A legdurvább fesztivál

Pénteken és szombaton este rendezték Manyiék a VII. The Chromized Land Black/Death Metal Fesztivált. Egy egyesület tévéadásának nyilatkozva Manyi sokat mesélt a fesztivál eddigi történetéről és célkitűzéseiről, ezért nézzétek is meg, honnan nőtte ki magát ez a rendezvény. Szokás szerint besegítettem a fénypultnál, bár már nem maradt rajta tekergetnivaló, csak automatán hajlandó működni. Csak egy kevés VBK-t fogyasztottam a koncertek közben, feleselni sem voltam hajlandó, mert nem akartam másnapot, és elég volt nekem így is hajnalig nyomni a gombot. Fotók itt.

Ennél brutálisabb zenéket egy rakáson ritkán lehet látni az egész országban. Ha valami kósza bámészkodó betévedt volna a koncertekre, azt hitte volna, a megelevenedett pokolba került hirtelen. Az új felállású Neochrome klipje is valami hasonló hangulatot áraszt, bár a videónál ezerszer durvábban hangzott maga a koncert.

Rohanva pihenés

A vasárnapom elejétől végéig be volt osztva. Délelőtt röhögtem, mennyire sikeres volt a pestországi buzik demoralizálása. A focihuligánok hőbörgése a Hősök terén már gáz volt, de ők húzgálták az oroszlán farkát. Tanítványnak is osztottam az észt a nyomdászatról. Ebéd után Zozó gépét kellett buherálni, mert egy napja megadta magát, már előző nap segélyhívásokat kaptam. Visszatoltam a helyére a foglalatából kilazult videókártyát, és újra megjavult a gép. Sajnos gőzöm nincs, hogyan lehetne rögzíteni a kártyát, mert a ház elég nyomorék ilyen szempontból, nincs hová csavarozni. Ha ilyen hamar sikerült a helyreállítás, maradt idő bőven, hogy Judittal beszélgetni tudjunk.

Itthon kevés szabadidőmben a hétvégi fotókkal foglalkoztam, de nem értem a végére, amikor a Déri térre bringáztam, mert Kuttya koncertet hirdettek. Igaz, egy órával később kezdtek, mint gondoltam, de addig Okiék és Krlányék társaságában voltam, nem unatkoztam. A Kuttya koncert nagyon hangulatos volt, amint a lemenő nap fényében a múzeum lépcsőjén játszottak. Ingyenes szabadtéri koncert, padon és füvön ülő hallgatósággal.

Koncert után Aenimával bringáztunk haza, és megbeszéltük, milyen koncertekre kellene elmennünk a közeljövőben. Úgy néz ki, betársulok pár hosszabb útra a társaságukhoz. Otthon kis kajálás és képmódosítás után újra felnéztem a városba. A főtéren kilenctől Barbaro koncert volt. Már nyomták, amikor odaértem, alig tudtam lerázni egy szószátyár ismerőst, hogy beszéde helyett a koncertre tudjak figyelni. A Barbaro olyan kemény volt, hogy az első két-három szám alatt majdnem felére csappant a nézők száma. Aki óvatlanul beül szórakozni egy olyan zenekar koncertjére, amiről még nem hallott, az tudjon rá! Itt nem voltak könnyen követhető 4/4-es ütemek, hanem olyan nyakatekert ritmusok, hogy még nekem is magas volt, és a WMD is elbújhat, pedig az sem egy egyszerű zene. A dobos szerintem csak prím számokban képes gondolkozni, de ütemfordításai hallattán az is megfordult a fejemben, hogy talán még nullával is képes osztani. Kicsit több mint egy órát tartott ez a felemelő zenei utazás. Jó sok zenész volt még a közönség soraiban. Fotómasinát pedig nem vittem, tegnap elfogyott a kedv.

Wass Albert emlékére

Pénteken elcsodálkoztam a Plazában lévő Match üzletben, hogy még az ottani szegényes kínálatú könyvespolcon is lehet találni jónéhány Wass Albert kötetet. Délután pedig Ynga figyelmeztetett, hogy kétnapos rendezvény készül Wass Albert debreceni szobrának avatására. Pénteken Kormorán koncert, amiről nem is tudtam, és még soha nem láttam a Kormoránt élőben. Az énektanár Csilla “nénivel” hazafelé bringázva meg is beszéltük, hogy nagyon alulreklámozták ezt az eseményt.

Este Juditéknál bütyköltem a gépeket, ezért el is csábítottam Juditot a koncertre. Elég mélymagyar megmozdulás lett a rendezvényből, több gárdista és zászlólengető jelent meg, mint vártuk. A standoknál mindenféle dolgot lehetett venni, ami Wass Alberthez köthető, köztük sok szépen illusztrált meséskönyvet is. A kétórás koncertet padon ülve, távolabbról néztük, de így is hallatszott, aminek hallatszania kellett, és ott is vakítottak a színpad fényei. Fotómasina nem volt nálam, de nem is hiányzott (inkább figyelek a társaságomra). Az előadás szép volt, és széles repertoárját hallottuk a Kormorán hosszú ideje tartó munkásságának. Lelkes közönség is volt párszáz fő.

Szombaton délután kettőtől kezdődött a Medgyessy sétányon Wass Albert szobrának avatása. Harangszóra elcsendesedett a nagyszámú közönség és kezdődtek a beszédek. Sokan sok jót mondtak. Kiemelném a megjelent Áder Jánost, aki beszédének elején leszögezte, hogy szigorúan mint irodalomkedvelő magánember van jelen, nem mint politikus. Igazából nem tudtam sosem elképzelni, hol végződik valakinél a magánember és kezdődik a politikus, és egyáltalán külön lehet-e választani ezeket a fogalmakat. Magánemberként pedig plusz egy irodalmárt is meghívhattak volna. Ja, a magyar irodalmárkör még mindig fúj Wass Albertre, biztos ezért nem találtak egy épkézláb szakértőt a rendezők. Furcsa még, hogy a susmusoló közönség által egyszerűen “lalikerálynak” nevezett polgármesterünk nem jelent meg az ünnepségen.

