Az utazás művészete

Elkészítettem a The Art of Travel című film magyar feliratát is, mert ezt érdemesnek tartom a megtekintésre, ajánlom mindenkinek. Felirat a feliratok.hu-n, a filmhez hozzá lehet jutni töltsd magad akcióban.

Validation

Ez egy remek negyedórás rövidfilm arról, hogy milyen remek dolog, ha pozitív visszajelzést kap embertársaitól. Igaz, angolul van, de aki csak kicsit is érti a nyelvet, annak érdemes végignéznie! Néha a körleveleknek is van értelme, mert körlevélben terjedt a link, amit megkaptam. Még a könnyem is kicsordult egy kicsit, pedig utoljára Wass Albert regényen érzékenyültem el.

Kihagyás utáni filmözön

Itthon behoztam egy kicsit a filmnézési hátrányomat, és sikerült megnéznem a vinyón felhalmozódott filmeket. Ezek voltak ABC sorrendben:

Babylon A.D. - Antiutópikus film Vin Diesellel a főszerepben. A közeljövő Oroszországában játszódik, ahol a végletekig kinyílt a társadalmi olló, a köznép a napi túlélésért küzd. A főhős zsoldos pedig egy természetfeletti képességekkel bíró lányt kísér át sok megpróbáltatáson keresztül Amerikába. Popcornhent fekazenével.

Bunker Palace Hotel - Bachterman lepett meg Enki Bilal képernyőre álmodott képregényével. 1989-ben készült ez a francia film, amit német szinkronnal és angol felirattal sikerült megszerezni. Itt a távolinak tűnő jövőben a világ vezetői elmenekülnek a nép haragja elől egy szuperbiztonságos bunkerhotelbe, amit a világ elsőszámú vezetője biztosított számukra. Szuperbiztonságos módon azért két diverzánsnak is sikerült bejutnia a felkelők közül, akik egy őrült világban találják magukat, és kiderül, hogy nem is olyan biztonságos ez a hely, mert a nagykutyákat nem megóvni akarja a világvezető, hanem egy mozdulattal elsöpörni. Ez a sci-fi film a kis költségvetésével többet mond, mint akármelyik nagy költségvetésű popcorn utópia.

Csillagösvényen - Két film a magyarok eredetéről, a honfoglalásról, kalandozásokról, nyelvünkről, szent koronáról, betyárokról, mondákról és történelemről. Itt alapjaiban döntik meg a finnugor elméletet, bizonyítékokat sorolnak fel, hogy a magyarok eleve a Kárpát-medencéből vándoroltak el, s a honfoglalás idején micsoda szervezettségről tettek tanúbizonyságot, hogy visszamenjenek Attila országába, s a hun és magyar (akik egy népcsoportot alkotnak) újra egyesüljön. A legújabb kutatások szerint az írásbeliség is a Kárpát-medencéből indult el, s a mezopotámiai ékírás az itteni, máig fennmaradt rovásírásból származik. És más érdekességek, amiket eddig a vaskalapos finnugoristák tűzzel-vassal irtottak. Mindenkinek kötelező módon ajánlom.

Death Race – Újabb negatív utópia, ezúttal Jason Stathammel a főszerepben, közönségként pedig a plázafekákat célozza a film. A nem túl távoli jövőben a megacégek óriási munkanélküliséget okoznak, emiatt elharapódzik a bűnözés, a börtönök megtelnek, az élet leértékelődik, a kint maradt közönség pedig zabálja az egyik börtönben megrendezett halálos autóversenyt, a Death Race-t. Engem kicsit a régi, DOS-os Death Rallyra emlékeztet a verseny menete – az indulók mindenféle tuningautókat páncéloznak és fegyvereznek fel, hogy a pályán ízekre robbantsák egymást. Rágógumihent ez is, de azért mérgelődtem, hogy mi a fenéért terjed ez a negatív hozzáállás a jövőhöz, miért nem tudnak legalább sci-fiben ábrázolni egy élhető társadalmat.

L – Change the World – Különlegesség, hogy a Death Note-nak van egy harmadik része is, amiben L egy zöld terrormozgalmat akar megfékezni, akik egy ebola/influenzavírus mutánssal akarják kiirtani az emberiséget. Az eddigi desznótokkal szemben itt kevesebb az össze-vissza kavarás, inkább akciófilm lett az egész.

