Campusfeszt

Igazából a kétoldali kedvetlenség miatt nem terveztem, hogy kimegyek a közeli fesztiválra, de ha már pozitívan elbírálták akkreditációs kérelmemet, csak kinéztem.

A lezúduló esők ellenére nem volt rossz, csak térdig voltam sáros minden nap. A fesztivál menetéről elég részletesen lehet olvasni a Napi Életen. Az én fotóim pedig itt láthatók.

Sok jó koncert volt, de hangzásilag és zeneileg a tegnapi Cívis Korzó záró koncertje mindet kenterbe verte. Fellépett a Cankisou, egy Másfél beütésű világzenét játszó cseh zenekar, és a végén én is, Öxy is vettünk egy-egy CD-t. Miután rongyosra hallgattuk, majd cserélünk.

Nyírábrányi mocitali

Péntekre kivettem egy nap szabit, hogy a motor dolgait intézzem. Napokon belül esedékessé vált a műszaki engedély lejárása, ezért elgurultam a kétszáz méterre lévő Posta-Autóhoz, ahol mostanság műszakiztatnak is. Egy fickó szinte azonnal megnézte, s a vizsgálat pár perc alatt lezajlott. Amíg a papírokra vártam, egy másik ott dolgozó is megnézte, és figyelmeztetett, hogy a fékbetétek elég neccesek, jó lenne lecserélnem. Valóban, ezt nem figyeltem mostanság (pláne, amilyen keveset használom), pedig a hátsó tárcsát egyik oldalról már rágja a fém. A 8300 Ft-os papírmunka után elgurultam a Yamaha-Máthéhoz fékbetétet rendelni. Előző nap pedig elfelejtettem egy papíromat elfaxolni az internetszolgáltatómnak, ezért az iroda felé vettem az irányt. Az utolsó öt percben az eső is rákezdte, ezért majdnem csuromvizesen érkeztem a munkahelyre. Pólóban, rövidnadrágban, hiszen még sütött a nap, amikor elindultam. Egy-két órát itt is eldumálgattam, még a szomszéd cégnél dolgozó ex-munkatárssal is.

Péntek-szombaton Nyírábrányban motorostalálkozót hirdettek, de most nem készültem rá semmivel, csak a fotóscuccot tettem a kofferbe. A tapasztalatok alapján nem terveztem kint alvást. Fotózni pedig felkért Sir Bundás az Ábrányi Motorosok nevében. Alexszel négykor terveztük az indulást, de amikor elmentem hozzá, már fél órája pakolt, és még mindig félpucéron rohangált a cuccai után. Fél órát vártam rá, de amikor láttam, hogy még mindig nem készült el a pakolászással, intettem neki, hogy majd találkozunk Ábrányban, és elpályáztam. Jobb is volt, mert utálom szagolni az MZ-t.

A Nyírábrányba vezető utat onnan lehet megismerni, hogy román rendszámú kombik LCD-TV-ket szállítanak a csomagtartójukban. Kint Betti fogadott, amint a pulyáit terelgette a gyűlő motorok között. Mutatott egy utat a lepusztult Ördögh kastély hátuljához, így meg tudtam örökíteni, milyen sorsra jut egy kastély a kommunista államosítás és a cigányok betelepülése után. A péntek a rockzene meggyalázásának jegyében telt: olyan névtelen zenekarok léptek fel, akik a jól ismert, agyonhallgatott slágereket is képesek voltak elbaszni. A zenei kínálatra a koronát a Blues Company tette fel. A zenekar, ahonnan azért menekülnek a tagok, hogy lehetőségük legyen igényes zenét is játszani. Bár a jelenlegi tagok már együtt nyomják jó ideje. Haza is húztam pár kattintás után. Hajnal kettő után dőltem az ágyba.

Szombaton amint felkeltem, indulhattam is vissza, és így is lekéstem az ügyességi játékok elejét. Mondjuk nem is voltak olyan sokan. Hidi Miki lépett fel a falu főterén, durva kunsztokkal kápráztatva el minket. A motoros felvonulás alatt egy V4-es brutál cruiser hátsó ülésén terpeszkedtem, hogy fotózgassak. Menet közben annyira nem lettek jók a képek, de a 30 kilométeres út alatt egy helyen előrevágtunk és álló helyzetből lekaptam egy csomó gépsast. Volt haditornász bemutató, lovagi torna, és legalább félóra zuhé, amit Sopiékkal húztam ki a kocsijában. Amikor elállt az eső, visszamerészkedtem a színpad környékére. A soron következő fellépő a Jericho zenekar volt, akiket ismertem személy szerint is, és megörültem, hogy végre lesz valami normális zene. Liu egyből nekem is szegezte a kérdést, hogy én csináltam-e “azt” a videót. Aki látta, egyből vágta, melyik videóról is lehet szó, mert a Plázacica eléggé elterjedt.

A Jericho tényleg jól nyomta, most hallottam először náluk énekelni Reapert. Ők voltak az Ossian előzenekara. Ossianra nagyon begyűlt a nép, Paksi Endre elégedett lehetett velük, mert bár kicsi volt a színpad, de lelkes a közönség. Valami eső megint elkezdett szemetelni, ezért elcsomagoltam a fotómasinát. Már 10-12 órája cipeltem az 5 kilós fotóscuccot, kivoltam rendesen, ezért hazahúztam a csíkot. Az én képeim itt láthatók. Volt kint egy másik vidám fotós, aki mindent lefotózott halszemoptikával és vakuval. Még engem is lefotózott, broáf! Én mindent úgy fotóztam le, ahogy megtörtént, igyekezve meghúzódni a háttérben, hogy ne figyeljenek rám. Ez meg mindenkinek a képébe tolakodott, és osztotta a névjegykártyáját. Bulifotós, argh!