Megjelent Wass Albert fia is, aki amerikában él nyugalmazott tábornokként. Beszédének bevezetőjét erősen tört magyarsággal olvasta fel papírról, utána tolmács segítségével beszélt “papiról”, az apáról. Érdekes, hogy anyját sehol sem említette meg, pedig megannyi hányattatásról szó esett. A beszédek vége felé sort kerítettek a bronzszobor leleplezésére is. Mint mondták, az volt a cél, hogy a legszebb WA-szobrot állítsák fel a szoborpark legszebb helyén. Amint napvilágra került az emberalak, a közönség egy emberként közelebb nyomakodott a szoborhoz, hogy mindenki közelebbről is megcsodálja. De szerintem is elég jól sikerült az alkotás. Még néhány beszéd elhangzott, de azokra már nem voltam olyan kíváncsi, és az idő is sürgetett, ezért idejekorán hazatekertem. Fotók az ünnepségről és a szoborról itt láthatók.

The Classical Conspiracy

Hónapokkal ezelőtt néztem, hogy Miskolcon tervezik a tavalyi Therion koncert nyomdokain haladva az Epica zenekar szimfonikus megszólaltatását. El is szomorodtam, mert tudtam, hogy úgysem fogok elmenni rá, mert utálok egyedül koncertekre mászkálni, pláne más városba. Ezért amikor Csabicsek tegnap közölte Messengeren, hogy megy a koncertre, finoman utaltam rá, hogy mennyire irigylem (“te mázlista geci”). De öt órakor felhívott, hogy mennék-e, ha van fuvar és elővételi jegy, ezért gyorsan le is csaptam a lehetőségre, mint techgeek az iPhone-ra.

Hárman zsúfolódtunk be egy Transit első üléssorába: Csabicsek, egy haverja, meg én. Odaúton régi Theriont és új Epicát hallgattunk. Negyedórával a kilences kezdés előtt érkeztünk meg. A bejáratnál nem volt tolakodás, a biztonságiak egy pillanat alatt elintézték a jegykezelést, nem volt semmi motozás, felesleges kérdezősködés és lapos pillantás. Nem is volt rá szükség, a közönség tudott viselkedni, nem volt hangoskodás, hőzöngés, csendben beszélgetve várta mindenki a koncertet. A küzdőtér közepére székeket tettek, ahol már foglalt volt minden hely, és a lelátókon sem volt sok szabad hely. De megszoktuk a koncerten állást, ezért beálltunk hátra, a keverő mellé, ahol néha elég durva basszusok gyűrtek maguk alá.

Először a Reményi Ede Kamarazenekar és a Miskolci Nemzeti Színház kórusa kezdett egy intróval, aztán bejöttek páran az Epicából és rendes rockzenekari hangszereiken becsatlakoztak a komolyzenei blokkba. Kb. 45 perces lett a bevezető szimfonikus rész. Dies Irae.

Ez meg a birodalmi induló volt, ha megnézted. Kb. 20 perc szünet következett, amikor szorgos serpák elpakolták a küzdőtérről a székeket, a közönség pedig a folyadék in-/outputot intézte. A szünetben a furcsa akcentusú konferanszié közölte, hogy a második rész alatt mindennemű felvétel tilos, mert ha valakit rajtakapnak, akkor elveszik, megszakítják a koncertet és irgumburgum. Ezen biztos volt nagy felzúdulás, mert közvetlenül a zenészek fellépése előtt helyesbített, hogy fényképezni szabad, de ne videózzon senki. Pedig jó lett volna, de megelégedtem a fotózással is. A szünetben egyébként láttunk más arcokat is Debrecenből és környékéről, akikről eddig is tudtuk, hogy nagy operametál-rajongók.

A második blokkra bemerészkedtünk a közönség első részébe, és megkezdődött az, amit itt most nem tudok szavakba önteni. Egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen nagy külföldi zenekar koncertjén voltam (vagy a Clawfingeren kívül nem is volt más?), de ezt az élményt nehéz lesz túlszárnyalni. Pedig tervezek még pár nagy zenekart erre az évre. Most is énekelt a kórus, húzta a szimfonikus zenekar, de leginkább a metálkodás hallatszott, olyannyira, hogy a színpadon lévő tömeg még annyi hangerőt sem kapott, mintha plusz egy hangszer szállt volna be a rockformációba. Nem volt ez rossz, ahol kellett, ott hallatszott. Amikor a színpadon felhördült a gitáros és bősz hajpörgetésbe kezdett az énekesnő, az idősebbek közül biztos leléptek jópáran, mert Csabicsek megfigyelte, mennyivel kevesebben maradtak az éjfélig tartó koncert végére. De ilyen ez az operametál: vegyeskórus + szimfonikus zenekar + dob, gitár, bőgő, szinti + operaénekesnő + hörgés, károgás + headbang és metálkodás. Ilyen rendhagyó produkciót legközelebb talán jövőre láthatunk ugyanitt.

Meglepő, hogy a közönség mennyire értette a zenészek angol szövegét. A hollandoknak nem okozott gondot a GY és R hangzók használata, ezért plusz örömködés volt, amikor az énekesnő szép kiejtéssel bejelentette, hogy “Szeretlek Magyarország!” A zenekar láthatóan jól érezte magát a színpadon a lelkes közönség előtt, sok ráadásszámot is adtak, így lett összesen 160 perces a produkció. Átszellemülve és zsibbadt lábbal hagytuk el a termet. Zsebfényképezőmmel készült fotókok itt.

