Inkognitóban

Tegnap még mindig a Linuxot tákolgattam, és vindózra tettem VMWare-t, hogy vindóz alól is tudjak Linuxot futtatni, ha úgy tartja kedvem. Feltoltam rá egy UHU-t, hogy majd megismerjem. Így a laptopomon már két Linux és egy XP oprendszer fut – ha az egyik összefosná a bokáját, akkor egy pillanat alatt előkapom a másikat. Az esti kocsmázás alatt meg is kaptam Petiéktől, hogy nem vagyok jól összerakva.

A napot igazából nem ezzel szerettem volna eltölteni, hanem adatokat akartam archiválni az asztali gépemről, de amikor kerestem a nyers DVD-ket, csak hűlt helyét találtam. (Ma reggel megtaláltam az asztalomon, ezért ma archiválok.) Estére is terveztem, hogy elmotorozok Balmazújvárosra egy Pozvakowski. koncert erejéig, de az esti hidegben már nem akartam motorra pattanni. Még napközben sem, pedig tervezgettünk egy motorozást. Ezért este inkább eltekertem az Inkognitóba, mert szólt Pannóca, hogy összegyűlünk ott páran. Először rendeltem egy szokásos szamurájt, de a fogyasztása közben az itallapra tévedt a szemem, és úgy maradt kigúvadva. Na jó, csak másfélszerannyiba került, mint a Jazzben, pedig az sem egy olcsó hely. De Bálintra való tekintettel nem mentünk a Fácánba, mert ott éppen az exe tartózkodott. Kazi rápöffentett egy koporsószögre, én pedig elkezdtem köhögni és fulladozni – már több mint két hónapja nem voltam bagófüstös helyen, s ez meg is látszott füsttoleranciám hiányában. Az alkohol is kicsit jobban hatott. De nem tervezem, hogy gyakran dohányozzak passzívan ilyen helyeken.

Ágiszülinap

Tegnap ünnepeltük meg Judit legjobb barátnőjének, Áginak a szülinapját. Több mint tucatnyian gyűltünk össze nála. Ezúttal én voltam a legfiatalabb a társaságban. Ági jól felkészült a vendéglátásra, de arra nem számított, hogy az este akkor indul be, amikor beáll a háza elé a meglepetés limuzin. Be is préselődött majdnem az egész társaság, és a vége felé tudatosult mindenkiben, mekkora kínzás az ivászat után egy teljes óra furikázás a limóval a városban. Mire befutottunk a Belgába, megindult a versenyfutás a legközelebbi WC felé.

Ettünk, ittunk, pult alól is csapoltunk, aminek az lett az eredménye, hogy éjfél után már eléggé elpilledtem. Engem bíztak meg a fotózással ezen az estén, ezért fotókok itt láthatók.

Fél kettőre értünk haza. Először átléptem a kerítésen, mert Judit hirtelen nem találta a kulcsait. De ahogy átértem, meglett, ezért szerencsére nem kellett felzavarnom a háziakat.

Jó bor, rossz film – és fordítva

Judittal elfogyasztottuk kedd este a maradék szamorodnit, amiből szerintem még nem készítettek rossz évjáratot. Filmnek pedig betettük az Atonement (Vágy és vezeklés) című filmet, amiről azt hittük, még akár jó is lehet, ha már annyi Oscart és egyéb filmes díjat elvitt. Tévedtünk. A szerelmi tragédiák lehettek volna szívszorítóak is, de nem voltak azok, a háborús jelenetek lehettek volna izgalmasak vagy felháborítóak, de ilyenek sem voltak, inkább olyan közömbös volt a film, mint egy Barátok közt epizód. Nem, rosszabb, mert a BK-ben manapság látok izgalmas részeket, már amikor éppen akkor vacsorázok.

A tegnapi talpmasszázs után egy előadáson kellett dugdosnom kábeleket laptop, projektor és hangfalak közt. Judit cipelt magával, mert most lépett be egy MLM hálózatba. Ezt most úgy hívják, hogy FREED0MR0CKS (a nullák a keresőbotok ellehetetlenítése miatt szerepelnek). A felhasználó által szegényesen paraméterezhető program egy brókercégen keresztül folyamatosan figyeli a devicapiacot és helyettünk kereskedik. Ez akár jó is lehetne, ha nem ködösítettek volna a kritikus pontokon. De mindez MLM rendszerben, azaz fizess, hogy használhatod, s ha sokan vannak alattad (nem lesznek), még pozitívba is fordulhatsz (hogy az itt termelt nyereséget elveszítsd egy beláthatatlan piaci trend miatt).