The Art of Travel – Az Utazás művészetében egy frissen érettségizett srác faképnél hagyja ifjú aráját az oltár előtt, és elmegy kalandtúrázni Közép-Amerikába. Csatlakozik egy csapathoz, akik több mint száz mérföldnyi dzsungelen akarnak átvágni egy év alatt egy dzsippel. Közben persze mindenféle izgalmas és veszélyes helyzetbe sodródnak. Majd lesz magyar felirata is, ha már elkezdtem.

The Dark Knight – A legújabb betment látva visszasírom a Batman I és II-t, amikor még tudták, mi az az igazi Batman hangulat. A Batman Forever egy vicc volt, ahogy jó film nem lehet az, amiben Jim Carrey szerepel. Valami normális rendezőnek kellene passzolni ezt a történetet, mondjuk Alex Proyasnak, aki már bizonyított a műfajban a Dark Cityvel. Ez a Sötét lovag pedig egy könnyen felejthető kis epizód, kár rá vesztegetni a szót. Még ha egyesek szerint jól is játszott a buzi dzsóker.

The Forbidden Kingdom – Ritkán látom egy filmen belül Jet Li-t és Jackie Chant, de most legújabb filmjükben őrült jól alakítottak. A jelenben egy amcsi gimis srácra nagyon rászállt egy felsőbbéves banda, akik ráveszik, hogy juttassa be őket kedvenc chinatowni videókölcsönzőjébe, ahonnan eddig zsákszámra kölcsönözte a chanbarákat. Valahogy hozzá kerül egy bot, amivel rejtélyes módon átkerül a középkori Kínába, és egy életveszélyes küldetés közepén találja magát. Kitanulja a harcművészetet, szerelmes lesz, vad csatákban vesz részt, végül megmenti a birodalmat. Fijúknak ajánlom.

Zeitgeist + Addendum – Tudni akarod, hogyan működik a világ? Miért dolgozod magad halálra, és mégis semmi foganatja? Hogyan teszik tönkre életünket, gazdaságunkat a megacégek? Miféle plagizált viccre épül az egész kereszténység? Miért kellett az amcsiknak a 9/11, mint egy falat kenyér? Minek az előfutára ez az ún. gazdasági válság? Miért tettem zászlóégető képet a fejlécembe? Kétszer két órában kapod töményen a választ az arcodba, ha megnézed ezeket a filmeket.

Piaf

Moziban néztük meg az új Piaf filmet, ami Edith Piaf életét vitte filmvászonra. Sajnos egy nappal lemaradtunk a My Blueberry Nights vetítéséről, ezért ez a szomorkásabb film maradt, mint nézhető film. Az énekesnő élete egyébként sem volt egy vidám történet, a film pedig nem is próbált fényezni rajta. Az őt alakító színésznő elég hitelesen alakította húsztól negyvenöt éves koráig az énekesnő szerepét, ami nem volt egyszerű dolog, mert a végén Edith Piaf legalább kétszerannyi idősnek nézett ki, mint amennyi valójában volt. A történet elég összevissza ugrált az időben, amit meglehetősen öncélúnak éreztem, mert mindössze egyetlen rövidke jelenet használta ki ezt a lehetőséget, s még azt is lehetett volna másképp tálalni. Az operatőr szigorúan figyelt arra, hogy mindig borongós hangulata legyen a kültéri képeknek, a nap még véletlenül se süssön a szereplőkre. A környezet számomra nem adta vissza a párizsi sanzonok világát, annál inkább a dekadens nagyvárosi romlottságot. Dokumentumfilm helyett nézhető ez a film is, és azoknak is örömet nyújthat, akik nem karcos, recsegős felvételeket akarnak hallani a dívától, hanem friss, modern keverésű, telt hangzású dalokat. Önálló filmként egyébként lehetne jobb is.

Videó link

10 évvel később

Az Egon és Dönci című magyar, überbrutál 3D technikával elkészített animációs filmben (szabadon letöltheted) említést tesznek egy 10yafter.net oldalról. Megnéztem, és tényleg létezik, és tényleg az van rajta, ami a filmben volt. Vigyázat! A sűrű vágások miatt előforduló szublimináris üzenetek károsan befolyásolhatják környezetszennyező szokásaidat!

Az oldal forrásából ki lehet bányászni a letölthető videót is.

Jud Süss

Művelődjetek egy sort, itt van egy betiltott film, a náci propaganda legnagyobb fenevada. Érdekes, hogy igazából a politikusok gyengeségéről és hatalomittasságáról szól, a zsidók az egy főszereplő kivételével még normális arcok is. Bővebben itt lehet olvasni a filmről.