Update: Az enyéim után Csabicsek fotói is megtekinthetők a fenti galériában.

Rocksuli-buli

Nekem mondjuk annyira nem volt buli, a VBK-t is csak fenntartásképp ittam, de sokan mások jól érezték magukat tegnap a Lovardában. Aznap reggel már úgyis megáztam munkába menet, nem volt újdonság, hogy a Loviba is ázottan érkezek. Hat órát talpaltam végig, készítettem 500 fotót, nagy részük meg is tekinthető a Rocksuli honlapján. Az utolsó pár számról lógtam el, megnéztem, van-e valaki ismerős a Fáciban, és jöttem haza.

Most készülök Epica koncertre, mert Csabicsek most szólt, hogy üresedés van a kocsijában, még elővételes jegy is van. Most szerencsésnek érzem magam

Húsdarálás

A tegnap esti programra két alternatívám volt: vagy a Lovardába megyek fotózni Monchichi Potenciált, Péterfy Borit és Folkfree-t, vagy az Orange-ba megyek HBMZ-fesztiválra nem fotózni. Gyulával és Pannócával ez utóbbi mellett döntöttünk, mert ingyen volt. Nagy nehezen megtudtuk, mi ez a HBMZ. Helyi Büdöslábú/szájú MetálZenekarok. Kezdett Mysy új zenekara, ami a Rocksuliból verbuválódott: a Spear. A zenekar nagyjából jól tolta, de Mysynek kritikán aluli a hangja. Ami számokat nem ismertem, ott még bocsánatos bűnnek tartottam az elcsukló hangot és a mutáló torzulásokat, de amikor meghallottam egy In Flames dalt, azt hittem, sírva fakadok, annyira rossz volt. Vannak jó rocksulis projectek, de ez nem az. Ráadásul nagyon fos volt a hangzás, a lábdob is csak valami éles csattogás volt, azt hittem, a hangfal ment szét, annak van ilyen hangja.

Utánuk a Húsdaráló Project nagyot tarolt. Atush egyszerre három pozíciót töltött be ezen a koncerten: gitározott, hangosított és szervezett. Ők már disznó jól szóltak, Oki hörgésével sem volt semmi gond. Oki nemrég pépesre törte a kezét, ezért beugrott bőgőzni Le Petomane, alias Henry Potier, aki tisztességesen helytállt. Első sorban óbégattam én is. A végén nyomtak egy kemény Brujeirát is.

(14.07.39) attila: Le Petomane egy létező személy volt
(14.07.54) attila: egy Pujol nevezetű, késő 19. századi francia varietéművész volt
(14.08.34) attila: aki a korában az egyik legjobban fizetett volt, s világhíres is
(14.08.42) attila: mert dallamokat tudott….fingani
(14.09.31) attila: szal ilyen fingóművész volt na
(14.09.53) attila: ezért is lett az a neve hogy petomane (szószerint “fingmániás”) :D
(14.10.44) Razide: Aha. Azt hittem, van valami köze a Petihez.
(14.10.51) attila: hát amúgy van
(14.10.58) attila: franciául a “fingani” ige
(14.11.06) attila: az úgy hangzik hogy “péter” :D:D

A Hurkatöltőt ellógtuk hárman, mert az nemmetál. Azt hittük, rövid lesz, mert eredetileg a Nefogazznak kellett volna játszania, de azok késtek, és ők a főprodukció. De jobb lett volna elmenni Jazzelni, mint kint fagyoskodni. Sajnos így a tényleg kevés idő jutott a Nefogazzra, mert fél 11-re be kellett fejezni minden koncertezést, hogy beözönölhessenek a retrópartit váró tinik, akik meg sem várták, hogy kitakarodjanak a metálosok, már egyből rázták magukat, amint a Nefogazzt lekeverték valami Hair nótával. A DJ-nek valami ritka visszataszító feje volt.

De Nefogazzon is első sorban voltam, karnyújtásnyira Fallosztól

Koncertböszmeségek

Péntek-szombat este a Fesztelen Fesztivál metálkoncertjein fotózgattam, fotók, beszámoló, böszmeségek a képre kattintva:

Nixyvel a héten megbeszéltük, hogy le kéne fotózni a Premier Plan zenekart. Járt az agyam, hogy hol lenne célszerű ilyen zenekaros fotót készíteni, de minden számításomat áthúzta a szar idő. Pénteken már mondtam a srácoknak, hogy nem lesz jó a szabadtéri fotózás, keressünk tágas belteret. Én a Kölcseyt ajánlottam, ők belegyeztek, az eredményt pedig itt lehet megtekinteni.

MSZP székházból látogató olvasómnak kívánom, hogy a zsineg egye meg a nyakát!

Fiúk bugyiban és bőrnaciban

Szombat este is koncerten fotózgattam, mert az indie zenét is komálom. Kár, hogy alig volt pár ismerős, de a zene jó volt. Négy zenekar volt, ebből kettőre, az Amber Smithre és az Easy Basicre nem vergődött úgy a közönség, mint a Jacked és a The Moog koncertjére. Nekem pedig pont az elsőnek említett két koncert tetszett, ezekre voltam leginkább kíváncsi. Érdekes, hogy az Amber Smith kezdett elsőnek, pedig zenéjük sokkal jobb annál, mint hogy bemelegítésként zenélgessenek kb. húsz embernek. De az est további részére begyűltek az emberek, a színpadon kisfiúk zenéltek az előttük csápoló kislányoknak. Na jó, az Easy Basic már felnőttebb, egy ősrégi számukat még a Petőfi is nyomatja. A közönségen és a fiatalabb zenészeken végignézve óhatatlanul a KGB (Kontor – Ganxsta – Big Daddy) emósokról szóló dala jutott eszembe: "Kislány ez, vagy buzika? Fiú ez, csak bugyiban!" Fotók itt.