Ma is volt filmnézés, ezúttal Pannócával, amíg Gyuláék a teraszon verték a blattot. Ajánlásomra megnéztük az Across the Universe-et, ami nekem már a második volt, de erre szükségem volt a teljes megértéshez. Pannócánál is lehet olvasni erről. Ittunk muskotály-gyömbért is, de ez a gyömbérre nézve sértés volt, olyan pocsék volt az aldis bawr.

A jó bor, a rossz bor és a csúfság

Pénteken újra elmentem a talpmasszőrhöz, és most majdnem egyórás kezelést kaptam. Sorrendben a következő testrészeimet dolgozta meg a masszőr: fej, arc (szemek környéke), nyak, csuklya, gerinckörnyék (ruhán keresztül, csak kis dögönyözés), tenyér, lábfej, alsó lábszár. Nem sajnálja az erőt a mozdulataiból, félidőnél és a végén leáll meditálni, hogy visszanyerje lélegzetét. A meditáció nekem nem megy, mert a gondolataim folyamatosan kergetik egymást.

Este Judittal néztünk filmeket, legalább használtuk a DVD-lejátszót. Dugós filmeket, mint a Shop-Stop 2 és a Szerető. Közben a névnapomra kapott aszút és szamorodnit szürcsöltük. A levendulaillat ide is elkísért, mert a masszőrnél levendulás illóolajat tartalmazott a masszázsolaj, itt pedig a szobában száradt a levendula. Ez is egy olyan illat, ami néha másnap is becsapja az orromat, és mindenütt levendulát vélek szagolni, pedig sehol nincs a környéken.

A jó bortól másnap nem történt velem semmi, pedig nem hígítottam és nem kísértem mással. De reggel láttam, hogy SM érkezett, megszületett Indián kisfia (Áron, 3 kg és 50 cm), ezért este muri az Exkaliburban. Az este folyamán kb. tucatnyian gratuláltunk Indiánnak, bár Diának is illett volna, de eléggé romon lehetett első szülése után, ami ráadásul császármetszéssel történt. Az Exkaliburban meleg volt, pedig pince, vagy mi, ezért elindultunk másfelé. Az Exkalibur udvarán egy ott lakó háborgott, amiért hangosak voltunk (fél 11-kor), amit megértek, de nem tudunk ellene mit tenni. Igazából a Késesben szerettünk volna összegyűlni, de a hülye italrendelet miatt, miszerint a belvárost és a Nagyerdőt kivéve nem lehet máshol inni 10 után, ez az eshetőség is kiesett. A Jazz kerthelyisége tömve volt, ezért elbringáztam a Fácán felé. A Fáciban éjfél utánig szokott menni a hepaj a rendelet előtt, de most Cumi a lakatra zárt bejárat előtt őrködött aggódva. Engem még beengedett volna a “zártkörű rendezvényre”, mert arcról talán megismert, de később érkező asztaltársaságunkat már nem. Maradt a Jazz. A pincehelyiségből hamar felmentünk egy megürült asztalhoz. Összeittam vagy háromféle piát, ami megártott, és búvárt játszott, én meg diszkréten magam alá böfögtem egy tócsát. Hajnal kettő körül tekertem haza, miután álomittas fejjel a saját piámat is lebólintottam.

Rossz volt a tegnapi pia, délig fetrengtem az ágyon, és még utána is búvárt játszott a tea. A fejem most így estére kezd tisztulni. Hegyaljára pedig nem mentem, mert sokba került a fékbetét. Egyelőre a hátsó betétet cseréltem le apámmal, mert az új fékbetétnek be kell kopni, és most a hátsó kereket homokon nem, csak füvön tudom blokkolni. Ha az elsőt is kicserélném, még a végén belepukkannék egy kocsi hátuljába.

Dorog háromszor

Péntekre kivettem egy nap szabit, hogy rendesen kialudjam magam, és kényelmesen elő tudjak készülni. Motorpucolás, tankolás, kerékfújtatás (a hátsóval valami baj van, egy hónap alatt leenged fél barra), ruhák, kempingfelszerelés összeszedése, motor felmálházása. Hajdúdorog negyven kilométerre van Debrecentől, kényelmes tempóban háromnegyed óra alatt el lehet jutni oda. A rendezvényt a kálmánházai Rebels MC szervezte a hajdúdorogi strandfürdő és kemping területén. Már csütörtök este is voltak koncertek és buli, de az akkori program kevésbé izgatott.