1. megtekintési és letöltési lehetőség: 900 MB DivX, 96 perc, német szöveg, angol felirat. Ajánlott verzió.

2. megtekintési lehetőség: hasonló terjedelem, de Google videó.

Doomsday

Mad Max + 28 Days Later + Land of the Dead + Braveheart = Doomsday. Ez jobb volt, mint az Escape from L.A.!

Jó bor, rossz film – és fordítva

Judittal elfogyasztottuk kedd este a maradék szamorodnit, amiből szerintem még nem készítettek rossz évjáratot. Filmnek pedig betettük az Atonement (Vágy és vezeklés) című filmet, amiről azt hittük, még akár jó is lehet, ha már annyi Oscart és egyéb filmes díjat elvitt. Tévedtünk. A szerelmi tragédiák lehettek volna szívszorítóak is, de nem voltak azok, a háborús jelenetek lehettek volna izgalmasak vagy felháborítóak, de ilyenek sem voltak, inkább olyan közömbös volt a film, mint egy Barátok közt epizód. Nem, rosszabb, mert a BK-ben manapság látok izgalmas részeket, már amikor éppen akkor vacsorázok.

A tegnapi talpmasszázs után egy előadáson kellett dugdosnom kábeleket laptop, projektor és hangfalak közt. Judit cipelt magával, mert most lépett be egy MLM hálózatba. Ezt most úgy hívják, hogy FREED0MR0CKS (a nullák a keresőbotok ellehetetlenítése miatt szerepelnek). A felhasználó által szegényesen paraméterezhető program egy brókercégen keresztül folyamatosan figyeli a devicapiacot és helyettünk kereskedik. Ez akár jó is lehetne, ha nem ködösítettek volna a kritikus pontokon. De mindez MLM rendszerben, azaz fizess, hogy használhatod, s ha sokan vannak alattad (nem lesznek), még pozitívba is fordulhatsz (hogy az itt termelt nyereséget elveszítsd egy beláthatatlan piaci trend miatt).

Ma is volt filmnézés, ezúttal Pannócával, amíg Gyuláék a teraszon verték a blattot. Ajánlásomra megnéztük az Across the Universe-et, ami nekem már a második volt, de erre szükségem volt a teljes megértéshez. Pannócánál is lehet olvasni erről. Ittunk muskotály-gyömbért is, de ez a gyömbérre nézve sértés volt, olyan pocsék volt az aldis bawr.

Háborúból háborúba

Az alább látható War Made Easy (How Presidents And Pundits Keep Spinning Us To Death) című film bemutatja, mennyire már most is az Orwelli rémálomban élünk. Az 1984-ben is háborúztak egymással az országok, mindig mással, de a népnek fingja nem volt, miért is megy a harc. Ma, az iraki megszállással kapcsolatban sem felvilágosultabbak az emberek, pedig a “szabad sajtó” folyamatosan tolja arcukba a legújabb híreket. Már az ott szolgáló katona sem tudja, hogyan is áll a szénájuk, nyernek-e vagy vesztenek a “gonosz” ellen. Háborúk jönnek egymás után, ahol ismeretlen katonák mészárolnak ismeretlen embereket, a mai precíziós fegyverek birtokában egyre nagyobb polgári áldozatokkal, amíg otthon még a saját birtokukat is csak fenntartásokkal védhetik meg. Amerika hadikiadásai már meghaladják a szociális ráfordításokat, de a propaganda folytatja az agymosást. A videó megtekintése közben érdekes megállapítást tettem: a háborút és a propagandát kivétel nélkül csakis kiszáradt vén faszok vezetik. Az egész filmben alig látni nőket. Ilyen kegyetlen kizsákmányolást nem is igazgathatnak más alakok.




70 perc, angol nyelvű, felirat nélküli dokumentumfilm
Ha nem jelenne meg, klikk ide!

Mutáns Krónikák

A népszerű szerepjáték és regények után most film készült a Mutant Chronicles világáról. Nem annyira hi-tech, mint vártam, és nem szerepel benne egy árva razida sem.

Vice

Michael Madsen újra hozta formáját:

Decadent Evil II

Vámpírnak lenni jó, nyomathatják a fang-banget.