   Evezzünk férfiasabb vizekre. Mára nemcsak a hülye óraátállítás miatt nem aludtam eleget, hanem Alex is felcsörgött nyolc után, hogy déltől motorozás Ábrányba. Szóval délig épp csak elő tudtam hívni a képeket, már pattantam is nyeregbe, hogy a Nagyállomásnál találkozzunk. Négy motorral kimentünk, közben csak Alex ETZ-je ragadt meg egyszer, mert szerinte sovány keveréket kotyvasztott. Ez a megragadás úgy néz ki, hogy menet közben a henger megszorul, a hajtott kerék blokkol, és ha a motor vezetője nem reagál elég gyorsan (kuplungot behúzni), akkor perec a vége. De Alex az ilyesmit félvállról veszi. Ahogy Mikepércs belterületén a beláthatatlan kanyarban is nyolcvannal teper.

   Nyírábrányban a művelődési házban volt egy motorkiállítás, aminek nagyobbik részét a szép motorok tulajdonosai ajánlották fel, és volt pár szalonmotor is. Ilyeket csak motorostalálkozókon lehet látni kevésbé kisuvickolt állapotban. Vittem fotómasinát is, kattogtattam ezerrel, fotók itt. Volt motoros felvonulás is, ahol egy 1,5-ös intruderes mami és egy herlis papi között találtam helyet, szóval a kellő akusztikai kíséret megvolt. A felvonuláson majdnem nyolcvan motor vett részt. Utána paprikáskrumplit toltunk az arcunkba, mindenki repetázhatott bőven, mert jutott elég. Sopi is kiállította a motorját, de meló miatt nem tudott jönni, ezért Zsolti vitte haza a mociját. Az utcájukban kipróbálták, milyen kényelmes a gépsasom. Én meg dolgozhattam fel itthon a képeket, mert nem úgy van az, hogy feltöltöm és kész. Szóval a hétvégém a fotózásról és a fotókidolgozásról szólt.

Tribute fesztivál

Vártam már a tegnap estét, mert különösen jó zenekarok ígérkeztek. Úgy terveztük, hogy előtte Gyuláékkal italozgatunk, de Gyulának sikerült reggel nyolctól este nyolcig dolgoznia, ezért Krlányékkal múlattam az időt a koncertekig a Kikötő teraszán. Már jó az idő este is, nem fagyok meg, ha az Új Vigadó bejáratától a Kikötő pultjáig gyalogolok felül egy szál pólóban. Néha érdekes embereket látok az ilyen koncerteken. Például egy kislányt, aki beszélt a fiújával, és egy perc alatt legalább tíz különböző, néha egymással ellentétes érzelmi kifejezést láttam az arcán. Biztos volt már benne pár pohárkával, de számomra ez akkor is megdöbbentő, hiszen én Sylvester Stallone-től és Steven Seagaltól szoktam kölcsönözni arckifejezéseimet. (A teljes érzelmi paletta arckifejezéseit lásd itt.)

   Gyula és Pannóca lekéste az első zenekart a Stainless helyett Rustless nevű zenekart, akik olyanokat játszottak, mint Metallica, Pink Floyd, Megadeth, meg egyéb durvaságok, amik igényelték volna a változatos énekhangot, de csak a zene volt jó, egyébként karaoke-bár feeling volt. Na de az utánuk következő zenekarokra semmi panaszom nem lehet. A Hemba saját számokat adott elő, de ütős volt, a Steal This System kihozta mindenkiből az állatot, a SOAD legdurvább számait adták elő (a Suite-Peenek különösen örültem). A Szepultúra annyira jól hozza az eredeti minőséget, hogy a nagy Sepultura is elismerte munkásságukat, a Chaos A.D. számuk pedig pusztított. Utoljára maradt az Iron Maidnem, akik elég későn kerültek sorra, és megtapasztaltam, hogy az ásítás milyen jótékony hatással van a hallásra, amint helyükre pattannak a középfülben a csontocskák. Na jó, a koncert nem volt rossz, csak annyira nem szoktam manapság hallgatni az ennyire tradicionális brit heavyt. Annyira brit, hogy a The Trooper c. szám alatt előkerült egy angol zászló is. Az utolsó számok alatt pedig összepakoltam a fotócuccot és hazatekertem. Fotók itt.

Freshfabrik

Nahát, kicsit elmaradtam ezzel a bejegyzéssel, de ami késik nem múlik. Amíg péntek este a Klinikába bringáztam, többször felhívott a Sony fényképezőm vevője, akinek Zsolti elvitte Pestországban megkuksizásra. Végül nyélbe ütöttük az üzletet, s ha kicsit áron alul is, de elment (egy felvált markolatgumi volt az értékcsökkentő tényező). A koncertek kezdetéig Ákival dumáltam, aki a jegyeket szedte a kósza betérő vendégektől. Nem volt nagy forgalom, az első három zenekar (Közel10, Lights Go Out, The Ministrels) koncertje alatt alig volt valaki a koncertteremben. Misivel ketten alkottuk az első három sort, akár cigánykereket is hányhattunk volna a nézőtéren. A harmadik zenekar lehet, hogy a The Ministrels volt, de nem vennék rá mérget, mert váratlanul estek be, viszont majdnem ők zúztak a legkeményebben. Azért majdnem, mert az utánuk következő Freshfabrikon nehéz lett volna túltenni. A régi felállásukat nem ismertem, ezért meglepett, hogy a Superbuttos Vörös András is énekelt a régi FB énekes Pityesz mellett. A közönség is erre a koncertre rajzott be a kinti dohányzóból, és nagy metálkodás kerekedett. Azért Pityesz stagedivingolására úgy kellett összeterelni a tömeget (“ide kérek egy kis tömeget” mutatott a színpad széléről maga elé), hogy rájuk vethesse magát, s a mikrofon zsinórját maga után húzva onnan is énekeljen.