A bérlet ára 3000 Ft volt. A bejárat mellett le is parkoltam, és felvertem a sátrat Alexé mellé. Alex mondta, hogy nyugis a hely, lehet ott is aludni. Mint utólag kiderült, tévedett. Abban is tévedett, hogy sok ismerős lesz ott, mert alig volt ott nekem is ismerős debreceni arc. A tábor körüljárásakor feltűnt, hogy a többi motorostalálkozóhoz képest szokatlanul sok volt a kopasz. Pedig két éve most voltam először motorostalálkozón, de annyira nem változott a világ. Inkább az esti program indokolta a mélymagyar duhajkodást: Romantikus erőszak és Egészséges fejbőr is volt a fellépők közt. Estig azonban sok idő volt még, ezért megörültem, amint a strand büféjénél megláttam Krisztát és egy haverját, akikhez leülhettem dumálni és iszogatni. A szomszéd asztalnál kopaszok hallgattak mobilról Kárpátiát és egyéb mélymagyar zenéket. A táborban összegyűlő kopasz közönséget elnézve egyre inkább elhatalmasodott bennem a kétségbeesés, hogy miféle társaságba kerültem én. Ködös eszmék elborult fejekben – kezdem megérteni Holdrabló álláspontját a szélsőjobbal szemben. Bár az itteni közönséghez képest a Magyar Gárda egy szem tagja, aki még jelen volt a találkozón, szinte egyetemi professzornak hatott.

Az esti koncertet a Hypo zenekar kezdte, akik mindenféle feldolgozást játszottak olyan színvonalon, hogy inkább nézegettem tovább a megjelent motorokat. A Romantikus erőszakot hallva Pozsonyi Ádám szavai derengtek fel előttem: a punk zene alapvetően szar, mert amint kezd jó lenni, onnantól már nem punk. Viszont az Ossian koncertje bőven kárpótolt az eddigi alacsony színvonalért. Sok jó régi számot eljátszottak az elején, aztán egyre újabb és frissebb számok következtek, hogy ismét a régi, közönségüvöltetős számokkal fejezzék be. Ezután bedőltem a sátorba, mert fáradt voltam, és sem a Fejbőr, sem a Retronome nem érdekelt. De a sátorból is hallottam, micsoda erőszakot tesznek a zenén. Három után befejezték gyalázatos művüket, de akkor még mindig hallottam, amint motorozgatnak az emberek fel, s alá, és a bejáratra figyelő rendezők is váltott műszakban lecspecseltek. Pedig vittem füldugót, de a kb. nyolc órás heverészésem alatt alig aludtam valamit. Csak azért nem kaptam össze a cuccomat és húztam haza, mert ittam egy keveset, és nem akartam, hogy elcsípjenek a lesben álló pékek.

Szombaton reggeli és tisztálkodás után visszajöttem Debrecenbe, és motorra ültettem munkatársamat, Juditot. Még nem ült motoron, ezért óvatosan elgurultam vele a találkozóra. Átbeszélgettük a napot, végre rendesen ki tudtam kapcsolódni. Volt egy motoros felvonulás Hajdúnánásra és vissza, hűtővízforraló harmincas tempóban. Az alig félórás út alatt megkaptam pólóbarnaságomat, pirultam rendesen. Amatőr stuntriderek is figuráztak egy aszfaltcsíkon, aminek az lett a vége, hogy két motorról is lemaxelték a hátsó gumit, az egyiknek még a hűtővize is elfolyt a művelet közben. Négy után csobbantunk egyet a felnőttektől és gyerekektől hemzsegő medencében, ezzel letudtam az egy-kétévenként előforduló fürdőzésemet. Hat óra után visszavittem Debrecenbe Juditot, mert eddig ugyan tetszett neki az egész, de a bebaszva duhajkodós része már nem jönne be.