Dorog háromszor

Péntekre kivettem egy nap szabit, hogy rendesen kialudjam magam, és kényelmesen elő tudjak készülni. Motorpucolás, tankolás, kerékfújtatás (a hátsóval valami baj van, egy hónap alatt leenged fél barra), ruhák, kempingfelszerelés összeszedése, motor felmálházása. Hajdúdorog negyven kilométerre van Debrecentől, kényelmes tempóban háromnegyed óra alatt el lehet jutni oda. A rendezvényt a kálmánházai Rebels MC szervezte a hajdúdorogi strandfürdő és kemping területén. Már csütörtök este is voltak koncertek és buli, de az akkori program kevésbé izgatott.

A bérlet ára 3000 Ft volt. A bejárat mellett le is parkoltam, és felvertem a sátrat Alexé mellé. Alex mondta, hogy nyugis a hely, lehet ott is aludni. Mint utólag kiderült, tévedett. Abban is tévedett, hogy sok ismerős lesz ott, mert alig volt ott nekem is ismerős debreceni arc. A tábor körüljárásakor feltűnt, hogy a többi motorostalálkozóhoz képest szokatlanul sok volt a kopasz. Pedig két éve most voltam először motorostalálkozón, de annyira nem változott a világ. Inkább az esti program indokolta a mélymagyar duhajkodást: Romantikus erőszak és Egészséges fejbőr is volt a fellépők közt. Estig azonban sok idő volt még, ezért megörültem, amint a strand büféjénél megláttam Krisztát és egy haverját, akikhez leülhettem dumálni és iszogatni. A szomszéd asztalnál kopaszok hallgattak mobilról Kárpátiát és egyéb mélymagyar zenéket. A táborban összegyűlő kopasz közönséget elnézve egyre inkább elhatalmasodott bennem a kétségbeesés, hogy miféle társaságba kerültem én. Ködös eszmék elborult fejekben – kezdem megérteni Holdrabló álláspontját a szélsőjobbal szemben. Bár az itteni közönséghez képest a Magyar Gárda egy szem tagja, aki még jelen volt a találkozón, szinte egyetemi professzornak hatott.

Az esti koncertet a Hypo zenekar kezdte, akik mindenféle feldolgozást játszottak olyan színvonalon, hogy inkább nézegettem tovább a megjelent motorokat. A Romantikus erőszakot hallva Pozsonyi Ádám szavai derengtek fel előttem: a punk zene alapvetően szar, mert amint kezd jó lenni, onnantól már nem punk. Viszont az Ossian koncertje bőven kárpótolt az eddigi alacsony színvonalért. Sok jó régi számot eljátszottak az elején, aztán egyre újabb és frissebb számok következtek, hogy ismét a régi, közönségüvöltetős számokkal fejezzék be. Ezután bedőltem a sátorba, mert fáradt voltam, és sem a Fejbőr, sem a Retronome nem érdekelt. De a sátorból is hallottam, micsoda erőszakot tesznek a zenén. Három után befejezték gyalázatos művüket, de akkor még mindig hallottam, amint motorozgatnak az emberek fel, s alá, és a bejáratra figyelő rendezők is váltott műszakban lecspecseltek. Pedig vittem füldugót, de a kb. nyolc órás heverészésem alatt alig aludtam valamit. Csak azért nem kaptam össze a cuccomat és húztam haza, mert ittam egy keveset, és nem akartam, hogy elcsípjenek a lesben álló pékek.

Szombaton reggeli és tisztálkodás után visszajöttem Debrecenbe, és motorra ültettem munkatársamat, Juditot. Még nem ült motoron, ezért óvatosan elgurultam vele a találkozóra. Átbeszélgettük a napot, végre rendesen ki tudtam kapcsolódni. Volt egy motoros felvonulás Hajdúnánásra és vissza, hűtővízforraló harmincas tempóban. Az alig félórás út alatt megkaptam pólóbarnaságomat, pirultam rendesen. Amatőr stuntriderek is figuráztak egy aszfaltcsíkon, aminek az lett a vége, hogy két motorról is lemaxelték a hátsó gumit, az egyiknek még a hűtővize is elfolyt a művelet közben. Négy után csobbantunk egyet a felnőttektől és gyerekektől hemzsegő medencében, ezzel letudtam az egy-kétévenként előforduló fürdőzésemet. Hat óra után visszavittem Debrecenbe Juditot, mert eddig ugyan tetszett neki az egész, de a bebaszva duhajkodós része már nem jönne be.

Visszaérve a talira összecsomagoltam a sátramat és felpókoztam a motorra. Még világosban elintéztem, mert az előző átforgolódott éjszaka elhatároztam, hogy nem ismétlődik meg ez az eset, inkább nem iszok, hanem koncertek után hazahúzom a belem. Most a Dalriada lépett fel elsőként, ami nagyon jó volt, azért is, mert ők soproniak és eléggé hanyagolják a keleti végeket. Két zenekar közti szünetben egy sztriptíztáncosnő vegyes zenékre onanizált egy nyalókával a fotómasinákkal is felszerelt motoros közönség előtt. A P. Mobil volt a fő produkció, akik stílszerűen egy lángfal mögül kezdtek el zenélni. A nagyon frankó fény- és hangtechnikával felszerelt színpad most adta meg magát. Valamelyik hangfal kipurcant és a zenét szörnyű sercegések kísérték. Innentől nem voltam kíváncsi az egészre, különben is késő volt, én duplán fáradt, ezért hazarobogtam. Fotók a hétvégéről itt láthatók.

