Tisztább, szárazabb

Most, hogy a gépem már nem szimulál tovább, újratelepítettem rajta a windózt. A régi, 4+ éves windózzal csak az volt a baj, hogy valami furcsa okból néhány programot nem volt hajlandó elindítani. Újratelepítettem, mert ráfért. Egy XP SP3 telepítőt vettem elő, ami tartalmazta a decemberi frissítéseket is, hogy jó ideig azokkal se kelljen törődni. A tisztább, szárazabb oprendszerre pedig a szokásos programjaim után feltettem egy Obliviont, hogy magába szippantson. Utolsó oblivionozásom óta új videókártya is került a gépbe, és most elég frankón fut mindenféle HDR világítással, max. grafikával (AA nélkül azért). Egyelőre teszek a fő küldetésre, dungeon bashing üzemmódban végigmegyek a világon.

Szimuláns gép

Apám elé odaállítottam a laptopot, hogy nézze meg a Csillagösvényent, aminek ő nagyon megörült. Úgysincs rá addig szükségem, amíg az asztali gépet buherálom. Az asztali gépen visszaemeltem a procisebességet, és 2500 MHz-en is stabilan futott a windóz (tudom, kicsit oxymoron). Fokozatosan beleraktam a két 256-os memóriamodult is, és csodák csodájára így is ment a gép. Tesómtól gyorsan visszacseréltem a videókártyát, mert neki egy gyenge ATI-ja volt, s amíg én lelkiekben készültem a gépem kannibalizálására, addig nála volt a GeForce 7600GT-m (ami ma szintén gyengének számít). A vinyók tápkábelét is megigazgattam, hogy ne zavarjon a kontakthiba, és végül ugyanolyan gyorsan hasít az asztali gépem, mint régen. Persze 5 éves konfiguráció, legalább 4 éves windózzal rajta.

Ez egy kis könnyebbséget jelent, mert akkor először megvehetem az obit, és nem olyan sürgős a laptop eladása.

Eladó laptop

Tegnap osztottam, szoroztam, átgondoltam a dolgokat, s meghatároztam a következő hardverfejlesztést. A lényeg az, hogy vehetnék ugyan új asztali gépet olyan 60-ból, és akkor lenne egy átlag alatti gépem és marad a gyenge laptopom, de ha ezt a pénzt a laptop fejlesztésére fordítanám, akkor lenne egyetlen normális laptopom, és nem kellene a cuccaimat két gép legalább három operációs rendszere közt szétszórnom. Ehhez a legkritikusabb lépés a mostani laptopom eladása, mert az nem egy rövid folyamat. Hirdetést tettem közzé a Vaterán, Prohardveren, Aproneten, Iwiwen, most pedig itt is. Bár attól függ, mihez képest gyenge a laptopom. Mert ez a gép előtt töltött időm 95%-ában megfelel most is, de dolgozni vele nem tudnék, a tördelés és fotófeldolgozás izmosabb vasat igényel. Ha ez a gép elmegy, akkor egy kétmagos procis, 2-3 giga ramos, nagyobb vinyós masina már jó is lesz.

HP Compaq nx6110 eladó!

• Operációs rendszer: dual boot Microsoft Windows XP Professional SP2 / Linux Ultimate 2.0
• Processzor: Intel Celeron 1.50 GHz, 1 MB L2 gyorsítótár
• Lapkakészlet: Mobile Intel Centrino 915GML Express
• Memória: 2x 512 MB DDR (2 GB-ig bővíthető, pluszban adok 2×256 MB DDR memóriát)
• Merevlemez: 100 GB
• Optikai meghajtó: DVDRW Double Layer
• Kijelző: 15.0 hüvelyk átmérőjű TFT XGA (1024×768 pixel) felbontással
• Grafikai alrendszer: integrált, Intel GMA (Graphics Media Accelerator) 900, max 128 MB rendszermemóriával
• Audio: ADI AC’97 16 bites Sound Blaster kompatibilis integrált hangkártya, audio ki- és mikrofon bemenet
• Modem: 56K
• Hálózati csatoló: Broadcom 10/100 Ethernet LAN
• Vezetéknélküli hálózat: Broadcom b/g WLAN, Bluetooth
  
• Bővítőhely: PCMCIA Type I/II
• Csatlalkozók: 2x USB 2.0, VGA, Firewire, HP Travel Battery csatlakozó
• Akkumulátor: 6 cellás (1,5-2 óráig bírja most is)
• Méretek: 328,6 x 267 x 30,3 (elöl) mm
• Súly: 2700 g
• Állapot: kifogástalan, karcmentes