Visszaérve a talira összecsomagoltam a sátramat és felpókoztam a motorra. Még világosban elintéztem, mert az előző átforgolódott éjszaka elhatároztam, hogy nem ismétlődik meg ez az eset, inkább nem iszok, hanem koncertek után hazahúzom a belem. Most a Dalriada lépett fel elsőként, ami nagyon jó volt, azért is, mert ők soproniak és eléggé hanyagolják a keleti végeket. Két zenekar közti szünetben egy sztriptíztáncosnő vegyes zenékre onanizált egy nyalókával a fotómasinákkal is felszerelt motoros közönség előtt. A P. Mobil volt a fő produkció, akik stílszerűen egy lángfal mögül kezdtek el zenélni. A nagyon frankó fény- és hangtechnikával felszerelt színpad most adta meg magát. Valamelyik hangfal kipurcant és a zenét szörnyű sercegések kísérték. Innentől nem voltam kíváncsi az egészre, különben is késő volt, én duplán fáradt, ezért hazarobogtam. Fotók a hétvégéről itt láthatók.

Calypso

Tegnap délután beültünk a Calypso nevű helyre Gyulával, Pannócával, Frenzyvel, Imivel és Balázzsal. Helyszín a Bólyai-Poroszlay utcák kereszteződése. Kívül fedett terasz, belül kétszintes evő-ivó hely. Az emberek bent meccset néztek és zenét hallgattak. Elfoglaltunk egy kisebb helyiséget, ahová befért két és fél asztal. Rendeltünk meleg kaját és sört-bort, koktélokat. Mellettünk fagyit is mértek. Itt oldalt egy jó kép, amint a srácok söröznek, a háttérben fagyiznak és pirul a gyrostorony. Ennyire összetett helyet még nem láttam, inkább a specializált helyeket látogattam. Pedig övék a jövő, itt továbbra is mérhetnek majd italt este 10 után. Az árak nem a legolcsóbbak, de még el lehet viselni. Természetesen itt is jobban megéri sörözni, mint borozni. A vegyes társaságban eliszogattunk úgy 11-ig. Pannóca bővebben írt erről itt.

Legközelebb talán vasárnap jelentkezek, mert megyek Hajdúdorogra, a motorostalálkozóra. Egész jó koncertek lesznek, ahhoz képest, hogy motorostali, megéri ottmaradni, pedig most van Miskolcon egy metálkodós fesztivál, Debrecenben pedig holnap este fellép a Colorstar és a Folk Error is.

Gyermeknap újratöltve

Múlt héten a nagy esőzések miatt elmaradt a Zsuzsi vonat által szervezett gyermeknapi program. Az akkori programokat mára halasztották. Délelőtt fel is kerekedtem, s bringával nekivágtam a Vámospércsi útnak. Egy kutya a szívbajt hozta rám a Halápi Csárda melletti földút kezdetén, de ha már ilyen durván kiragadott a Dream Theatre varázsából, durván el is küldtem a vérbe. Ne a füvet legalizálják, hanem a tűzfegyvereket, akkor könnyebb dolgom lenne!

Épp időben érkeztem a Hármashegyaljára, hogy elkapjam az első előadást a körszínpadon. Főnök/kolléganő ugyanis főállásban operaénekes, és kollégájával énekelgetett régi magyar slágereket. A toolos sapimban kijelentettem a jelenlévő fellow fácánlakóknak, hogy ennél azért progresszívebb zenéket kedvelek. Én egyébként fotósként voltam jelen

Második műsorszámként az Estella stúdió hastáncosai következtek U18 kategóriában. Róluk is készítettem sok fotót, ha már ott vagyok. Most leginkább a brutál teleobit használtam, amivel szép, kis mélységélességű fotókat tudtam készíteni. Az autofókusz hiánya nem zavar.

Lett volna harmadik műsorszám is, de a fellépők nem jöttek el, ezért maradt a háttérzene a színpadon. Addig toltunk az arcunkba pörit és sok bawrt. Annyi bawr volt, hogy sosem ürült ki a poharam! Jó kis furmint egyenesen Tokajból. Amikor már erősen ittas lettem, már én sem állhattam, hogy egyre csökkent a hangszórókból áradó zene színvonala. Amikor felhangzott az első mulatós, haza is akartam tekerni, de inkább alternatív megoldást találtam, mert nagyon marasztaltak: a hangosító sráccal megdumáltam, hogy bedugjuk az MP3-lejátszómat, és jó lesz. Igaz, éppen most csak Dream Theatre és Mullmuzzler (a DT énekesének projectje) volt, de a Mullmuzzler mindenkinek megfelelt, még ha rajtam kívül nem is ismerte ott senki.