Vekeri 0. nap

Tegnap délután elcangáztam a hőségben a Vekerire. Egész nap hőség volt, még akkor is, amikor zuhogott az eső és tépte a szél a fákat. Árnyékban is csorgott rólunk a veríték.

Probléma nélkül megkaptam a karszalagot és a photo passt, lepakoltam a cuccot Hurkafalvába, és elmentem fotózgatni. A csárdában egy nap alatt száz forintot emelkedett a félliteres üdítő ára. Többe kerül, mint rendes boltban a kétliteres márkás, bélrohasztó üdítő. A nulladik napon még csak egyetlen koncerthelyszín volt, a Pepsi sátor, ami a tavalyi zúzdás Mezon színpad helyén épült. A fesztivál első koncertje ott a Kisbót volt, akik mindenféle rock klasszikus feldolgozásokat és saját számokat játszottak. Őket könnyű megismerni az énekes extrém transzvesztita ruházatáról. Utána Csá Misi, Malacka és a tahó, Premier Plan (itt jó sokat fényképeztem, mégiscsak haverok), Effeta. A Premier Plan közben leszakadt az ég, majd csendesen esegetni kezdett. A nép betömörült az egy szem színpad elé, hogy ne ázzon, s amikor én is arra vettem az irányt, hogy PUF-ot fényképezzek, a tömeget látva inkább megfordultam és hazatekertem.

Felhők takarták az egyre növekvő félholdat, még a lámpám fényénél is alig láttam az utat, csak a villámok és a szembejövő autók reflektorának fényében láttam, hogy nagyjából hol kell mennem. Az est fénypontja volt, ahogy a csendesen szemerkélő esőben a Porcupine Tree – Lightbulb Sun c. albumát hallgatva tekertem, s napirendre tértem minden zavaró tényező fölött. Átnedvesedett ruhában még a szélben sem fáztam, olyan meleg volt még mindig. Képek alant.

Tokaji motoros hepaj

Tokajban voltam a hétvégén, azért nem írtam. De ez még csütörtökön kezdődött. Este hatig gürcöltem a boltban, s a munkaidő végén a főnök pontos kimutatást kért arról, hogy mit is csináltam az eddig ott töltött idő alatt. Melyik prosiból, melyik nap hány oldalt készítettem el, meg ilyesmi. Gondolom majd jól kiszámolja, hogy mennyire éri meg neki a foglalkoztatásom. Napközben kértem, hogy pénteken hadd mehessek már el úgy két órával zárás előtt, vagyis kilenc helyett csak hetet dolgoznék. Még erre is úgy húzta a száját, mintha a fogát húznák. “Rossz vért szül a többi alkamazott közt” mondta, mintha én is az egyik eladója lennék. Aztán a nap végén megegyeztünk, hogy kapok egy szabadnapot, hogy a múlt havi két munkanapom közül az egyiket így ellensúlyozzam. Magyarán fizetetlen. Amint kiléptem a boltból, felhívtam Kareszt, hogy megkérdezzem, ő mikor indul Tokajba. “Húsz perc múlva” hangzott a válasz, ami kicsit meglepett, mert péntekről volt szó. De megegyeztünk, hogy megvárja, amíg összepakolok és elgurulok hozzá. Még a buszra várakozás közben megláttam Krisztit a motorján, s ő is mondta, hogy holnap mennek Tokajba. Ő is a baráti körével jön, mi is jó kis társasággal megyünk – leszünk ott nem kevesen.

Itthon csak néztek, hogy amint hazarohantam, már málházom is fel a motort. A felcuccolás majdnem egy órába szokott telni, ám most félóra alatt sikerült összekapnom magamat. Ezért aztán itthon hagytam a matracpumpa gégecsövét (de vittem a matracot és a pumpát), meg a fényképezőm adaptergyűrűjét (de polárszűrő is volt nálam, csak nem tudtam az obi elé illeszteni). A törölközőt is anyám nyomta a kezembe, különben itthonfelejtettem volna. Karesznál még raktam a málhához, amitől kezdett úgy kinézni a motor hátulja, mintha egy hegy omlott volna rá. Karesz még vitte Endrét is, az egyik munkatársát. A négyesen mentünk kilencvenes tempóval. Az alkonyat utolsó sugarában láttuk meg a tokaji Kopasz-hegyet. Bekanyarodtunk a Tisza-kempingbe és a bejáratnál kicsengettük a beugrót, ami nagy érvágás volt lepusztult pénztárcánknak: 4000 pénzt. Elkezdtünk táborhelyet keresni. Karesz a földút mellett akart letáborozni, ahol a sok hülye motoros fog vágtázni. Én inkább az úttól távolabb szemeltem ki egy helyet, s az már mindenkinek megfelelt. De amikor a sötétben manővereztem a motorral a hepehupás talajon, egy éles kanyarban azt vettem észre, hogy elborul alattam a motor. Én csak a kormányánál fogva tudtam a bukócsövön tartani, emelésről nem is álmodtam. Szerencsére közel volt Endre és felállítottuk a motort. Semmi baja nem lett. Felvertük a sátrakat (ott vettem észre a gégecső hiányát, hát laposan terítettem be a gumimatracot).