Ár: 80.000 Ft

Bővebb leírás

Félgőzzel

Jövőre nagyobb kiadásokkal kezdem az évet. A jó kis Sigma 24-70/2,8 obim már kezelhetetlenül mögéfókuszál, ezért beadom garanciaidőn túli javításra, ám addig is kell valamit a gépem elé csattintanom, ezért veszek a helyére egy Sigma 17-70/2,8-4,5-öt, mert a fényerő már kevésbé számít, amióta nem fotózok koncerteket, de a nagyobb látószög már jól jönne. Az obival most nagyon nehéz rendesen élességet állítani, mert ha az autofókusz a helyére ugrik, az méterekkel a tárgy mögé fókuszál. Ha kézzel tekerem, és élességet jelez (másoknak ilyenkor csipog a gépük), ugyanaz a helyzet. Marad a próbálgatás és a szemre hagyatkozás, de ez csomó felesleges próbaképet jelent, és nem pontos megoldások.

Az asztali számítógépem pedig csak elindul. De csak akkor, ha kiveszem a fele memóriát (marad fél giga), kiveszem az egyik 80 gigás vinyót (marad egy másik ugyanakkora), a processzor sebességét pedig leveszem 2500-ról 1100 MHz-re. Ezzel a laptopom mögé esik a gép teljesítménye, ami nem egy szép állapot. Tehát jobb lesz az egész alapgépet kicserélni, és beállítani mondjuk egy tavalyi teljesítményű gépet. Most ez a fontosabb, mint az obi.

Operációs rendszerek homokozója

Bachterman ajánlotta figyelmembe a virtualizációs megoldást, amivel egyik operációs rendszert lehet futtatni a másikon belül. Mindjárt elmondom, hogy ez mi mindenre jó.

Az egész azzal kezdődött, hogy apám a fejébe vette, hogy megtanulja a nagy ámítógép kezelését, teljesen a nulláról. Nahát, amikor egy olyan felhasználó szeretne megszokott géped elé ülni, akinek még az egér mozgatásával is nehézségei vannak, te szívesen odaengednéd? Én sem, ezért építettem neki egy homokozót, amiben azt csinál, amit akar, nem rontja el a beállításaimat, és nem akad fenn a sok teljesen másképp működő dologtól. Az én gépem ugyanis mindig olyan, mint az autószerelő autója – valami tákolnivaló mindig akad rajta, sok helyen csak ideiglenes megoldások tartják össze az egészet.

A módszer a VMWare termékeire épül. Van egy remek programjuk, az ingyenes VMWare player, amivel előre összeállított virtuális gépeket lehet futtatni a már meglévő operációs rendszeren belül. Mondjuk ringyózon belül a Linuxot. Vagy fordítva, ha valakinek olyan ferde ízlése van. Vannak előre összeállított virtuális gépek a VMWare oldalán, vagy a 10 licenszig ingyenes VMWare Serverrel az alap installálástól kezdve is össze lehet állítani egy gépet, ha nem csak az ingyenes megoldások érdekelnek, hanem mondjuk MacOS, ringyóz, stb. Végeredményként kapunk pár jókora fájlt, akár gigás méretekig duzzadva, amiket a playerrel simán el lehet indítani.

Én azt csináltam, hogy munkahelyen lehúztam egy playert, és egy gOS operációs rendszert, ami egy a sokféle Ubuntun alapuló Linux disztribúció közül. A gOS azért jó, mert az Enlightenment grafikus felület hardveres gyorsítás nélkül is jól néz ki. A virtuális gép ugyanis nem támogatja a 3D-s alkalmazásokat (glxinfo szerint direct rendering: no), tehát compiz sincs. Az irodában nevelgettem, frissítettem, beállítottam a nyelvi beállításait, felbontást, alkalmazásokat. Egy kicsit szoptam a memóriabeállítások miatt. A virtuális gépek fájljai közt ugyanis van egy .vmx fájl, ami tartalmazza a gép beállításait szöveges formában. Többek közt azt is, hogy a fő gép (host) mennyi memóriát tartson fenn a virtuális gép (guest) részére. A memsize alapban 256 megára volt állítva, ami édeskevés egy Ubuntu számára, már egy dátumbeállításnál elkezdte őrülten tekerni a vinyót, hogy arra swappeljen. Átállítottam kétszerakkorára (vagy más néggyel osztható számra, ami kisebb, mint a host gép szabad memóriaterülete), és már vígan futott. A munkahelyi gépen történő beállítások után a pár gigát betömörítettem, hazatalicskáztam az MP4-lejátszómon, s kicsomagolás után itthon is ugyanúgy futott.

Időközben egy disztribúciófrissítés miatt eltoltam a gOS-t, ezért a lepin nevelgetett UHU-t tettem a helyére. Mert tudod, mi a rosszabb annál, amikor egy oprendszer a kevés memória miatt elkezdi tekerni a vinyót swappelés okán? Amikor KÉT oprendszer akar egyszerre swappelni ugyanarra a vinyóra!