De négy után eljött a táborbontás ideje, több mint egy litér bawr után nyílegyenesen hazatekertem. Olyan hamar abszorveáltam a hazavezető utat, hogy mire feleszméltem, már itthon is teremtem. Online beszóltam, akinek be kellett, feldolgoztam a fotókat, élvezzétek:

Kocsmatúra

Már csütörtökön kezdtünk szervezkedni a pénteki kocsmázásra. Gyulával és Pannócával megegyeztünk, hogy megyünk majd Jazzelni. Tegnap délután még elmotorozott hozzánk Judge, és amíg öcsémmel beszélt, addig megbeszéltem vele is az éjjeli fácizást. Hét körülre fel is bringáztam a városba. Még Yngát is megláttam egy padon, amint várta egy barátnőjét, s szóba állt velem, pedig utálja az arcomat.

Amíg Gyuláékkal iszogattunk, befutott Peti és Bálint is, akik spontán jöttek inni. A Jazz kerthelyisége is eléggé megtelt, amikor kilenc után Petiékkel leléptem a Fácánba. Ott igazi nyüzsgés volt, alig találtunk ülőhelyet. Christaylor pedig rám sem hederített, mindig van valami baja. Így intézzen neki bármit is az ember. Bálint megtalálta Kittijét, s így négyen léptünk le a Kikötő felé. Még ott is találtunk ismerősöket, de későre járt már, Petivel hazagyalogoltunk félútig.

Ma pedig inkább aludtam/forgolódtam délig, mert kemény témát ígértem tanítványnak, nem akartam romon lenni. Három órát le is húztunk egyhuzamban, amíg átvettük a könyvtördelés alapjait.

Holnapra is ígért ivászatot munkatárs, kint a Hármashegyalján, mert zsuzsivonatos program lesz Hármashegyalján. Azt tervezem, hogy délelőtt kibicajozok oda, ha nem merül fel semmi akadály. De most éppen nehezen hajlítom a térdemet, mert bevertem valahová, és a felhők is fenyegetően tornyosulnak.

Kawaii

Volt programom rendesen ezen a hétvégén. Péntek este elmentem az Unpluggedba, ahol először a Play Machine lépett fel. Beálláskor a dobosuk még nem érkezett meg, ezért az utánuk következő Frogshow dobosa volt kénytelen Bikinit dobolni, amíg zenekarának többi tagja jót mulatott ezen a látványon. Play Machine-t nem néztem sokáig, inkább Obgával dumáltam, amíg átnéztünk az Orange-ba is, ahol még épp semmi nem volt, csak készülődtek a Jurij koncertre. Addig dumáltunk, amíg véget nem ért a Play Machine. Ezzel a zenekarral az a bajom, mint a rocksulis zenekarok nagy többségével: baj van az énekkel. Magyar ősrock zenét sehogy nem tudok elképzelni női énekkel. De a Frogshow-val már nem volt ilyen problémám. Régen volt már torzítós Frogshow koncert, tavaly óta pár új számot is előadtak. Koncert után kocsmázhatnékom volt még, de nem volt kivel, ezért 10 után hazatekertem. Fotók itt.

Szombat reggel különben is korán keltem, mert főnökasszonnyal elmentünk egy konferencia-szerűségre, ami Papp Lajos szívsebész másfél órás beszédével kezdődött. Fotóztam az előadást, utána pedig az interjút. Egy hét múlva majd olvasható/látható lesz az újságban. Az előadása egyébként nagyrészt szakmai tapasztalatairól szólt, amiben volt egy csomó orvos terminus technicus.

Délután tanítvány jött (kawaii kiccsaj, csak hogy tudjátok), este pedig elbringáztam újra az Unplugged felé. Az odaúton egy piros lámpánál mellém sorolt egy motoros srác, teljesen olyan típusú, színű, és nagyjából évjáratú motoron, mint ami nekem is van. Szóba is elegyedtem vele 90 másodpercig, hogy megtudakoljam, ki is ő. Még jó, hogy mindketten regisztráltunk a magyar Honda NTV-s fórumra. Legalább megtudtam, hogyan fordulhatott elő, hogy mások engem véltek látni a városban motorozni, pedig csak márkatárs volt.