Következő program: ivászat. A Vörös Szekérben vettünk két liter musit és hárman bepusziltuk. Aztán keveredett még két liter, amit gyrosozás után a körforgalomhoz közeli padon fogyasztottunk el. Kareszék folyamatosan beszóltak a közeli italmérésből a mellettünk lévő mellékhelyiségbe igyekvő lányoknak, s ezt addig művelték, amíg egy vérmes leányzó mellénk nem telepedett két másik barátnőjével. Amint a szedett szemöldökű ribanc megtudta, hogy kicsoda micsoda, gúnyos vihogással odébbvonult a sleppjével. Nemsokára mi is csatlakoztunk az italmérés előtt folyó táncos mulaccsághoz, ahol wurtlitzerbe dobálták a fiatalok a lóvét. Egyetlen jó zenére (Gorillaz – Feel Good Inc.) megmutattam, hogyan kell mulatni. Aztán valami beszédhibás, fogyatékos helyi kerítő csóka lökte nekem a sódert, én meg ráfordultam egy padra és úgy maradtam. Fél óra múlva visszatántorogtam a hídon keresztül a táborba és beájultam a sátorba.

Péntek
Délelőtt döglöttünk Kareszékkal – romon voltunk. Délután felmotoroztunk a Kopasz-hegyre, a tévéadó mellé. Először mentem fel ezen a szerpentinen, de elég életveszélyes volt. Egysávos út, tele úthibákkal, hegyről lefelé zúduló, óvatlan emberekre a kanyar mögül rárontó kocsikkal. Kicsit süttettük magunkat, s legurultunk motorfékkel a hegyről. Érdekes, hogy a többi motoros álló motorral, csak az üzemi féket használva gurult le. Nem cserélnék velük fékpofát. A táborba visszaérve néztünk játékokat, meg segítettünk a megérkező Alexnek, Zsuzsájának és Zsoltinak tábort verni. Zsolti meghozta nekem a hiányzó cuccaimat, mert előző nap rászóltam, hogy ugorjon be értük. Most Zsolti felejtett otthon egy lényeges dolgot: a hálózsákját. De párnát hozott. Délután addig döglöttünk, hogy nyolckor befeküdtem a sátramba és másnap reggel nyolckor kerültem elő. Fájt a fejem és kiszáradtam. A koncertek felét átaludtam, de pár dolog szemet szúrt. Volt Kárpátia, pedig nem volt meghirdetve. A Tequila szokás szerint nem tetszett, a Rückwarts viszont annál inkább, bár a többiek mondták, hogy erre a meglévő közönség is szétszaladt. És ezt tették főműsoridőbe. De a legbosszantóbb, hogy nagy kedvencemet, a Kalapácsot hajnal kettőre tették. Hát kinek van kedve ilyenkor kimászni a sátorból? Csak a legbemartabb arcok maradtak a színpad előtt.

Szombat
Hajnalban arra ébredtem, hogy fejenvágnak. Gondoltam, ahogy a fejem kicsit kidudorodott a sátorból, valaki azt nézhette ki célpontnak, mert a közelben röhögcsélt egy duhaj társulat. Kimordultam, hogy jó lesz lekoccolni, amikor megint valami a fejemhez vágódott. Kirontottam, hogy a hálózsák is kifordult a sátorból, s ahogy hátranéztem, láttam, hogy egy kismacska ugrik a sátorlapra. Elzavartam, hogy mást boldogítson. Reggelre megjött Sopi a pancsijával. Hozta Zsoltinak is a hálózsákot. Megjött a Mészáros család is – apa, anya, kislány, nagyfiú, meg utóbbi barátnője. Délelőtt néztünk vazelinfutást (dombtetőre vazelines PVC-n, mezítláb, részegen, bár ez utóbbi nem volt versenyfeltétel) meg iszapbirkózást. Iszapot kaptam én is meg a fényképező is – még szerencse, hogy felcsavartam rá a polárszűrőt. Fél óra tisztálkodás. A táborban őgyelegtünk, bandáztunk, fényképeztem motorokat, ettünk a Tiszavirág kemping éttermében, öt órakor pedig kezdődött a felvonulás. Nekem drága a benzin, meg most ki akartam próbálni a svenkelős fotótechnikát, ezért biztosítottam magamnak egy helyet a körforgalomban és vártam a menetet. Meg rajtam kívül még vagy ötszáz nézelődő. Tessék nézni a fotógalériát, mert kurvajó képeket csináltam! Annyi motoros volt, hogy több mint tíz percig forgolódtam a térdemen, mire az utolsó motor is elment mellettem. És még a táborban maradt ugyanennyi… Visszafelé másik útvonalon jöttek, megint csináltam egy rakás képet. A felvonulás végén, ahogy összeszedtük a bandát, a Mészáros családdal elmentünk borzani. Kedvenc helyünk, a Liget már tömve volt, ezért benéztünk egy másik pincészetbe, ahol a többiek vettek valami szamorodnit, hogy majd elfogyasztjuk a táborban. De visszafelé menet csak megnéztük a Ligetet, és találtunk egy üres asztalt, amit el is foglaltunk. Elüldögéltünk egyre emelkedettebb hangulatban a jóféle borok mellett. Ahogy ránkesteledett, vissza akartunk menni a táborba, ám a körforgalomnál nagy tömegre lettünk figyelmesek. Pár supermoto és sportmotor ott produkálta magát. Egykerék, stoppie, madmaxkör. Bojkottálva lett a hídi közlekedés. De az autósok türelemmel voltak. Pár jól sikerült képet itt is készítettem. Ahogy ez is ellaposodott, tényleg visszamentünk a táborba. A Zorall koncertet szerencsére megúsztuk, így érkezésünkkor a Hollywood Rose nevű Guns ‘n Roses tribute band nyomta nagyon profin a rákendrollt. A szervezők nem engedtek kordonon belülre, hogy onnan fényképezzek 8-(. Zene után volt szar sztriptíz, tűzijáték, tombola, én meg elmentem zuhanyozni. Mire kijöttem Blöró már a Blues Companyvel húzta a talpalávalót. Két szám után elmentem lefeküdni, mert idén már láttam pont eleget Blöró arcát. De Zsolti szerint sok jó új dolog elhangzott.