Etomite magyarul

Weboldalkészítési pályafutásom eddig a következőképp alakult:

• Az első próbálkozások és az ismerkedés a HTML nyelvvel a NetObjects Fusion nevű progi segítségével történtek. Sokfelé ágazó fastruktúra-szerűen statikus oldalak készítésére kezdőknek szerintem tökéletes.
• A NetObjects eléggé megkötötte a kezemet, ezért hamar váltottam a DreamWeaverre, anno a 4-es verzióra, ma az MX van a gépemen, bár azóta már nem Macromedia, hanem Adobe Dreamweavernek hívják. Itt már szabadon lehet turkálni a HTML kódban, JavaScriptet tehetünk könnyen, gyorsan az oldalakba, ha CSS-re hivatkozunk, már a szerkesztőablakban is a stíluslap szerint jeleníti meg az oldalt. Egy tökéletes WYSIWYG szerkesztő.
• Ma már eljárt az idő a statikus oldalak felett, mert már nem lehet csak úgy elkészíteni egy oldalt és évekig ott lerakva hagyni. A gyakori frissítést pedig csak webszerkesztéshez értő emberke végezhette, ezért ez a megrendelőnek is macerás út. Jöttek tehát a dinamikus oldalak. Első bátortalan lépéseimet Bachterman segítségével tettem meg, aki beavatott a Seditio rejtelmeibe. Ez egy olyan CMS (Content Management System – Tartalomkezelő rendszer), aminek szerveroldalon az ingyenes PHP és MySQL-re volt szüksége, ami manapság minden webszolgáltatónál megtalálható. A PHP-be még mindig nem ártottam bele magam, ezért még mindig maradok a CMS-eknél, és mindig keresem a megoldásokat. Sajnos a legtöbb mai CMS leginkább a közösségi portálokat célozza meg, ezért látunk manapság annyi Joomlás, Drupalos és e107-es oldalt. Beleártottam magam egy kicsit a Vivvo-ba, de hosszú távon ezt nem tartottam szerencsésnek, mert nagyon szűk körű felhasználási lehetősége van, és még fizetős is. Sokáig az e107-et nyúztam (ha kell, nyúzom most is), de ezt baromi körülményes skinezni és nem szerencsés közösségi portált felhasználni nem közösségi (céges) célokra. Bloggerként persze bepillantottam a WordPress blogmotorba is, ami nem volt nagy ördöngősség a fenti rendszerek után.
• Úgy éreztem, még mindig nem találtam meg az eszközt, amivel kedvemre való, tetszőleges felépítésű és kinézetű honlapot építhetnék. Ebből láttam a kiutat a modX CMS-ben, ám többen sem jöttünk rá, miért nem bírja a magyar ékezeteket. A modX elődje az Etomite, ami még mindig elég jó rendszer, hogy akármit is lehessen vele kezdeni. Annyira megtetszett a rendszer, hogy egyből két weboldalt is készítettem vele gond nélkül, és egy kezdetleges, részleges fordítást teljesen befejeztem, hogy az admin oldal is rendesen magyar nyelvű legyen. (A honosításom is letölthető az Etomite megfelelő oldaláról). Az Etomite-ot egyébként könnyen és gyorsan lehet kezelni, felállítani, tetszőleges PHP kódokkal lehet bővíteni, és a megrendelőknek sem okoz gondot a kezelése tartalomkezelési szempontból. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki weboldalkészítésen töri a fejét!

Ócó billentyűzet

A Media Marktban egyébként billentyűzetet is vettem. Máshol talán olcsóbban megkapom, de ez az egyetlen hely, ahol nyugodtan, háborítatlanul lehet tapizni a hardvereket, márpedig nekem nagyon fontos, hogy lássam és érezzem egy billentyű leütését, mielőtt megveszem. Leírások és tesztek nem nagyon segítenek a választásban, legfeljebb a kognitív disszonancia besegít a későbbi megelégedettségben. A legrosszabb pedig egy soktételes árlistából rábökni egy ismeretlen billentyűzetre, ami teljesen zsákbamacska.

De most sikerült egy jó darabot kifognom, egész elfogadható áron (kétezervalamennyi). Szupervékony, szuperhalk, és nem a rendes sokáig-nyomom-és-a-végén-kattan rendszerű, hanem olyan, mint a laptopok billentyűzete. Az Enter billentyűt még szoknom kell, mert hiperérzékeny, és érintésre már nyomja.

Multimédiás és irodai billentyűi egy részét nem tudom használni, biztos bekavar az előző billentyűzetem progija. De egyébként is windóz újratelepítést tervezek az asztali gépemen. Amíg kedvesem távol van, addig lesz időm ilyenekkel szórakozni.