A másik Boleyn lány

Judittal néztem ezt a filmet a Cinema Cityben. Ugyan megszerezhettem volna a Download Recordsból is, de az inkább egyedül gép előtt ülős lett volna. A bejáratnál egy másik néző, egy lány nekünk szegezte a kérdést, hogy ezt a filmet nézzük-e, és amikor mondtuk, hogy igen, akkor velünk együtt bejött az addig üresen kongó terembe. A kezdés ideje előtt nem sokkal még beesett négy nő, párosával, így esett, hogy hét nézőből csak én voltam pasiból. Pedig nem gondoltam ezt olyan csajos filmnek. A kezdés ideje után öt perccel kimentem a folyosóra, és az első ott dolgozó csajnak szóltam, hogy jó lenne már kezdeni a filmet, még semmi nincs a filmvásznon. Rá egy percre már tolták is a képünkbe a reklámokat és az előzeteseket, amik szerintem nagyon nem nekünk szóltak. Tíz perc agymosás után kezdődhetett is a film.

Judit irigyelte a filmbéli lányok ruháját, nekem VIII. Henrik vállban buggyos ruhája tetszett. A színészi alakítás annyira jó volt, hogy elég sokszor csak egy-két arc töltötte be a filmvásznat. Történetileg pedig egy tanmesét láthattunk, amint az emberek (pontosabban a férfiak) rengeteg energiát beleölnek olyan üzelmekbe, ami a végén mindenkinek szenvedést és nyomorúságot okoz, pedig a nők (abban a környezetben elnyomott, alantas lények) már előre figyelmeztették őket, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni. De még a legnemesebb férfi sem tud semmit sem tenni egy nő praktikái ellen, amikor az igazán behálózta őt.

Ez a film biztos nem egy Szex és New York, de legalább rávilágít az emberi gyengeségekre, minden feelgood érzet nélkül.

Légópince

Ma volt idén az első elviselhetetlen hőség. Szombaton volt a nyári napforduló, mostantól pedig két hónap kánikula várható. Az irodában szerencsére elviselhető a hőmérséklet, hiszen vastag téglafalú, földszintes az épület. Az idokep.hu szerint nappal kritikus szinteket döntögetett az UV-B sugárzás. Ezért nem esett jól, ahogy munka után hazabringázva dögmeleg fogadott a vékony tetős tetőtéri szobámban. Van ugyan ventilátor, de az sem mehet folyamatosan. Ezért inkább leköltöztem a pincébe. Van itt egy mindenes szoba, az a lényeg, hogy van asztal, ahová letehetem a laptopot és van ágy, amire fekhetek. A router teljesítményét felhúztam, hogy átvigye a két födémet, és legyen net itt is.

Még a szobámban kezdtem el nézni a The Ruins című filmet, és a pincében fejeztem be. Aki óvatlan amcsi fiatalokat akar látni, akik azt hiszik, övék a világ a Yucatán félszigeten is, és túlzott elbizakodottságukban egymás után kezdenek el dögleni egy felfedezetlen maja piramison, az nem fog csalódni, elég izgalomban lesz része. Horrorfilmek között elég rendhagyó eszközökkel és környezetben dolgozik.

Rocksuli és egyebek

Hétfőn még abban a tévedésben voltam, hogy szerdán lesz a Rocksuli Light koncert, de szerencsére hamar ellenőriztem az infót, amiről kiderült, hogy kedden lesz a Kölcseyben a rendezvény. Tomcsival és Gombóccal lefotóztunk a Rocksuli tanarait és diákjait, lettek belőle jó képek, az enyéim itt tekinthetők meg. Szerencsére csak hattól kilencig tartott, egy szünetet beiktatva, ezért nem volt gond a másnapi munkába menéssel (nem úgy Gombócnak, aki hatra ment melózni).

Meló rendesen volt tegnap és ma, rendszeresen lekéstem a menetrendszerű esőzést, ami mostanság a hazaútjaim során szokott elkapni. Ma reggel végre beizzíthattam a hétfőn megrendelt internetet, átkonfiguráltam a routert is, hogy ne a szomszédból vegye a fél megabites netet wireless client módban, amin még a Petőfi is szakadozott, hanem a kábelbül vonja ki a zinternetet 4 megabittel access point módban.

Rossz hírrel leptek meg a deltafestesek. Nem engednek be fotósként a Hegyalja Fesztiválra, mert nekik van saját fotós cégük. Teccikérteni, nem kell a lelkes ingyenfotós, amikor vannak jó pénzért olyanok, akik a kutyának sem mutatják meg a fotóikat. Majd a koncertközönség esetleg feltöltheti a képeit a Hegyalja honlapjára, amit azokkal a zsebmasinákkal készítenek, amiket még épp nem szednek el a szekusok a bejáratnál. E!