Vasárnap
Nyolckor már nagyon zengett a tábor az induló motoroktól. Én is összepakoltam a cuccot, elcsomagoltam a sátrat. Kareszék sátrát is én vittem, hogy több helyük legyen a motoron. Egyenesen Nyíregyháza felé, onnan meg a négyesen Debrecenig. Motorokat előztem és motorok előztek meg, miközben a magam 110-130-as tempójában haladtam. Itthon szenvedtem egy darabig a képek felrakásával, mert első bootolásra a számítógép nem volt hajlandó felismerni a fényképezőt. A képkorrigálás eltartott egy darabig. Kár, hogy ennek az S7000-nek pocsék a fénymérője, ezért kénytelen vagyok spotméréssel megbecsülni a fényviszonyokat, aztán rendszerint alulexponálok, itthon meg korrigálhatom. Így lesz a képzaj, ha sokat kell korrigálnom. Délután elolvasgattam, aztán este Késes. Összegyűltünk páran, lejött Dudu és Judit is, bár Juditnak bármelyik percben elfolyhat a magzatvize. Ittam kaktuszlevet, megosztottuk élményeinket és jöttünk haza, mert még mindig rajzanak a szúnyogok.

Ábrányi motorostalálkozó

Tegnap nyolckor keltem, kilencig engedélyeztem magamnak időt ügyes-bajos dolgaim elintézésére és blogolvasásra. Kilenc után összekészítettem a cuccokat, felmálháztam a motort, befelöltöztem és elmotoroztam a Késeshez. A többiek már ott várták a későn érkezőket. Dudura kellett a legtöbbet várni, de mivel ő utánfutós kocsival ment, a motorosok nem vártak tovább. Én Imivel, Robival és két haverjával (+barátnőik) tartottam. Rutinosan fordultunk be Nyírábrányba. Útközben megálltunk Baksáék előtt. Bár ne tettük volna! Előző nap is felhívott Betti (Baksa nője), hogy vinném-e egy baránőjét a felvonulásra, magam mögött. Mondtam, hogy persze, mert én mindenfélét meg szoktam ígérni. De most megláttam a barátnőjének az ortopéd fejét, s legszívesebben ordítva rohantam volna a legközelebbi kocsmába, hogy negyvennyolc óráig ne legyek alkalmas motorvezetésre, és hogy kiűzzem emlékeimből is azt a rémálomszerű pofát. Még üdvözöltük a család többi tagját, s elporzottunk a találkozóra.

2000 HUF volt a kétnapos belépő. Így dél körül kevesen lézengtek arrafelé. Kijelöltük a táborhelyet, felfújtuk a sátrakat és elkezdődhetett az ivászat. Mindenki jól érezte magát, aztán az egyik furcsa szagú sátorból előkerült egy kis mariska és páran kiütötték magukat néhány órára. Ők szó szerint vették az IHB bulit. Imivel kimentem a főutcára, s vettem kólát, hogy aztán beletöltsem a Medinámat. A mai napon koncertekkel gondoskodtak a szervezők a szórakoztatásunkról. Először az Ölveti Blues Bandet hallgathattuk, akiket először jól körbefényképeztem, aztán hátulról hallgattam a többiek társaságában. Kezdtem elég kapatos állapotba kerülni. Ölvetiék után jött a No Smoking Band Hajdúböszörményből, akiknek a koncertje alatt a színpadtól nem messze, egy kézilabda-pályán gumiégetés folyt. Jencő és Opi durrdefektig maxelte a hátsó kerekét. Isu kímélte a gépét, mert most pattintott rá pár százezret egy blokkfelújításra, nem akarta egyből megölni a mociját. Még meghallgathattuk az újonnan alakult 0690 nevű debreceni punkos, rockos, feldolgozásos zenekart. A vége felé vettem egy hideg zuhanyt és a sátramba vetettem magamat. Sajnos a 0690 után a rendezők még több mint egy órán keresztül bömböltették max hangerőn a motoros rockslágereket. Jó dolog a rokkzene, de nem hajnali három után. Főleg, hogy korai keltéssel riogattak minket. Meg az ő kurva anyjukat. Ezt szóvá is tettem a keverőpultnál hőbörgö két srácnak, akik még vagy három részeg duhajnak zenéltek, a tábor többi részét meg le sem szarták. Rám sem hederítettek. Beletelt egy kis időbe, mire abbahagyták. Más is szólhatott nekik. Ez egyébként nagy szemétség a szervezők részéről. Más motoros találkozókon a szervezők többé-kevésbé ügyelnek a látogatók nyugalmára, leszerelik a hajnali hőbörgőket, nem engedik az alvásidő alatti fel-alá motorozásokat, stb. Itt meg a rendezők egyik tagja direkt zavarja a látogatók nyugalmát. Ide sem jövök többet, ezt elhatároztam. Antiszociális, brutálagresszív gondolatok forrongtak a fejemben, amíg megpróbáltam elaludni. Amikor csend lett, sikerült is öntudatlanságba merülnöm. A következő pillanatban már pirkadt és zuhogott az eső. A kendőt a szemem elé kötöttem és horpasztottam tovább. Aztán két villám lecsapott a 300 méteres körzetünkön belül. Jó kis vihar volt. Beázott a sátor eleje. Konstrukciós hiba. Hallottam, hogy páran betolják Dudu kocsiját, mert az előző napi zenehallgatásban lemerült az akksija. Nyolc körül én is feltápászkodtam, megreggeliztem, aztán a többiekkel megdumáltuk, hogy Dudu hiába ment vissza a városba, felesleges lesz kihoznia a pörköltnek való húst, mert nem marad itt senki, hogy megegye. A találkozó közönsége is erősen megcsappant. A szervezők ezt jól bebukták. Az egyik szervező srác, hogy mentse ami még menthető, ingyenpiát kínálgatott mindenfelé. Mindenki tudta, hogy a zsernyákok lesben állnak a bejáratnál, s szondáztatnak akit érnek. Én összecsomagoltam a vizes-sáros cuccot, s két esőzés közti szünetben Imivel hazahúztuk a csíkot. A többiek is hazaszállingóztak a maguk tempójában. Duduék kint maradtak. Itthon olvasgatás és a képek feldolgozása után InuYashát néztem, mert az jó. Hamarabb lejön egy epizód, mint amennyi időbe a megtekintése telik. A képeket meg tessék nézegetni, jól sikerültek!