Mindennapi kütyük

Azt elhiszem, hogy manapság mindenbe építenek adattárolót, hiszen láttam már órába épített pendrive-ot is, de elképzelni nem bírtam volna, hogy valaha lesz egy TOLLba rejtett pendrive-om:

Valami repiajándék volt. Ez a normál állapota.

Ha szétcsavarozom, feltűnik az ismerős USB csatlakozó. Akár írhatok is tovább az alsó részével, nem tűnik fel a tollvég hiánya.

Szépen világít a kis vörös LED, jelezve az adatátvitelt.

Vettünk az irodába egy másik gépet is egy közeli használtszámítógép-kereskedésből. Irodai célra bőven frankó, 2,4 GHz P4, 80 GB HDD, 512 MB RAM, eredeti HP gép. Ez azért is jó, mert Ubuntut toltam fel a gépre, és az Ubi komálja ám az Intel chipsetet. Nem is volt install után semmi gondja, a legutolsó hardvert is felismerte minden netes frissítés nélkül. Egyetlen hátránya a gépnek, hogy legalább 15 kiló a belakott gépház, szóval van benne anyag rendesen.  Viszont munkatársnőm a narancs szín megszállottja, ezért amikor meglátott egy narancssárga billentyűzetet, egyből be is szerezte.

Jól látjátok, ez a hajlékony, kakaóbiztos billentyűzet.

Akár a monitorra is hajtogathatjuk, viszont a gépelés rajta rémálom.

A hordozható biztonság

Ügyi programot fedeztem fel a Kubuntuban. A Kbluelock-ot összepárosítottam a telefonommal bluetooth-on (ehhez a telcsin be kellett kapcsolnom a láthatóságot is), és azóta ha eltávolodok annyira a laptoptól, hogy már nem érzékeli a telcsit, bekapcsol automatikusan a képernyővédő, ami csak akkor tűnik el, ha visszajövök a telcsivel. Ha telcsi nélkül jövök vissza, akkor pedig a bejelentkezési jelszavammal tüntetem el a képernyővédőt. Gnome-osok használhatják a BlueProximity nevű progit, ami sokkal jobban paraméterezhető, pl. awayba teszi a Pidgint és a zenét is leállítja, visszatéréskor pedig fordítva. Windózosoknak is vannak progik, ingyenesek és fizetősek.

Felmerült nemrég egy beszélgetés folyamán a kérdés, hogy a mai instant messengerek mennyire biztonságosak. Rövid utánanézés után kiderült, hogy semennyire. Tehát minden MSN-en, ICQ-n, Gtalkon, stb. történő beszélgetésünket simán lehallgathatják az internetszolgáltatóknál és a szolgáltatást biztosító szerverek is eltárolhatják. Nem kell ehhez nagy network packet sniffernek lenni, egyszerűen ha elküldök egy Á betűt, akkor az végig Á betűként folyik át a netes csatornákon, amíg megérkezik a másik csevegőhöz. Egyedül a Gtalk letölthető kliensprogramja és a Gmail szerverek közötti adatfolyam kerül titkosításra, de ott meg egy másik Nagy Testvér, a Google kényére-kedvére vagyunk bízva. De tehetünk ellene, hogy ne leskelődjenek bele beszélgetéseinkbe!

Először Windózra találtam a Secure Shuttle instant messenger klienst. Szép és jó, ezer év, amíg megtörik a kódját, de az a bajom vele, hogy ezzel egy újabb IM klienst kell futtatnom, ráadásul windózos, és nem egészen ingyenes. De van ingyenes, opensource, multiplatform megoldás is: OTR. Már meglévő kliensedbe is beleépül, persze csak ha normálisat használsz: Pidgin, Miranda, Trillian, Kopete, Adium, stb. IM protokollonként generál egy 40 karakteres hexadecimális kulcsot, amit a másik, hasonló programokkal felvértezett csevegőnek el kell juttatnod, de lehetőleg nem a még titkosítatlan Messenger hálózaton. Ha két ember között kiépült így a kulccserés titkosított rendszer, akkor bármelyikük ráklikkel az OTR gombra, onnantól nyíltan lehet gondolatbűnözni, megtárgyalni a szexuális perverziókat és akár az Al-Kaida is megszervezheti legközelebbi terrorakcióját.

Lightscribe szopás

Van nekem ez a szép HP Compaq nx6110 laptopom, és amikor pár hónap használat után megláttam a boltban egy lightscribe-os DVD-t, úgy gondoltam, ideje kipróbálni ezt a funkcióját is az írónak. Aki nem ismerné, ez úgy néz ki, hogy az ember megírja rendesen a DVD-t, aztán megfordítja az íróban, és a lézerfej ráéget egy mintát a speciálisan kiképzett címoldalra. Jó drága is volt a lemez. Utánaolvastam, kikupáltam magam rendesen a témában, aztán jött a gyakorlati része. Telepítettem Ubuntura drivert és progit, de nem ment. Boot a másik partícióról, telepítés XP-re, de többféle driver kipróbálása után sem ment. Pedig ez egy teljesen könnyen, gyorsan felrakható dolog, még bolondbiztos is. Az írón ott figyel a Lightscribe logó, és a gyári specifikációk szerint is tudja. Hagyom inkább a fenébe, különben is drága és hosszadalmas folyamat egy ilyen lemez legyártása.