Az Unpluggedben Acoustic Galleryre készülődtek, de több mint egy órával kezdés előtt mentem. A Fácánban nem volt ismerős asztaltársaság, a Jazzben pedig Tibi King ölelgette a csaját. Csatlakoztam hozzájuk, és eliszogattunk hármasban, legalább megismertem kawaii barátnőjét. Az Acoustic Galleryn nem voltak olyan sokan, mint számítottam rá, biztos az 1000 forintos jegyár miatt. Nem voltam ott sokáig, de akkor csak Norbi gitározott és Kori énekelt ismert külföldi számokat. Norbi olyan hangokat csalt ki a gitárból, amiket még életemben nem hallottam, pedig csak egy akusztikus gitár volt torzító nélkül, de ott is pengette, ahol a tervezői sem álmodtak róla. Fotók itt.

A koncert még nem ért véget, amikor kiléptem a koncertről. Kocsmázhatnékomban még egyszer átnéztem a Fáciba, és a népesebb vendégseregben csak találtam ismerős asztaltársaságot. Vagyis csak Judge volt ismerős, és volt vele egy kawaii kiccsaj, Andi, akiről kiderült, hogy a lakója, és annak a barátnője. Iszogatás közben a fotóstáskám egyszer leborult a vékony lócáról, de úgy, hogy kiesett a mattüvege. Félrészegen, félhomályban nem lehetett szerelgetni, ezért elraktam másnapra a problémát. Tovább folyt a VBK patakokban. Hajnal kettő körül távoztunk, amikor Cumi már nagyon pisszegett, hogy csendesebben vigadjunk. Judge is erősen kapatos volt, amikor felpattant Simsonja nyergébe. Andit a csomagtartóra ültettem, mert nem volt két bukósisak. De kiderült, hogy ez volt a szerencsésebb megoldás, mert amikor Judge egyszer másfelé kanyarodott, mint mi, akkor perecelt egyet a szimóval, s amikor újra megláttuk, már egy horzsolással több volt a könyökén, mint kellett volna. Hazafelé elkerültük a zsernyákok fő cirkálási útvonalát, ezért mentünk a sínek mellett is, a Simsont átcipeltük egy felüljáró alatt néhány sínpáron. Ilyenkor erős vagyok és kitartó, legjobb energiaital a VBK Judge-éknál letettem Andit is, én pedig kétszáz méterrel odébb tekertem, hogy én is beessek a kapunkon.

Ma ROM. Soha többé nem iszok egy hétig! Talán legközelebb a palackos bort kéne választanom, attól nem fájdul meg a fejem. Megnéztem a Willow filmet, visszaókumláltam a mattüveget, Bombagyárat hallgattam, de leginkább az ágyban hevertem.

Indie utáni görbülés

Tegnap nem mentem kopasztalálkozóra az Új Vigadóba, inkább pihentem. Volt is mit kipihenni, mert pénteken egyrészt fényképeztem az Unpluggedban Gonzo lemezbemutató koncertet, utána pedig volt egy kis ivászat. A koncert egyébként frankó volt, végre nem csak ordibálást és gitártépést hallottam a színpadról, hanem valódi éneket és olyan gitártechnikát, hogy gitáros ismerős is elismerően csettintett rá. Klikk a képre!

Bloggerek közt ott volt Ynga is egy lyánycsapattal, meg a Pusztazaj főembere is. Hátha ők bővebben írnak a koncertről. Még tartott a koncert, amikor kimenekültem a tömény bagófüstből, és lenéztem a Jazzbe, ahol találtam is pár ivócimborát. True-val már egész jól belejöttünk a társalgásba, amikor Petivel leléptünk a Fácánba. Igazából nem tudom, miért áztattam el a fotóstáskámat a zuhogó esőben, mert a Fáciban még italt sem rendeltem, már fordultam is vissza a Jazzbe. Ott még egy kis gyömbér és Unicum, traccsparti Tomcsival és Totyával, aztán hazatekerés a szemerkélő esőben. Még jó, hogy időjárásálló a gépvázam, mert kicsit átnedvesedett a táska. A hétvégén néztem jobb-rosszabb filmeket is, de azokról majd később.