Acélpatkány ajánlott legújabb bejegyzésében egy jó filmet, az Idiocracyt, amit most este meg is néztem. Társadalomtudoroknak ajánlott karikatúra, avagy röhögj a poénokon, és sírj azon, hogy miből is származnak.

Fantasy for Dummies

Sokan ajnározták a Spiderwick krónikák című filmet, s a trailer sem volt egy rosszul sikerült darab, ezért megnéztem már én is. Elég sok film született már abban a témában, ahogy korunk egy fiatal tagja, egy kissrác vagy fiatalember nagy hirtelenséggel, a puszta szerencse folytán rátalál egy mágikus világra, ami teljesen rejtett a való világiak elől, és csak ő, meg pár kiválasztott ismeri az odavezető utat. Ha beszél róla, hülyének nézik, egészen addig, amíg ronda nagy szörnyek át nem pofátlankodnak a másik oldalról. Ilyen film például a Harry Potter, Stardust, The Seeker – Dark is Rising, Arthur and the Minimoys, Chronicles of Narnia, a kakukktojás pedig a Twitches (és Twitches Too), ahol nemcsak hogy lányok a főszereplők, hanem színesbőrűek is. Esetleg még a Pan’s Labyrinth.

Ez a Spiderwick Chronicles igazából azért átvágás, mert felsorol benne egy csomó mesebeli lényt, amit elő bírt ráncigálni az ír mondavilágból, egy kicsit vett még a fantasy bestiáriumokból, és ezeket úgy zsuppolta be egy amerikai környezetbe, mintha azok a lények mindig is ott éltek volna. Az ifjú nézők, akik majd szerepjátékot fognak a kezükbe, legalább nagyjából sejteni fogják, hogyan néz ki egy brownie vagy hobgoblin, de nem tudnak semmit az eredetükről. Ezek a modern mesék már csak lebegnek a saját maguk körül keltett ürességben, próbálva azt a látszatot kelteni, hogy így egyben egészek és kerekek. Aki pedig szép ír mondákat szeretne látni, az nézze meg a Seachd – The Inaccessible Pinnacle című filmet!

30 nap sötétség

Ma egy jól végzett munka után megnéztem a 30 Days of Night című horror remekművet. Sam Raimi és Robert Tapert olyan vámpírfilmet készített, ami tudott újat mutatni. A helyszín egy alaszkai olajkutas falucska, ahol évente akad egy harminc napos éjszaka. Ide érkezik egy vámpírfalka, és a falu közlekedésének és kommunikációjának megbénítása után övék az egész környék, a nap 24 órájában vadászhatnak. Durva tömegmészárlások közepette rejtőzködik egy kevés túlélő. A készítők zseniálisan rámutatnak jónéhány emberi gyengeségre, ami talán megkönnyíti az emberi faj együttélését, de közvetlen veszélyhelyzetben halálos tévedés. Leginkább a rokonok miatti egyértelmű halálba rohanás, amit az ilyen filmek sokszor kiaknáztak már. A szenilis öregember, aki éjszakánként felriad, rég halott feleségét hiányolva, utána vesztére elindul a keresésére – az ilyennél hagyni kell, hadd működjön a természetes szelekció. Pláne a fiánál, aki utánarohan, és a vámpírveszélyre fittyet hányva ordítozik az utcán az apja után. De kedvencem a kislány volt, akit a vámpírok csalétekként körbeküldtek a falun, hogy segélykiáltásaira felfedjék magukat az utolsó túlélők. A kislány tudja, hogy vége, amikor szembenéz az elégedetlen vámpírvezérrel, de még Istenhez fohászkodik. A vezér várakozóan szétnéz, kutakodva valami égi jel után, és közli: “Isten? Nincs Isten!”

