 Ft/nap) és a félpanzióra (10000 Ft). A szállodában minden hi-tech volt, csillogott, villogott. A szobában még bidé is volt, de azért én barbár nyugati vagyok, jó nekem a papír is.
Lecuccolás után szétnéztünk a környéken. Éppen kezdett ránkesteledni. A bóvlikat áruló bazársorok mögött éppen a karácsonyi vásár folyt, ami egy sörsátorból állt, s mindenféléket lehetett enni-inni. Ittunk finom meleg bort is. Visszatérve a szállodába, a büfében is ittunk meleg bort. Oda vittem a laptopot is, mert úgy gondoltam, egy négycsillagos wellness szállodában illik lennie wifinek. Az ugyan volt is, de félóránként 300 Ft-ért árulta magát a hotspot. A net nem volt létfontosságú, ezért lecsuktam a laptop tetejét és átvonultunk vacsorázni. Sikerült csak kicsit túlennem magam a mindenféle finomságokkal teli svédasztalról.
Másnap délelőtt sétálgattunk, ebéd előtt pedig elmentünk az előadásra, ahol felkínálták a lehetőséget, hogy egy négycsillagos apartmanházban vehetünk nyaralási időt. 4 misiért évente egy hetet, tehát 53×4 misiért értékesítik az apartmant, s a házban még sok apartman volt. A rendszer lényege, hogy ez az üdülési jog elcserélhető, a partnerprogramban szereplő többi apartmanba is lehet menni csekélyke felárral. Sőt, kemény felárral akár külföldre is lehet cserélni. Ebből mi nem kértünk, de ez nem az előadáson múlott, mert azt elég fesztelen, szórakoztató formában adták elő. A szállodánkba visszafelé haladva pedig észrevettem, hogy az egyik étteremre kiírták, hogy “free wifi”. Nem mentem be, csak megjegyeztem magamban, hogy jobb ez így, felár nélkül.
Ebédre a sörsátorban bekaptam egy parasztos sült kolbászt, és elmentünk csobbanni a híres-neves tóban. 2000 Ft/fő volt a beugró, ami 3 órás fürdőzésre jó. A debreceni azért jóval olcsóbb. A hi-tech öltözőben utánaérdeklődés után sikerült kinyitnunk a szekrényt, öltözés után pedig szétnéztünk, hol lehet fürdőzni. Egy nagy cölöpházban a medencét négy részre osztották a felüljárók, s lépcsőkön leereszkedve lehetett a tóba merülni. Az épület által határolt vízterület két részre volt osztva, egy “nyanyis”, és egy üres. Először az üreset próbáltam meg, de az 24 fok körül volt, ezért hanyagoltam, irány a nyanyi, ahol 33 fokos volt a víz. Még ez sem igazi termál, fáztunk is volna, ha nem bújunk a vízben egymáshoz. Az egymáshozbújást nehezítette, hogy a lépcsők a több mint 30 méter mély tó közepén a semmiben véget érnek, onnantól csak úszni lehetett pár a víz szinte fölött feszülő kapaszkodóhoz. Én viszont nem tudok úszni, úszógumim sem volt, s Judit is csak sekélyesben szokott úszkálni. Egy órát kapaszkodtunk a lépcső korlátjába, amíg az iszaptól zavaros víz mosta testünket, és figyeltük a körülöttünk sertepertélő ebihalakat. Ide sem jövünk többet – döntöttük el, miután kikászálódtunk a gyógyhatású mosogatóléből. Melegedésként inkább megittunk mégegy adag forralt bort, finom amorettóval hígítva.
Volt még időnk, ezért meglátogattuk a szálloda wellness részlegét is. A jacuzzis rész nem tetszett, mert a klóros vízpermet marta a szememet, ezért inkább a szaunában párolódtunk. 20-30 percig bírtam az izzadást. De ez sem lesz a kedvencem, mert nem volt kellemes belélegezni a szörnyű forróságot. Zárás után vacsi, a szobánkban olvastunk újságokat, amiket még útközben vásároltunk (Magyar Nemzet, Demokrata, Nők Lapja), és eltettük magunkat másnapra.