Csapatépítés

Péntek délután, amikor hazafelé tekertem a főtéren keresztül, még jó idő volt. Igaz, a rendőrök tartottak egy erődemonstrációt a Kossuth téren – a kordonok mellett igen szigorúan nézték, amint a sétálóövezetben bringázok. Mint megtudtam, a Magyar Gárda vonult fel díszes főterünkön. Ez engem nem izgatott, annál inkább az este lezuttyanó eső. Akárhogy néztem, szemerkélt és hideg volt, pedig azt terveztem, hogy Balmazújvárosba megyek Mangod koncertre. Ehelyett biztonságosabb megoldást választottam: eltekertem a Fáciba, ahol Kitti szülinapját ünnepeltük. Megismerkedtem pár új arccal, többek közt Kitti két bátyjával, akik közül az egyik úgy nézett ki, mint Ted Raimi, meg gimis kislányok is jöttek. Franciakártyás társasjátékba kezdtünk a népes asztaltársasággal, aminek az a lényege, hogy vagy teljesíted a bolondos feladatokat, vagy iszol. Vagyis ha teljesíted, akkor is iszol, csak nem annyit . A végére Kitti megpilledt, a társaságból maradtunk páran, akik hazakísértük. Minden sarkon pihenő, hogy Kitti eldöntse, fog-e róka komát, vagy sem. Kittiék pöpec belvárosi kéglijében elhelyezkedtünk. Amikor Peti és Bálint elmentek az éjjelnappaliba (éjjel kettőkor) reggelit venni, én pedig a heverőn betakargatott Krisztit és Vandarghot tartottam szóval, már láttam, hogy nem lesz itt házibuli. Háromkor léptem le, miután a lányok bealudtak, Petiékkel pedig újfent megváltottuk a világot.

Kocsmázás a köbön

Úgy kirúgtam a hámból, hogy alig bírom visszavenni a nyakamba! Tegnap nyolctól a Kuntriban ültünk körül egy nagy asztalt, hogy igyunk Indián egészségére. Annyi ropi, napra és pisztácia volt az asztalon, kész állatkert volt – mintha az emberek gödénymódról mókusmódra váltottak volna. Tíz után átbringáztam a Barbárba, ahol Gombócnap, nőnap, Zoltánnap, de legfőképp ivósnap volt. Ölveti Laci feszt tarhált, pedig már egyenesen nézni sem volt képes. A pultos csaj megharagudott rám, mert állítása szerint elromlott a zenegép, ami jó alkalom volt arra, hogy szekrényrugdosós diszkótüctüccel kínozza dobhártyánkat, mert ő ezt szereti. Én pedig megtaláltam a zenegépen a power gombot, amit, mint kiderült, a pultos nyomott ki. Beraktunk pár zenét, s amikor kértem rá hangerőt, nekem esett, hogy hogy merészelek hozzápiszkálni, amikor ő megmondta, hogy rossz. Hamar beláttam, hogy fődroiddal hozott össze a rosszsors, ezért inkább nagyobb meggyőzőképességű csajokat küldtem a pulthoz, bajlódjanak vele ők, nehogy nekem járjon el véletlenül a kezem. Képek is vannak itt a buliról Krlány gépéből, bár sajnos elveszett egy csomó kép, amik közül az Yngával készült szerelmes képünket sajnálom
   Egykor (jav: kettőkor) záróra volt, ezért átmentünk a Fácánba. Totya is bringával jött, így hamarabb odaértünk, mint a második turnus taxival. Ott folytattuk az ivászatot, ahol abbahagytuk. Hirtelen hajnal öt óra lett, Yngának mehetnékje támadt, ezért felkínáltam neki a csomagtartómat, ha már úgyis egyfelé lakunk. Meglehetősen szalonspicces voltam, a nyelvem alig forgott, ezért jó volt a plusz súly hátul, hogy ne kacskaringózzak annyira a hazaúton. Szerencsére csak egy Fuckabout Rt-s poharasautót láttunk, de az sem állított meg.
   Ma csak hálni (és hányni) járt belém a lélek. Két órakor még búvárkodott a kaja, ezért visszadöglöttem az ágyba és hallgattam Jurijt és hasonló zenéket a last.fm-en, ugyanis a Fáciban hozzám keveredett Ynga Jurij CD-je. Estefelé kapartam magam össze, elmentem savazni (tollal, nem Dragunovval) és visszaszolgáltattam a CD-t.

Majd ha fagy!

Tegnap felültettek egy fotózásnál, azt mondták, ötre menjek a belvárosba, a helyszínen pedig hat órát mondtak. Mit kezdjek a maradék egy órával? Nem volt mit tenni, elmentem kocsmázni a Fácánba. Ott úgyis mindig van ismerős. Csabicsekkel és egy haverjával, Misivel dumáltam, két nagy VBK után elmentem fotózni öt percre, aztán vissza fácizni, még három egység piát legurítani. Misi jófej srác, mesélt a horgászat és a nők közti összefüggéséről. Nemrég a következőket mondta "barátnőjének" (aki egy célra volt jó):

- Elolvadt a tavon a jég. Most már minden második éjszaka mehetek horgászni.