Kudarcomat kompenzálandó belebarmoltam a szomszéd routerébe. Így jár az, aki nem konfigurálja be a wifi titkosítást, és minden jelszóvédelem és MAC-szűrés nélkül ott hagyja mindenki kénye-kedvére, ráadásul a router jelszava is alapértelmezett értéken volt (user: admin, jelszó nincs). Igazából csak onnan vettem észre a dolgot, hogy szokatlanul lassú volt az internet, és amikor ránéztem, hogy miért, rájöttem, hogy a hülye XP átmászott a szomszédba. Tegnap este állítgattam, még a távmenedzsmentet is bekapcsoltam, ha már fix az IP címe. Úgy látszik, hamar rájöttek, hogy valami turpisság van abban, hogy netezni tudnak, de a Messenger nem megy és nem jön be a Freemail. Mára megváltozott az SSID és WPA titkosítás van a wifijükön. Legalább tanultak a saját kárukból.

F.U.C.K.

Azaz “Fordított Útnyilvántartást Célszerű Könyvelni – F.U.C.K 0.31” Mindenféle jogcímekkel lehúzzák az embereket, hogy így kell adózni, úgy kell adózni, az emberek pedig keresik a kiskapukat. Ha egy vállalkozás vesz egy számítógépet, az APEH-et nem érdekli (még), hogy a nap mely órájában, milyen programokat futtatnak rajta, mit állítanak elő vele. De ha autó van, az már más, ott minden egyes kilométerrel el kell számolni, minden csepp benzinről tudni kell, miért is égett el. Elég macera folyamatosan vezetni az útnyilvántartást, aki pedig nem vezeti, az nehezen írhatja le költségként a benzint. Lustáknak és hatóságot leszaróknak készítette egy laza fickó a fent nevezett programot, ami akár évekre visszamenőleg olyan listát készít, hogy a legszőrösszívűbb bürokrata szíve is eltelik melegséggel, amint rápillant.

Kétféle módban használhatjuk a programot: valós partnereink címét megadva manuálisan elkészíthetjük a nyilvántartást, vagy a program hatalmas adatbázisából válogatva véletlenszerűen generál megfelelő összegű vagy távolságú útvonalakat fiktív partnerekhez. Á, ez utóbbit eszünkben sincs használni, hiszen az illegális! Idézet a readme-ből:

“Ha esetleg valaki nem akarja azokat az üzletfeleit megadni, akikhez utazgat, hanem úgy dönt, hogy inkább a program generáljon számára egy kamu partner listát (ez már aztán olyan szinten kibaszott illegális, hogy csak halkan merem kimondani), akkor ehhez tartalmaz a program 434 keresztnevet, 9549 vezetéknevet, 8732 utcanevet, valamint 3514 településnevet. Ezek segítségével a kamuból legenerálható különböző partnerek száma mintegy: sok. Nagyon sok. Több milliárd-szor milliárd… Szóval csókolom… De kénytelen vagyok megjegyezni: a generált partnerlistát jelenleg a magyar jogszabályok nem tekintik felhasználhatónak!”

“Automata könyvelés:
No kérem szépen, ez a program lelke, ez adja a bukéját… Szóval itt nyílik lehetőség arra, hogy – egy több lépcsős paraméter beállítás után – utólagosan állítsunk elő automatikusan könyvelt adatokat. Természetesen azt el se kell mondanom, hogy ezt sem supportálják a magyar törvények – legalábbis jelenleg – így használata előtt mindenképpen konzultáljon könyvelőjével, jogtanácsosával, örökösével…”

A verziószám senkit ne tévesszen meg, ez egy évek óta folyamatosan fejlődő program. Ám mivel lépést kell tartania a hatályos jogszabályokkal és árakkal, ez a program is olyan, mint a törvények: sosem lesz belőle végleges verzió, mindig alakítani kell rajta valamit.

Ipod Touch helyett

Az Apple újabb és újabb remek kütyükkel örvendezteti meg a kütyümániás embereket. Most például elég felkapott cucc az Ipod Touch nevű zenelejátszó és multimédiás szerkezet. A 16 gigás zsebkütyüt most nyolcvanezerért vesztegetik a Vaterán. Hah, de nem ettem meszet! Fizet a halál ennyit egy zenelejátszóért, amikor a laptopom került annyiba, és sokkal több mindenre használhatom. De mindenképp venni akartam egy MP4 lejátszót, amibe rengeteg zene fér, és esetleg a videóimat és fotóimat is mutogathatom rajta.