Vasárnap reggel eltetvészkedtük az időt, épp csak sikerült beesnünk a reggeli végére. 11-re el kellett hagynunk a szobát, ezért bepakoltunk a kocsiba és kijelentkeztünk. Következő úticélunk a Krisna-völgy volt, ahol Judit járt már egyszer, és hazafelé útba esett. Fonyódtól én vezettem a kis Hyundai Atost, mert nem árt egy kis autóvezetési gyakorlat a jogsim mellé. A Völgy irodájánál leparkoltunk, és begyalogoltunk a templomig. Erős szél fújt, és csak ritkán bújt elő a felhők mögül a nap. Egy fiatal pár éppen előttünk ment a templomba, mi is utánuk mentünk, és csatlakoztunk a templomhajóban egy előadáshoz, amit egy busznyi nyugdíjasnak tartottak. Bemutatták a vallásukat és az itteni életet. Szerencsénk volt, mert egyébként télen olyan kevés a látogató, hogy nem tartanak ilyen bemutatókat, és a csoport kedvéért a konyhát is beüzemelték, ahol látogatásunk végén mi is kaptunk a finom vega menüből. Miután a nagy csoport elhagyta a templomot, odalépett hozzánk Sjáma Duláli dévi dászi, és körbevezetett minket is, vásároltunk tőle a shopból, és mindenféle kérdéseket tettünk fel az életükkel kapcsolatban. Érdekes életük lehet egy ilyen biofarmon, ami egyre önállóbbá válik, egyre kevésbé hagyatkozik a modern technika vívmányaira. Vallásuk pedig hatalmas összetartó erő. Vallásuk azért is különleges, mert nem a gyűlöleten alapul, mint a sok nyugati vallás, hanem a szereteten. A keresztények, muszlimok előbb deklarálják, hogy kiket gyűlölnek (mindenki, aki nem az ő vallásukat gyakorolja), aztán papolnak egy kis szeretetről, amit persze nem gyakorolnak. De én laikus vagyok, s nem akarok erről teológiai vitát nyitni. Viszont jó kérdés, hogy a büszke nagy magyarok miért nem képesek olyan csodákra, amit egy kezdetben káros szektaként üldözött vallási csoport itt létrehozott. Egy kis faluban miért nem fognak össze az emberek a köz javára? A nagy magyar virtus és a turáni átok megakadályoz mindenkit a fejlődésben. A kis falvak is inkább kihalnak, minthogy együttesen, egyenlően dolgozzanak?
A szeretetadag után gyűlöletben is volt részünk, amikor az M3-ason hazafelé vezetve majdnem megölt minket egy izommaki. Pest után még Judit vezetett, mert nagy forgalomban az ő nagyobb rutinjára van szükség. Egy útszakasznál figyelmeztető táblát tettek ki, hogy útszűkület, 100-as sebességkorlátozás. Aztán 80-as sebességkorlátozás. Behúzódtunk a belső sávba, és hátulról ránkmászott egy kocsi, villogott, hogy haladjunk, aztán jobbról kielőzött, elénk vágott és MEGÁLLT! A NAGY FORGALMÚ AUTÓPÁLYA BELSŐ SÁVJÁBAN! Kipattant a böhöm fekete kocsiból egy akkora izompacsirta, hogy épp felérte a kocsi magasságát, és pampogott egy sort Juditnak, aki ránézett csúnyán, és kicsit elröhintette magát a feszülős ruhájú divatmajom kinézetén. Az egy mondat után visszakacsázott a kocsijához és bő gázzal elhúzott. Még neki állt feljebb, hogy betartjuk a szabályokat. Egyébként a kis Atos nem szeret 120 felett menni, ezért mindenki csak minket előzött meg, mi csak pár teherautót, akik szintén röhögve lehagytak volna minket, ha nem lenne tachográfuk.
Jó volt ez az utazás, viszont jó drága is. Nemrég pedig én kaptam iwiwen egy hasonló témájú meghívást, de az nem luxusszállodába szólt, hanem bükki falusi környezetbe, 1000 Ft/fő áron. A minivakáció fotói itt láthatók.
Találkoztam tegnap egy új MLM hálózattal. Nincs az a pénz, amivel be tudnának szervezni engem egy ilyen dologba értékesítőként, viszont az általuk forgalmazott termék jónak tűnik. 
Friss hozzászólások