Vekeri Fesztivál 1

A tegnapi nap emléke kezd fakulni, de abban biztos vagyok, hogy egy darabig elég volt nekem a fesztiválozásból. Vagyis az ilyen fesztiválozásból. Mert most nagyon keveset voltam haverokkal, hangulatfokozó folyadékkal sem élhettem, Tente meg hajtott fotózni. A jövő heti nyírábrányi motoros találkozó már más tészta, ott teljesen más a hangulat, s Indián legénybúcsúja is lesz, úgy kell készülni.

Amikor beértem a fesztiválra, már ment a Nerve koncert, amiről csak pár felvételt készíthettem, mert Nixy félrehívott, hogy bemutasson Ölveti Lacinak, mert honlapot kéne nekik gyártani. Megállapodtunk abban, hogy majd hívnak, ha van konkrét elképzelésük. Hátramentem a Fokkvárosba, ahol Berciék már nagyban capoeiráztak. Róluk sem kattintgattam sokat, mert inkább azzal voltam elfoglalva, hogy miért nem tudom állítani a fényképezőgépemen a rekesznyílást manuális módban. Nyomtam az állító gombot, erre egy egész más menü jelent meg. Meg lehetett kerülni a problémát a félautomata módok használatával. Capoeira után egy fokkos csaj elkérte a fényképezőt, hogy egy ismerőse légifelvételeket készítsen a táborról. Átállítottam mindent, ami eszembe jutott, hogy automata módban lehessen kezelni a gépet, én meg vígan mentem Potyeszékkal Replika koncertre, mert végre bulizhatok, nem kell fényképeznem, mintha muszáj volna. Főttünk a napon. Amikor egy motorizált siklóernyő körözött felettünk, akkor jutott eszembe, hogy egyetlen funkciót nem állítottam át: minden kép elkészültekor a gép rákérdez, hogy ezt megtartom-e vagy sem. Amikor másfél óra múlva visszamentem a gépért, a csaj sajnálkozva közli, hogy az ismerőse egyetlen fényképet sem készített, mert nem ért a digigépekhez és nem ért angolul. Akkor mi a fenéért kért fényképezőt??? Maradjon csak a röpködésnél, és dugja fel magának a légcsavarját! Egyetlen előnye volt a gép kölcsönadásának: mivel a faszi összevissza nyomkodott rajta mindent, megjavult a rekeszállítási szoftveres porbléma 8->. Azóta fasza a gép. Mentem is Ölvetiéket fényképezni, mert megígértem nekik, s már éppen Rasztadórit hajkurásztam, hogy adja kölcsön a gépét. Utánuk egy másik színpadon a Benzin koncertezett. Érdekes, hogy a Phaidon frontembere énekelt itt is. Nevükhöz méltóan még tűzfújás is volt a színpad előtt. – 20.00-tól 7fő koncert volt, ami engem csak azért érdekelt, mert véletlenül megláttam a Monchichi Potenciál énekesnőjét itt énekelni. Amúgy nem ismerem a bandát. De még a zenekar hangzása is hasonlított a Monchichire, mert itt is két énekesnővel hallgathattunk elektrock zenét. – 20.30-tól a nagyszínpadon a Tarantinos volt műsoron. Mindenféle zenét nyomnak, amiket Tarantino filmei alatt hallhatunk. A Titty Twisteres invitálás (Chet’s Speech a From Dusk Till Dawn albumról) nem volt túl meggyőző, s kissé eltért a filmes verziótól. Hát ez sem kötött le. A negyedik szám elejére értem oda, s láttam, hogy a sok fotóst akkor terelgetik ki a biztonsági őrök. Kérdeztem az egyik orkot, hogy bemehetek-e. Nem, mert minden koncert első három száma alatt lehet csak elölről fényképezni. Jó, hogy így a fesztivál végére ezt megtudtam.
- 21.00-tól Inside volt a Mezon színpadon. Gyengusznak találtam a zenéjüket, metálra vágytam, léptem tovább.
- 21.00-tól 6test volt a Boomerang színpadon. Ők már dögösebb zenét játszottak, de ez még mindig messze volt a vágyott metáltól.
- 22.00-tól Diktátort nézhettünk a Mezon színpadon. Debreceni ősbanda, nem ma kezdték a metált, nem volt nehéz metálkodásra bírniuk a közönséget. Orgiékkal ott pogóztunk. A nyálasabb zenére vágyók meg közben hadd hallgassanak a nagyszínpadon Ákost. Alternatíva volt még a Mezon színpadon a Blind Myself, de inkább hátramentem a Fokkvárosba pihengetni. Aztán a Boomerang színpad elé telepedtem le, várva, hogy kezdjen az Ossian.