Ezért megvettem a Vateráról a fent látható kis szerkezetet. 15 000 Ft maga a lejátszó és 4 000 Ft volt a füles. A lejátszó dobozán 16 GB-os Ipod Touch volt feltüntetve, de igazából annak a 8 megás koppintását vettem. Eredeti kínai hamisítvány, már a zavaros kezelési útmutatóján látszott, hogy nem az angol volt az anyanyelve, aki arra lefordította. A készüléken és a dobozán sehol nincs feltüntetve a gyártó és a típus, szóval nem is tudom igazából, minek nevezzem. Ilyeneket tud a kütyü:

• Érintőképernyő 2,8″ TFT 320*240 felbontás (elég jók a színek és az élesség)
• 8 GB memória
• Frekvencia tartomány: 20 Hz – 20 kHz
• miniSD bővíthetőség – Ha nem lenne elég a 8 giga, mellétehetek még egy mini SDHC-t
• WOLFSON WM8750 audio chipset (mindenesetre szól olyan jól, mint a Dívám, és user EQ is van)
• Diktafon – legjobb minőség 64 kbit, ami elég soványka.
• Videólejátszás: A mellékelt windózos konvertálóprogival Xvid 320×240, 22 FPS videót készítve meg is eszi.
• Támogatott formátumok: MP3, WMA, AVI, TXT és JPEG
• FM rádió: 20 tárolható csatorna, automata keresés, elég jó vétel és minőség.
• Ebook (jól olvasható szöveg, könyvjelzőkkel, bár csak TXT-t eszik, amit bohóság lenne eBooknak nevezni)
• Tetris – Igazából nem játszódni vettem.
• 1000mAh Li-ion akku
• Többnyelvű menü – Magyar ugyan nincs, de van sok távol-keleti nyelvjárás. A főbb európaiak is szerepelnek a listában.
• Multitasking – Zenehallgatás közben olvashatjuk ebookjainkat, vagy tetrisezhetünk. Fotónézegetés sajnos már nem megy zenehallgatás közben. Igazából elég tetű a menüzése zenehallgatás nélkül is, lassan reagál a tapizásokra, ezt meg kell szokni.

De vettem ám hozzá fülest is, amit úgy árultak, hogy eredeti Sennheiser CX300, de hamar kiderült róla, hogy ez kínai hamisítvány. Igazából nem érdekel, honnan származik, hanem hogy hogyan szól. Az eredetihez képest féláron kaptam meg, viszont messze alázza az összes fül- és fejhallgatót, amit eddig használtam, tehát elégedett vagyok vele. Szokatlan volt hozzászoknom az agydugaszhoz, mert eddig eléggé idegenkedtem minden, a hallójáratomba tolakodó dologtól. Bringázás közben le kell mondanom a hallás alapján történő navigálásról, mert amíg az eddigi nyitott Sennheiser MX51 fülbevalóm használata közben simán hallottam a körülöttem zajló közlekedést hangos zene mellett is, most halkabb zene mellett úgy érzem, hangtalanul settenkednek mögém az autók. A füles által biztosított plusz basszus érződik kicsit, de még be kell járatni, hogy elnyerje eredeti hangzásvilágát.

Hé, ár/teljesítményben ez eléggé verhetetlen cucc, de bárki szólhat, aki jobbat tud!

Gépszerelés vendégségben

Tegnap munka után összekaptam itthon pár szerszámot és mentem Juditékhoz gépet szerelni. A fia, Zozó kapott hosszas rimánkodások után egy olyan számítógépet, amivel eljátszódhat még pár évig. Zozó maga válogatta össze az alkatrészeket, és megrendelte egy pestországi webshopból, mert úgy olcsóbb volt, mint akármelyik debreceni bolt, nekem már csak össze kellett tolni a hardvert. A webshopból történő rendelés hátránya az volt, hogy nem figyeltek a hardverek összeilleszthetőségére, és sikerült egy olyan procihűtőt beválasztani, amit nem ehhez az alaplaphoz (AM2 foglalat) gyártottak. Szerencsére ezt az alkatrészt akármelyik árokparti számtechboltban lehet kapni. Szereztünk is valami brutál heatpipe-osat. Zozónak elmutogattam a gyakorlatban, hogy mit hová teszünk, egy finom vega vacsi után pedig toltunk fel oprendszert és drivereket, progikat is. A régi gépet pedig a nővére szobájába telepítettük, ott pedig a wlan okozott egy kis meglepetést, mert az USB-s wlan adapternek windóz alatt kellett a saját drivere, én pedig ahhoz szoktam, hogy a Linux alapban, csont nélkül, újraindítás nélkül felismeri az ilyesmit. Judittal pedig borozgattunk, amíg az ifjúság lelkesedett.