Valamelyik tapló dohányosnak sikerült kiégetnie az új fotóstáskámat. Dohányosokban nem volt hiány, ez már a szocializáció részévé vált. Pl. két kislány beszélget, s ha valahol megül a beszélgetés, öt másodperc múlva törvényszerűen elhangzik, hogy “kérsz cigit?” / “van cigid?”, s már szívják is a koporsószögüket. Fotók a képre kattintva:

Segélykoncert

Tegnap Zsoltival tartottunk egy fotós összeröffenést itthon, mert bizonytalan volt az optikája minőségét illetően. Nikon kitobi, sokat nem jósoltam neki, és a 10 megapixeles pixelvadászat után, miután összehasonlítottuk az ő képeit az enyémmel, nagyon nem lettünk okosabbak, de szerintem semmi baj az obival, hozza azt a minőséget, amit el lehet tőle várni (sokat nem).
Este az Unpluggedba vezetett utam. Rosszul emlékeztem a koncertek kezdési időpontjára, ezért hat helyett hétre mentem, amikor éppen búcsúzott a Ska Project. Utánuk jött még Buggz Bunny, Filmstar, 0690. Fotók a képre katintva:

Krlánynál lehet olvasni a koncertek értékeléséről. Amíg a 0690 új számait élveztem, még  Aenima lelki nyomorúságos bejegyzéseinek okára is rájöttem (úgy vélem). Koncertek után Krlány hirdetett rockbulit, amire a közönség már alig maradt, inkább csak a baráti körébe tartozó emberek. Erre kíváncsi voltam, ezért segítettem kibontani a laptopot, és megnéztem, mit tartogat az este. Krlány többszörösen hátrányos helyzetbe került a gép kezelésénél, mert ez a laptop még nem volt nála, a zenéket nem ő válogatta össze, és bár számítógép előtt tölti a fél életét, még egy WinAmp playlist hatékony menedzselése sem jött össze neki. De nem csak ő van így vele, hanem az emberek nagy része, aki napi rendszerességgel használja a számítógépet, még mindig a digitális szakadék túloldalán van, és hiába eveznek kézzel a ladikjukban, ha nem veszik kezükbe az evezőt, ott rekednek menthetetlenül. Mielőtt ezen a problémán túlpörögtem volna, vettem a kabátomat és elhúztam a véresbe. Olyan Deep Purple szólt a fülembe hazafelé menet, hogy nincs az a rockbuli, ami a nyomába érhetne.

Pinceklub

Emlékszem, általános iskolás korunkban néha tartottunk szervezett körülmények között osztályösszreöffenést tanári felügyelet alatt, aminek egy alagsori terem, a pinceklub adott helyet. Vittünk sütit, szólt sziszikeccs, engem pedig három srác vonszolt balogandi elé, mert magamtól nem mentem. A régi szar idők, amiket próbálok elfelejteni. (Középiskolában már túánlimitedet, majd júzákszennojcigot, végül vulgárdiszpléjofpávört hallgattam – hát ilyen rokker vagyok én.)
   A pinceklubhoz hasonló feszélyezett hangulatot éreztem a levegőben, amikor este nyolckor elmentem az Orange-ba, Superbutt koncertre. Lézentünk lent páran. Pedig 2004-ben jobb volt a hangulat, lásd akkori írásomat. Már húzta a talpalávalót az Arsencura, akiket igazából instrumentálisan hallgatnék meg, a HC ordibálás nagyon nem jött be. Utánuk következett a román Guerillas, akik hangorkánjukkal letarolták a nézőteret, és olyan trasht öntöttek a nyakunkba, hogy erre már lelkesen lóbáltam a fejemet. Csabinak is tetszett, ez azt jelenti, hogy valószínűleg viszontlátjuk őket még idén egy vigadós koncerten. A Nuke éjfél előtt nem sokkal kezdett, mert a cuccukat a Superbutt hozta, akiknek lerobbant idefelé jövet a buszuk, ezért nem keveset csúsztak. De megérte várni, zúztak ők is lelkesen Metallica-szerű nótákat. A Superbuttig Andris tartotta bennem a lelket, de a koncert megkezdésétől a végéig elöl headbangeltem. Közönségként addigra maradtunk vagy kéttucatnyian, az egymásnak rohangálást elkummantottuk, a circle pitet meg csak páran alkottuk. Két óra lett, mire a ráadásszámok is lementek. Még jó, hogy szóltam előre, hogy délre megyek be dolgozni.

A pingvin, repülő TV, Kuttya, hal és a többiek

Sok minden történt az elmúlt pár napban. Munkahelyen a wireless háló felállításával nem volt gond, annál inkább a laptoppal, amit frissen állítottunk be az irodába. Az Office Depotban tökjó áron árultak egy Fujitsu-Siemens tsodát, ami azért volt olcsóbb, mint a többi, mert nem ringyózzal árulták. A katalógusban a leírásában szerepelt, hogy Linuxot is adnak vele. Gondoltam, lesz valami fasza kis Ubuntu rajta, amivel keveset kell kínlódni. Amikor megkaptam, ért a sokk, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Adtak hozzá egy Knoppix live CD-t, az is angol nyelvű volt, amivel nem sokat lehetett kezdeni.