- 23.00-tól Ossian volt. Rajtam meg Ossian póló és sapka. Fényképezés és metálkodás a nulladik sorban, aztán Izomhoddal ordibáltuk középtájt a régi, ismerős nótákat. Az új számokat egyikőnk sem ismerte túl jól.
Ossian után a Fokkvárosban punnyadtam. A retró sátorban “divatbemutató” címen ment valami bohóckodás. Közben a Deolnak fényképező sráccal beszélgettem. Ő is S7000-rel fényképezett még tavaly, most meg Canon EOS 300D-vel, Sigma optikákkal, állat rendszervakuval járja a fesztivált. Mindez saját zsebből… A divatbemutató után még megvártuk, hogy a Liget színpadon véget érjen az Isten Háta Mögött zenekar koncertje. Állati kiszámíthatatlan zene volt, Atush szerint ez a jó bennük. Utánuk dobosok, kongások vették át a színpadot, s némi száraz gyakorlás után megkezdődött a tűzzsonglőrködés. Állati sok fénykép készült róluk, olyan jó fényképtémát nyújtottak. Katt a fenti kollázsra, ha még nem tetted meg! Ezután húztam haza a nagy hidegben. Már rakódott a harmat a motorra.
————————————-
Ma felkelés után pár fényképet megdolgoztam, mire délben eljött Zsolti, hogy vigyen pár cuccot. Közben ráébresztett, hogy az új Photoshop már képes panorámakép szerkesztésére, még ha elég kezdetleges szinten is. Ezen felbuzdulva, miután feltöltöttem a képeket a Fokkra és elolvastam a kedvenc blogokat, állványról én is körbefotóztam a szobámat, hogy mit is tud a progi. Itt is van egy kb. 110 fokos panorámapróbálkozás:
(nincs)
Filmet néztem, miután nem volt semmi dolgom. Megnéztem a Vampires: The Turning (Vámpírok: a fordulópont) című filmet. Kissé gyerekes Vampire: The Masquerade koppintás, látványos thai boxszal, szingapúri környezettel. Aztán Sin City, bár nem végig, mert blogolni is kellett.

Vekeri Fesztivál 2

Most inkább itthonról írok, mert nincs kedvem szétolvadni a kinti hőségben. Majd ráérek 16.30-ra a fesztiválra menni, akkor lesz egy capoeira bemutató, ahol remélem, hogy Bercivel is találkozok. Tegnap, ahogy kiléptem az internetsátorból, megállított egy biztonsági őr, hogy fényképezzem már le őt és még két munkatársát. Ezek a biztonsági őrök egyébként kiállhatatlanok. Mindenkire olyan rondán néznek, mintha mindenki tolvaj, rabló, anyagyilkos lenne. Ma már ahogy a tábor egyik feléből a másikba özönlik a népség, mindenkinek ellenőrzik a karszalagját, nem-e egy szétszakított és haver karján összeragasztott példánnyal próbál meg valaki belógni. Az, hogy én magamnak olyan lazán raktam fel a VIP karszalagomat, hogy simán le tudom húzni (így itthon nem zavar), az senkit sem zavar. Bár nem is mutogatom. A koncerteken odapofátlankodnak a színpad és a közönség közé kihúzott kordon mögé, s onnan nézik, ki a rendbontó. Még akkor is, ha csak öten vannak a közönség első sorában. Az ember meg érezze jól magát, amikor a tomboló zenekari tagok előtt feszítő közönyös zsírpofába kell bámulnia. A tábor olyan helyszínein is nyüzsögnek ezek a léhűtők, ahol esélye sincs a rendbontásnak (pl. Fokkváros). Vettem egy frankó övtárcát egy kitelepült bőrdíszművestől 2000 Ft-ért. Legalább nem izzadom össze a farzsebemben a pénztárcát, ugyanis ma a nagy melegben otthon hagytam a bőrgatyát, maradtam a farmernál. A bőrdíszműves mellett Oki esketett össze fiút fiúval, lányt lánnyal, s kisebb részt fiút lánnyal. Handót meg először önmagával, másnap egy lánnyal. A fesztivál hangulatához illő esküt kellett tenniük a feleknek (pl. “megosztom vele minden nemi betegségem”, “vigyázok a mobilvécé ajtajára”). Utána voltam koncerteken:

- 16.00-tól Hurkatöltő. Waryou énekel, Totya gitározik (fokkerek), s a zenekar összes ismerőse a színpad előtt volt.
- 17-00-tól lett volna Cadaveres de Tortugas. Ám sajnos elmaradt, s ezt mindenki ma tudta meg. A basszer eltörte a kezét, meg egyéb dolgok is közbejöttek nekik, lehet, hogy fel is oszlanak. A nagyszínpad most üresen maradt.
- 18.00-tól kezdett a Junkies, akik a nagyszínpad elé gyűjtötték a sok rokkerkislányt. Idősebb rokker nem volt a környéken, én is hamar leléptem onnan.
- 18.00-tól Phaidon volt a Mezon színpadon. Őket már a sok-sok évvel ezelőtti Hard Rock Pubos időszak óta szeretem hallgatni, már amikor lehetőségem akad rá.
- 19.00-tól Premier Plan volt műsoron. Nixyékkel már ezelőtt is bejártuk a terepet, most a színpadon fényképeztem őket. Őket is szeretem hallgatni, lásd az emilcímemet.
- 20.00-tól a Boomerang színpadon Kalapács volt. A ráadásszámig hallgattam őket Orgiékkal. Nekem ez a koncert tetszett a legjobban. Erősen szubjektív vélemény. Mert bűnöm a rock.
- 20.30-tól a Chrysos Calva nyomta a trasht a Mezon színpadon. Évinek a bátyja, Misi gitározott, már csak azért is. A képeken nagyon jól látható az énekes predatorszerű karpengéje. A brutális kinézethez brutális hangzás társult.
- 21.00-tól Aurora volt a Boomerang színpadon. Az a baj, hogy még mindig nem szántam rá magam, hogy jobban megismerjem a zenéjüket, ezért nem sokáig maradtam a koncertjükön.
- 21.40-től Szeg volt a Mezon színpadon. A basszer mostanság eladó az RMC motorosboltban, meg a Devils MC tagja. Tavaly is felléptek, ahol közvetlenül a Motörhead után léptek fel (másik színpadon), s akkor az egész fesztiválon csak ők zenéltek, ezért nagy tömeg volt a koncertjükön. Igaz, nem nagyon mozogtak. Most kevesebben voltak, de legalább tudták, hogy mi az a Szeg, volt pogó rendesen. Sajnos innentől az összes zenekarnak lerövidítették az előre megbeszélt műsoridejét, mert az utolsó utáni pillanatban a szervezők még benyomták egy debreceni focista (valami Böőr Zoltán) zenekarát 21.00-tól, s ezt a szűk háromnegyed órát a többi zenekaron akarták behozni. Valami Vyrfarkas vagy mi a rák a zenekaruk neve. Látni sem akartam őket.
- Volt még Macskanadrág és Zorall koncert, de egyik sem kötött le. Átmentem a nagyszínpadhoz, ahol éppen Tankcsapda koncert volt. Előrefurakodtam, kérdeztem a biztonsági őrt, hogy beenged-e. Meglobogtattam a fotós belépőmet. De nem engedett be. Csak az első három szám alatt volt szabad fényképezni, onnantól ki voltak tiltva a fotósok a színpad elől. Inkább hátul dumáltam Nixyékkel. Aztán át az India sátorba, ahol valami Bridge to Solace osztotta a metált. Ez sem tetszett, ezért a sátor előtt Ákossal és Balázzsal, két szerepjátékos haverral dumáltunk. Érdekes, hogy a szerepjáték fel sem merült a beszédtémák közt.
- 23.00-tól Bésh O Drom volt a Boomerang színpadon. Éppen indultam volna fényképezni, amikor egy fotós ismerős (a Canon 1D-s) megállított, hogy nincs-e véletlenül tartalék memóriakártyám, mert az övé már mind betelt. Elgyalogoltunk a Fokkvárosba, s odaadtam neki a 256-os CF-emet. Ma négy gigát fényképezett tele (egy kép olyan 8 mega nála, nálam meg 800 kiló). Visszafelé menet Timi állított meg (elég részegen), hogy milyen jó lenne, ha én is mennék velük Hegyaljára. Mondtam neki, hogy kedvem lenne, pénzem már kevésbé. Na, végre sikerült eljutnom életem első Bésh O Drom koncertjére. Nagyon jól húzták, kár, hogy állati régen hallgattam a zenéjüket, nekem újként hatott mindegyik.
- 24.00-tól a Judas Best ment a Mezon színpadon. A legjobb Judas Priest dalokat hallhattuk. Állati hangulat, tomboló közönség. A végére sikerült beesnem. Aztán úgy gondoltam, ideje hazamenni, mert már fáradt voltam, éhes voltam és fáztam. De összefutottam Isuval, aki az aktuális barátnőjével támasztott egy fát. Csak a TCS kedvéért ugrottak le. Elkalauzoltam őket Eddie tetkósátrához, ahol Isu nekiállt Eddie-vel társalogni (aki éppen egy szenvedő srác mellére varrt élére állított pentákulumot), én meg beszélgethettem a barátnőjével. Nem egy értelmes teremtmény, de mivel Isu sem egy észkombájn, lehet, hogy neki fel sem tűnik.
- 01.00-kor a Nirvana emlékzenekar lépett a Mezon színpadra, akikről szinte meg is feledkeztem. Még jó, hogy ott voltam a közelben, s meghallottam az ismerős riffeket. Nosza fényképezni, tombolni. Egy keveset. Még megnéztem Zagarék szolid fellépését és tényleg téptem haza.
———————
Ma már megint nem aludhattam ki magamat. Fél kilenckor apám nekiállt valamit kalapálni a ház alapján. Nagykalapáccsal a betont. Tízig félálomban voltam, teljesen nem bírtam visszaaludni. Blogolvasás, képfeltöltés, blogírás, most meg veszem a karszalagomat és indulok a fesztivál utolsó napjára.