Jamendo

Fórumolvasgatás közben bukkantam rá a Jamendo oldalára, ahol igencsak jó zenéket találtam. Ingyen, jogtisztán, teljes albumok, letölhetők, Creative Commons szabályokkal. Nagy nevekkel itt nem nagyon találkozni, viszont rengeteg jó ismeretlen előadó anyaga van fent a világ minden tájáról, mindenféle stílusban. Eddig 10 000 album van fent és egyre növekszik. Aki erről kapott tőlem meghívót, az már hihet is neki, nem kell a spamek közé dobni. Még a last.fm-nél is jobbnak találom így hirtelen, bár közrejátszhat az újdonság varázsa. De ha egyszer kifogok egy nekem tetsző előadót, akkor biztos lehetek benne, hogy végigmegy az albuma, és nem vált át valami másra. Én itt vagyok

Légópince

Ma volt idén az első elviselhetetlen hőség. Szombaton volt a nyári napforduló, mostantól pedig két hónap kánikula várható. Az irodában szerencsére elviselhető a hőmérséklet, hiszen vastag téglafalú, földszintes az épület. Az idokep.hu szerint nappal kritikus szinteket döntögetett az UV-B sugárzás. Ezért nem esett jól, ahogy munka után hazabringázva dögmeleg fogadott a vékony tetős tetőtéri szobámban. Van ugyan ventilátor, de az sem mehet folyamatosan. Ezért inkább leköltöztem a pincébe. Van itt egy mindenes szoba, az a lényeg, hogy van asztal, ahová letehetem a laptopot és van ágy, amire fekhetek. A router teljesítményét felhúztam, hogy átvigye a két födémet, és legyen net itt is.

Még a szobámban kezdtem el nézni a The Ruins című filmet, és a pincében fejeztem be. Aki óvatlan amcsi fiatalokat akar látni, akik azt hiszik, övék a világ a Yucatán félszigeten is, és túlzott elbizakodottságukban egymás után kezdenek el dögleni egy felfedezetlen maja piramison, az nem fog csalódni, elég izgalomban lesz része. Horrorfilmek között elég rendhagyó eszközökkel és környezetben dolgozik.

Yaari

Elnézést minden ismerősömtől, aki levelet kapott tőlem, hogy regisztráljon a Yaarira. Egyik ismerőstől kaptam egy meghívót erre az indiai közösségépítő oldalra, gondoltam, megnézem én is. Viszont egyből valami alattomos húzással kezdett az oldal: a gmailes fiókom összes ismerősének elküldte a meghívót, hogy én fel akarom venni őket ismerősnek. Talán még olyan embernek is, akivel csak egy-két levelet váltottam. Miután túltettem magam a sokkon, egy kvíz fogadott, aminek eléggé párkereső funkciója volt, és a kérdésekre adott válaszok alapján akart sorsolni nagyjából egyező válaszokat adó ellenkező nemű embereket. Nem sikerült neki, valószínűleg azért, mert nem ismerem a buliwoodi színészeket és filmeket, és nem is érdekel a téma. A kvíz után szétnéztem az oldalon, és rosszabbnak bizonyult, mint az iwiw. Ez az oldal indiai tizenévesek számára készült, akik jól tudnak angolul, másnak teljesen érdektelen.

Vélemény: KERÜLJÉTEK!

HD örökség

Sikerült a DivX-es srácoknak, újra lesz DivX alapú videómegosztó oldal, amire akár 1080p felbontásban is lehet tölteni ész nélkül a videókat, ugyanúgy, mint a néhai Stage6-ra. Vreel.net az oldal címe, ami egyelőre még nem publikus, csak a bétateszterek és fejlesztők játszótere. Viszont őrült tempóban folyik a fejlesztése. Az első videó június 11-én ment fel, és már hemzseg a feltöltött anyagtól az oldal, amit a bétateszterek töltöttek fel. Én is beálltam közéjük, onnan tudom . Mire megnyílik az oldal, addigra már normális minőségben meg lehet tekinteni a videóimat. Már most fent van egy csomó Epica és Kamelot videó DVD minőségben, nagyrészt attól a sráctól, aki U2b-on felhívta figyelmemet erre az oldalra. Már nem kell sokat aludni a nyitásig

Rocksuli és egyebek

Hétfőn még abban a tévedésben voltam, hogy szerdán lesz a Rocksuli Light koncert, de szerencsére hamar ellenőriztem az infót, amiről kiderült, hogy kedden lesz a Kölcseyben a rendezvény. Tomcsival és Gombóccal lefotóztunk a Rocksuli tanarait és diákjait, lettek belőle jó képek, az enyéim itt tekinthetők meg. Szerencsére csak hattól kilencig tartott, egy szünetet beiktatva, ezért nem volt gond a másnapi munkába menéssel (nem úgy Gombócnak, aki hatra ment melózni).