   Linuxot még életemben nem szagoltam, csak távolról figyeltem. Régen azért nem volt jó, mert macerás volt a magyar billentyűzetkiosztás (utálom is az ékezet nélküli írásmód elterjedése miatt), utána pedig az volt a bajom, hogy nem lehetett vele játszódni és az Adobe progik sem mennek rajta. Viszont irodai célra tökjó, ezért úgy gondoltam, spóroljunk a ringyóz árával, ingyenes programokkal dolgozzunk, amíg lehet. Töltöttem egy Ubuntu install CD-t, amit nem sikerült elindítani a laptopon, mert az 1280×800 felbontáson megfeküdt a Gnome. Nem adtam fel, az UHU Linux már sikeresen felment a gépre, erős kompromisszumokkal: 1024×768-ban futott, kissé torz arányokkal, wireless pedig nem volt. Hálózati beállítások sem voltak.

   Kis közjáték, hogy amíg elmentem CD-t venni, a bringa lakatjának a zárszerkezete rajtamaradt a kulcson, de lezáratlanul nem hagyhatom az iroda udvarán a drótszamarat. Még jó, hogy Tittyman bringaboltja 200 méteren belül van, ezért vettem egy olyan acélsodronyos lakatot, hogy a bringavázat könnyebb átvágni, mint azt. A régi lakatot én hiába rángattam, rágyógyult a bicikli hátuljára, bezzeg amikor Tittyman nekikészült szikével és erővágóval, a kezében szétnyílt, hogy dobhassuk a kukába.

   Este Gyulával és Pannával elmentünk a Morikba, és kapucsínó mellett dumálgattunk. Mondjuk Gyula valami mást kért. Ő jól járt, mert rá nem jött rá a szapora. Koffeines is, drága is, fosatós is, nem megyek többet a Morikba!

    A Linux egyébként úgy megtetszett, hogy este felraktam az itthoni laptopra is egy ungabungát, ami itt gond nélkül felment. Bachterman segítségét kértem, mert ő tapasztalt linuxos, már régóta próbál engem is megtéríteni. Tegnap eljött az irodába és telepített mindenféle furmányos megoldással az irodai laptopra is egy ungabungát, amin már minden kívánt funkció ment (képernyőfelbontás, wifi, fájlmegosztás). Tegnap egyébként lapzárta is volt, fél hétig meló halomban.

   Esti levezetésnek elmentem az Orange-ba, ahol Flying TV, Kuttya és Fish! koncertek voltak. Kilenckor kezdődtek a koncertek, éjfélkor jöttem el, amikor még tartott rendesen. A Kuttya nagyon adta, Guszti újra lenyűgözött gitártechnikájával, de a többiek sem maradtak el tőle. A bőgősük, Bandi nagyon szerette volna, hogy fotózzam őket le, de az Orange nem olyan hely, ahová szívesen mennék fotózni, ezért befizettem a belépőt, mint mindenki más. A Fish! nekem nagyon vad volt (vagy vadulás a nem olyan különleges zenéhez). A magukkal hozott ismeretlen előzenekar, a Flying TV jobban tetszett.

   Ma már az irodában is lazább volt a nap, tudtam rohangálni olyan dolgok után, amik még a berendezkedéshez szükségesek. Itthon is sikerült összehozni a fájlmegosztást a két gép között. Mindjárt filmet is nézek.

A legjobb blueskoncert

Pénteken a legjobb Blues Traffic koncertet láttam, amin eddig résztvettem. Múlt héten a rocksuli diákjai adtak számot tudásukról, most pedig a tanárok mutatták meg, hogy kell ezt csinálni. Voltak utyanis vendégzenészek a színpadon, akik nagyrészt zenetanárok voltak. A közönség is népes volt, sokan bezsúfolódtak a (keverő)pult környékére. Gombóc pedig beújított egy Olympus tükörreflexes masinát, amit duplakitben vett nem olcsóért. Biztos jó képeket lehet vele készíteni, de az objektívek nem koncertre valók, küszködött is a technikával rendesen, a végén pedig megállapítottam, hogy mindegyik homályos lett, mert 1/25-nél rövidebb záridőt nem tudott alkalmazni a rossz fényerejű obik miatt. Krlány bővvebben is írt a koncertről ebben a bejegyzésében.

Lábmunka

Tegnap rocksuli buli volt a Lovardában, sej-haj, szétment a lábam, ripityom! A diákok határozottan fejlődnek, már alig lehetett hallani valami bakizást a zenében – ha jól emlékszem, az elmúlt években több hamisság hallatszott, bár én laikus vagyok. A fényekre panaszkodtam volna, ha az előző gépem lett volna a kezemben (amit igazán visszaadhatna már a szerviz), de most elő sem vettem a vakut, a képek pedig frankón élesek lettek, kivéve, amikor nem. Mondjuk amikor Golyó headbangelt gitározás közben, akkor feltétlenül kellett egy fejbemozdulásos képet készítenem . Az idei vendég Laár András volt a KFT-ből, aki négy számot énekelt/gitározott, minden számot más emberekkel, s volt, amikor legalább húszan fent voltunk a színpadon (két fotós, két videós, négy perkás, pár gitáros, szintis, meg rengetegen a vokálmikrofonoknál). Amikor Laár András levonult a színpadról, még a folyosón is lelkendezett, hogy milyen jól összejöttek a számok, pedig egyszer sem próbáltak együtt, ez volt az első közös zenélés, élesben. A KFT blokk után egy-két számmal én is leléptem, pedig még csak kétharmadánál járt a műsor, de már öt órája fotóztam megállás nélkül, a lábam is kivolt. Termékfotózásból sem szoktam többet bírni egyhuzamban. Fotók a képre klikkelve:

Ma tákoltam egy honlapot, aztán elmociztam az apafai vasútállomáshoz, mert holnap ott fotózom a Stillborn zenekart. Nem ismertem a helyszínt, de szerintük jó lesz, ezért felmértem, kezemben az iránytűvel, hogy a napmozgást is számbavegyem. HC kóros metálzenekarnak tökéletes háttér lesz.