Böhöm bamba nyúl

2006-ban a Linux alatt ingyenesen használható 3D animációs szoftverrel készítették az Elephants Dream című nyílt forrású animációs rövidfilmet. A nyílt forrás azt jelenti, hogy minden munkafájlt le lehet tölteni, újra feldolgozni, horribile dictu saját gépen leszámoltatni. Tegnap óta pedig elérhető a Big Buck Bunny, mint a második Linux alatt készült nyílt forrású animáció. Elég mókás, a Pixar animációihoz tudnám hasonlítani. A kicsit több mint tízperces kisfilmet féltucat srác készítette fél évig, és az egész költségvetés nagyrészt az ő munkabérükből állt, amit a DVD-k előrendeléséből finanszíroztak. A végeredmény pedig remek lett, inkább hasonlítható a hollywoodi színvonalhoz, azok gyártási költségeinek mikro töredékéért. A filmet ingyen, jogtisztán letöltheted innen. Felirat nem kell hozzá, mert nem beszélnek benne, egy grimasz többet mond, mint egy körmondat

A Kis Vuk pedig elmehet a sunyiba több mint egymilliárd forintos előállítási költségével!

Mátrix

Pár éves lemaradást hoztam be, amikor megnéztem a Mátrix trilógiát. Az első kettőt már láttam régen, ezért belevágtam a harmadikba, de kiderült, hogy nem vágom, mi is történt előtte, ezért újranéztem az első két részt is. A felirattal már lusta vagyok bíbelődni, hallás alapján már jobban élvezem. A film során a legnagyobb igazságokat pedig Kovács ügynök mondja az emberiségről.

Van valakinek Gyűrűk Ura trilógia rendezői változatban? DivX-ben, mert nem szeretem, ha zúg az optikai meghajtó.

Adósrabszolgák – én is, te is!

Nemrég hozzám került Paul Grignon: A pénz, mint adósság című filmje. Itt olvasható egy rövid ismertető, ami azért nagyon nem keltette fel a figyelmemet, hiszen manapság már annyi helyen kongatják a vészharangot, hogy eggyel több vagy kevesebb már alig számít. Na de amit most ebben a filmben láttam, az felülmúl minden szabadkőműves / zsidó összeesküvés-elméletet.

Hogy mi is a pénz? Ezelőtt feltételeztem egy olyan ideálishoz közelítő helyzetet, hogy a pénz a megtermelt anyagi javakkal arányos, amelyik ország többet termel, az jobban dúskálhat a javakban. Ez a film rávilágít, hogy a pénzpiac köszönő állapotban sincs a termelési mutatókkal. A pénz mögött nem anyagi javak állnak, hanem adósságok. Minél több pénz van a piacon, annál nagyobb az eladósodás. Ma már nincs olyan ország, amelyiket nem kebelezték be a magánbankok (Rockefellerek és társaik), akik az országok pénzét is hitelbe, kamatteherrel adják az országoknak, a kamatok fedezésére pedig még több pénzt gyártanak, ezzel egyre gyorsuló ütemű eladósodást eredményeznek. Egy jó idézet a filmből, miszerint ha valaki elképzelhetőnek tart egy véges tartalékokkal rendelkező világban egy exponenciális ütemű fejlődést, az vagy őrült, vagy közgazdász. A film egy szörnyen aggasztó világképet tár elénk, mégis úgy érzem, elég kesztyűs kézzel bánt a nézővel. Itt kérem, világvége lesz, már csak az a kérdés, hogy mikor.

A filmet az angolul jól tudók megtekinthetik itt, de ha kell, kölcsönadhatom, mert a magyar változat készítői különösen jó munkát végeztek, minden kis feliratot magyarra cseréltek a filmben, ami gyakorlatilag a film újragyártását (renderelését, rajzolását) jelentette. A magyar narrátor hangja eleinte szokatlan volt, de nagyon is illett a tartalomhoz, és elég semleges volt, hogy háromnegyed órát végighallgassam.

Az angolt kevésbé tudók se keseredjenek, itt alább van egy másik videó, ami kisebb hangsúlyt fektet az ide vezető történelemre, annál jobban koncentrál a jelenlegi és a jövendő helyzetre:

feliratos film, 47 perc
direkt link

Szóval a világ vezetőinek nem érdeke az emberiség kipusztítása, csak megosztásuk után teljesen kiszipolyozni. Már most is elkeserítő a helyzetünk, csak az amcsik évente 4 hónapig azért dolgoznak, hogy a nyakukba varrt kamatot ledolgozzák. Akkor nálunk milyen lehet a helyzet? Ezután jogosan gondolhatom, hogy ha adót csalok, azzal nem az államot rövidítem meg (az állam is csak egy banki alintézmény), hanem visszaveszem jogos jussom egy részét.

Ha pedig lusta vagy végignézni a videót, akkor nyugodtan ülj vissza a Barátok közt elé!