Meló rendesen volt tegnap és ma, rendszeresen lekéstem a menetrendszerű esőzést, ami mostanság a hazaútjaim során szokott elkapni. Ma reggel végre beizzíthattam a hétfőn megrendelt internetet, átkonfiguráltam a routert is, hogy ne a szomszédból vegye a fél megabites netet wireless client módban, amin még a Petőfi is szakadozott, hanem a kábelbül vonja ki a zinternetet 4 megabittel access point módban.

Rossz hírrel leptek meg a deltafestesek. Nem engednek be fotósként a Hegyalja Fesztiválra, mert nekik van saját fotós cégük. Teccikérteni, nem kell a lelkes ingyenfotós, amikor vannak jó pénzért olyanok, akik a kutyának sem mutatják meg a fotóikat. Majd a koncertközönség esetleg feltöltheti a képeit a Hegyalja honlapjára, amit azokkal a zsebmasinákkal készítenek, amiket még épp nem szednek el a szekusok a bejáratnál. E!

Acélpatkány ajánlott legújabb bejegyzésében egy jó filmet, az Idiocracyt, amit most este meg is néztem. Társadalomtudoroknak ajánlott karikatúra, avagy röhögj a poénokon, és sírj azon, hogy miből is származnak.

Az én galériám

Már év eleje óta használom a koncertfotós oldalamon a MyGallery plugint e107 alá, ami alapjában véve egész pofás galériarendszer, de bő egy hónapja tűnt fel, hogy milyen rondaságot művel a képeimmel. A világos képekkel még annyira nem is volt gond, de a sötétebb, vörösben úszó képeket gyalázatosan agyontömörítette. Valahogy így:

Eredeti kép, 67 kilobájt.

Újratömörített, 19 kilobájt

Mindenki láthatja a két kép közti különbséget. Ráuszítottam Golyót a témára, mert ő legalább tudja, mi fán terem a PHP, és a Rocksuli oldalán is ezt a galériát használjuk. Azóta sem tudott vele mit kezdeni. De ma reggel nekiestem a kódnak, mert ez az áldatlan állapot a munkahelyem weboldalán is fennáll. Addig túrtam a kódban, amíg kiókumláltam, hogy két sor módosításával megoldható, hogy a feltöltött képeket jelenítse meg, minden újratömörítés, resample nélkül. Közben volt pár szintaktikai hiba, de igazából a probléma sikeres megoldása után sem tudom, mi fán terem a PHP.

Legalább jó minőségben lehet végre nézni a múlt heti Blues Traffic koncertet. Ma pedig Play Machine és Frogshow.

Freeblog – WordPress migráció

Igen, végre megérkezett végre a Freeblogos bejegyzéseim teljes egésze ide is. A régi blogot akkor jól bezárom.

Hogyan váltsunk Freeblogról máshová? Amikor most hétfőtől végre újra működött a Freeblogon a blogexport, kiderült, hogy korai az örömöm, ugyanis a freeblogos exportfájl semmivel sem kompatibilis, csupán önmagával. De beugrott egy kerülő megoldás. Amikor nézegettem a blogköltöztetési lehetőségeket, a blog.hu volt a második esélyes, mert ott is WordPress rendszer megy (rendesen magyarítva, nem úgy, mint az Inform Média blogszolgáltatásán). A blog.hu pedig vállalja, hogy a nekik elküldött freeblogos exportfájlt importálja a saját rendszerébe. Exportálni pedig gond nélkül lehet WP-be. Nosza be is küldtem egyből, az exportfájlomat, mondván, hogy akarok egy razide.blog.hu-t. Christaylorral is eljátszottuk ugyanezt, ő hamarabb megkapta a blogját, s már megy is a rendszere a régi bejegyzésekkel. Most én is megkaptam a blogomat, s az exportfájlt kis átdolgozás után nyomtam ide a WordPress.com-ra. Az átdolgozás azt jelenti, hogy a Freeblog a regisztrált FB-felhasználókat nem nevezi néven az export fájljában, hanem csak a felhasználói ID-ket írja, amivel a többi rendszer nem tud mit kezdeni. Ezért a freeblogos blogban kellett azonosítanom a hozzászólókat, s az export.xml-ben kicserélgetni az ID-ket a nevekre. További állítgatást igényelt, hogy a WP.com max. 3 megás fájlt importál, ezért az xml-t két darabra kellett szednem, mert ennyi év alatt már 4,5 MB lett a WP-s exportfájlom.

Óriási különbség még, hogy saját WP motor (mint Christayloré is) rendesen importálja a régi blogról a médiákat, vagyis az új blogba bekerülnek a régi megjegyzések képei, egyéb fájljai is. A WP.com ellenben nem Na most mi legyen?