Egy fél Light

Túl vagyok sok melón és egy Rocksuli Light előadáson. Fotók itt. Tegnap 14 órát melózni nem volt egy leányálom, még jó, hogy ebből nem csinálunk rendszert. A rocksuli koncerten pedig addig fotózgattam, amíg ki nem fogyott az akksim, de erre való a pótakksi. Arról meg kiderült, hogy már előzőleg kimerült, csak valahogy elfelejtettem feltölteni. Ezért sikerült kilencre hazaérnem, és legalább utolértem magam a munkában. Bezzeg az úton hazafelé Piást a nevéhez méltó állapotban találtam, amint tántorogva tolta haza a bicaját egy átlagos munkanap után. Megosztotta velem éppen mélyenszántó gondolatait a nőkről, akik szerinte nem normálisak. Igazából hosszú idő után most ráakaszkodott egy, és már egyből többes számban beszél .

Hétvégi vegyes

Sikerült befejeznem a Battlestar Galactica című fantasztikusabbnál is fantasztikusabb sorozatot. Bevezető minisorozat, három évad sorozat, köztes mozifilm (Razor). Olyan volt, mint egy sword and sorcery fantasy az űrben. A science fiction szóösszetételből a science ábrázolása nem sikerült, de legalább sok fikció volt. Itt a végtelen óceán helyett az űrt szelték a nagy csatahajók, tűzlabdák helyett atomot dobáltak egymásra az emberek és az idegen cylonok, teleportvarázs helyett pedig FTL (faster than light) hajtóműveket használtak. Kerestem a negyedik évadot is, mire kiderült, hogy azt 2008 végére fejezik be. Remélem, jobb lesz, mint ez a fillerekkel teli harmadik évad.

   Voltam pénteken Karc koncerten is, ahol bemutatkozott az átalakult Karc. A tagcserék után is ütősek maradtak, bár a közönségből páran lelkesen vokáloztak akkor is, amikor az új verzióban már nem volt vokál. A színpadot gyalázatosan alulvilágították, ezért a vakus képeimet meg lehet tekinteni itt.

   Szombaton Zsolti hozott nekem egy új obit. Nekem új, egyébként majdnem velem egyidős, szóval bővült filléres objektívparkom egy PK bajonettes Porst 75-260/4,5 manuálfókuszos csővel. Fémből és üvegből, hogy unokáink is tudják használni és ne lehessen olyan könnyen zsebrevágni. Négy óra termékfotózáson is voltam, de hagytam másnapra is, mert a végére a sok hajlongástól és görnyedéstől már kivoltam. Hazatekerés a szakadó esőben, kaja, este összeröffenés.

   Sopi szedte össze kocsival a bandát és elmentünk a Royalba biliárdozni. Ilyet sem művelünk gyakran. A tucatnyi asztalnál tinik lökték a golyót, mi pedig öten-hatan harmincas szingli pasikként kicsit kilógtunk a diszkós közönségből. Rádió 1 minden rádiózás legalja, még jó, hogy nem országosan szemetelik az étert, csak a megyét fedik le. Bár volt, akinek tetszett a társaságunkból, az néha kommentálta az egymás után következő egy kaptafára íródott dance számokat "hű, ez jó" "ezdeszar", amikor nem hallottam köztük minőségbeli különbséget. Kiderült, hogy borzasztóan kijöttem a gyakorlatból, már a golyót is alig tudom eltalálni a dákóval. De nem a minőségi játék volt a cél, hanem az idő töltése, amit senki nem kér rajtunk számon. Családos, barátnés emberek nem jönnek így első füttyre össze.

   Ma is folytattam a termékfotózást. Ennek is megvolt a haszna, rátaláltam álmaim parfümdeójára. Úgy hívják, hogy Playboy Musk. Pézsmát még nem szagoltam, és olyan távol áll tőlem a metroszexualitás, hogy dezodort is csak ünnepnapokon fújok magamra, de ez az illat nagyon megfogott. Majd megtudakolom, hol lehet kiskerben venni. Kirikától pedig szereztem MilleniuM sorozatot, ami így az elején elég vontatott, majdnem bealudtam rajta.

Hé, paraszt, melyik út vezet Budára?

Tegnap összegyűltünk jópáran az Ilzer sörözőben Gyula születésnapja alkalmából, amiről itt Pannóca írt bővebben. Nem maradtam végig, mert a régóta várt Korai Öröm koncertre készültem. Először kilenckor mentem az Unpluggedba, és látva, hogy még sok munka van a színpadon, visszamentem még egy órát iszogatni. Két egységnyi ital után már jó hangulatban állítottam be a koncertre. Az első pár szám alatt fotózgattam, utána feladtam, mert borzasztóan alulvilágították a zenekart, ami egyébként is alig fért el a hozzájuk képest kicsi színpadon. Szóval a koncert nagy részét átugráltam a második-harmadik sorban . Aki nem ismerné a zenekart, az itt mozgóképen megnézheti, milyen egy átlagos koncerthangulat (a related videóra kattintva pedig kiderül e bejegyzésem címadásának apropója is), az alábbi képre kattintva a fotóimat is meg lehet kuksizni.

Munka még érdekes módon nem jött. Gyanítom, hogy jövő héten annál nagyobb lesz a hajtás, mert határidő van. De addig is megnéztem a hátralévő sorozatokat, amik itt vártak megtekintésre. A The 4400 negyedik évad végét jól elszúrták, ami csak azért jó dolog, mert nem támadt utána hiányérzetem, örültem, hogy befejezték. Mára sikerült megnéznem a Battlestar Galactica második évadát és a webizódokat. Jó dolog a BSG, csak a szereplők ne hoznának benne ennyi hibás döntést egy rakásra!

Zenés videók

Gondoltam, művelődök kicsit zenei téren, nemcsak meghallgatok, hanem meg is nézek pár zenekart. Kezdve az A betűnél, az A Perfect Circle akadt a kezembe, tőlük is az Amotion. Sok hivatalos és rajongói klip volt rajta, amiből csak hármat találtam értékelhetőnek, a sok Bikini Bandits reklámtól pedig csak a gyomrom fordult fel. Pedig nagyon jól indult, rögtön a nagy kedvenc Judith-tal kezdtek, és az elején volt még a Weak and Powerless, de utána csak a rossz videók jöttek. A várva várt interjúk pedig lemaradtak az általam beszerzett példányról. Az A Perfect Circle-nek pedig az első, 2000-es Mer De Noms albumuk megjelenése óta rajongója vagyok.

   A Blood+ animében is csalódtam, végig iskolásszintű romantikus kalandocskák vannak benne, az is csoda, hogy kibírtam 15 részt belőle. Pár éve a Noir c. anime sorozat fordításakor még toleráltam ezt a stílust, de ma már ez kevés. Sok helyet felszabadítottam a vinyón.

   Vissza a zenés videókhoz, megnéztem a Nine Inch Nails Live – Beside You In Time koncertvideót, és leesett az állam. Ekkora átélést színpadon még nem láttam, őrült hangulat a színpadon és a nézőtéren. Hihetetlen látvány projektorokkal, mindenféle világítástechnikával, de az is egy csoda, ahogyan az összevissza effektelt zenéjüket képesek élőben megszólaltatni. Eddig a zenéjüket hallgatva azt hittem, gép a dobos, erre itt egy ember, aki végigdobolja a koncertet. A koncert elején még zavartak a kamerák képébe tolakodó villázó kezek, de a végén a sok stagediving után már láttam a szükségességét. A gitárosnak megtetszett a szerkója, asszem változtatok egy kicsit az öltözködésemen (maradva a fekete színnél).

   Egy ilyen koncertélmény után és a bringán a Rusht hallgatva (ha életem végéig csak Rusht kéne hallgatnom, akkor sem unnám meg) ezért kicsit lelombozó volt a ma esti Unplugged. A Látszatmegoldás gyilkolta a nagy nemzetközi slágereket, sok olyan is volt köztük, amit a Szóla Szupergroup is elő szokott adni. Utána 0690, pár törzsrajongóval az első sorban, mögöttük kis üresség, hátul pedig nagy füstölgő tömeggel, akik a későbbi programot várták. Valami fehérnemű bemutató és KGST disco volt a tervben, ami annyira hidegen hagyott, hogy a koncert vége felé hazatekertem.

Bűnös percek

Tegnapelőtt nem tudom már, milyen nap volt, de délután lótottam-futottam, végül megborultam. Az úgy volt, hogy Dr. Nagy Attilának újból elmagyaráztam a honlapjának tartalomkezelését, mert régen foglalkozott vele, s nemsokára kerül fel tartalom is, mert illene már. Obgának visszavittem egy sajtófotós könyvét, amiből kiderült, hogy a fotósok túlnyomó része pályaelhagyó értelmiségi, s ez érdekes felsőoktatási reformgondolatokat ébresztett bennem. Kirikától hoztam rengeteg Blood+ epizódot (mind az ötvenet), amit most kezdtem el nézni. Hat óra is elmúlt már, mire végeztem kis körutammal, ideje volt a megbeszélt dorbézolós helyszínre mennem.

Dudu hirdetett egy össznépi aljasodást az Excaliburba. Vagy Exkalibur? Falon baszott nagy kard, bejáratnál zenegép, asztaloknál díszpicsák, pultnál eszméletlen drágaság. Majdnem hatszáz forintba került az egységnyi piám, ami a Jazzben négyszáz, pedig ott sem olyan olcsó. Ennyi pénzből a Fáciban szalonspiccesre iszom magam (ami nálam a nyelvem akadozását jelenti). Még jó, hogy először Dudu, aztán Sopi hívott meg utána egy mitfizessekre. Ezzel még nem lett volna gond, de Indiánnál előkerült több tisztázatlan eredetű féldekás, valahogy körbejárt egy balfék staub, és hazafelé már nem mertem a közúton haladni a biciklimmel, itthon pedig forgott a világ rendesen.

Argh, másnap megbántam minden egyes percet, amit az ágyamon kívül töltöttem! Még a délben reggelire evett bundáskenyeret is hamar magamon kívül találtam. Négy körül összevakartam magamat és ötre elbringáztam a Főnixbe, hogy átvegyem a jegyemet az esti Tankcsapda koncertre. A történet folytatásához klikk a képre!

A koncert végét azért nem vártam meg, mert durva lett volna végigvárni a Főnix kiürülését. Itthon még egy kis képmódosítás és eltettem magam másnapra. Ma a szívbajt hozta rám a fotós oldalam, mert mint kiderült, véges az egy kategóriába rendezhető albumok száma, és ez a múltkor teljesen betelt. Nem volt mit tennem, most kezdtem meg a 2008-as kategóriámat. Néztem animéket is: megpróbáltam tovább nézni az El Hazard sorozatot, de amit sok éve imádtam, már nem tudom újranézni, már túl gyermetegnek találom. De a Blood+ megfelelően felnőtt műfajt képvisel, a Ghost in the Shell készítőinek keze munkája is benne van.