- De hiszen minden másnap éjszakás műszakban dolgozol! Mikor fogunk akkor találkozni?

- Majd ha a tó újra befagy…

Nyomdaszag

Sikerült összeraknunk az első lapszámot, amit tegnap megtekintettünk a nyomdában is, ahogy a gépbeállítás során egyre jobb színekben gördült le a tekercsről. Fél éve nem szagoltam nyomdát, de minden nyomdában ugyanaz a szag uralkodik, legyen az Debrecenben, vagy akár most Nyíregyházán. Napközben még bringáztam cégtábla-ügyben, és az utazási irodával is megbeszéltem az idei prospektust, persze nem maradt el a szokásos "jaj, éppen most ez a probléma, meg az a probléma a géppel", szóval telepítettem hálózati nyomtatót és tanácsokat adtam a gép kezelésére vonatkozóan (hányadik éve is már?).

   Este Pannócával vártuk Gyulát, hogy végezzen a melóban, de már megint pár kattintás miatt pár órát bent kellett maradnia a melóhelyén. Ezért ketten mentünk a megbeszélt iszás helyére, az Ilzerbe, ahol még csatlakozott Pannóca egy szakmabéli ismerőse, majd Gyula is, majd Gyula munkatársai, szóval kicsit ittasan szálltam nyeregbe hazafelé. A környékünkön észrevettem, hogy a Hold fényét szépen szórja egy fátyolfelhő-réteg, ezért az udvarunkon felállítottam az állványt, a fotómasinára felcsattintottam a teleobjektívet… a keresőbe nézve pedig észrevettem, hogy eltűnt a felhőréteg elhúzott délre, utánpótlás pedig nem ígérkezik, a Hold csak pucin világított az égen. Azért két kattintással ellenőriztem, hogy tudok-e még fényt mérni, mert Holdat még nem fotóztam, aztán eltettem a gépet, és magamat is másnapra.

Büfévizsga

Tegnap Andi rádöbbentett, hogy az egyetemen is oktatnak ám fotózási ismereteket, ám olyan embertelen módon, hogy azt elképzelni sem bírtam. Andi egyébként szerepel a hegyaljás videóimban is valahol . A digifotós kurzus anyaga letölthető innen. Igazából korrekt anyag, bár olyan témákkal foglalkozik részletekbe menően, amik abszolút lényegtelenek, és olyan lényeges témákról ír csupán egy bekezdést, amik akár önálló kötetet is megérdemelnének. Ráadásként Powerpointból exportált PDF-et a nagy szaktudású fizikus, újabb tanúságtételként hozzá nem értésének.

   Andival heccelődtem, hogy bemegyek én vizsgázni frankón, ha ő nem tudja az anyagot, elmondom én neki. A heccelődésből az lett, hogy tényleg bementem az egyetemre vizsgázni, és kitöltöttem a tesztet. Egyetemista ugyan nem voltam soha, de bezzeg vizsgázni bementem. Pedig az oktatási rendszerben minden közül a kötelező számonkérést (dolgozatokat, feleléseket) utáltam leginkább. Most is baszottul izgultam, mert hát versenyhelyzet van vagy mi a szösz. Hát olyan négyes szintre megírtam a tesztet, de csak szexuálisan adtam be, mert mire mennék egy jeggyel ott. Vizsgáztunk legalább százan. Húsz kérdés volt, kb. egy perc kérdésenként. Igazából a linkelt anyagot max. félórát böngészgettem. Pár kérdésen kiakadtam, pl. honnan tudjam fejből, hogy 1/15 és 1/60 záridő közt hány FÉ különbség van, amikor nincs gép a kezemben??? Pár kérdés helytelen válaszai pedig megmosolyogtattak. Elöl ültünk, az előadó, Nagy Sándor engem is nézett frankón, mert amikor számolni kellett, akkor számoltam is rendesen, amíg körülöttem mindenki csak tippelgetett. Ismerősökkel mindenhol összeakadok, még egy ilyen helyen is. BTK-sok és TTK-sok teljesen vegyesen voltak. Summa summarum, ilyen körülmények között bizony megtiltanám a fotósoktatást, mert egyszerűen képtelenség egy százfős közönség előtt projektorról eldarált szöveg alapján megismertetni, mi több, megszerettetni a fotózást. Ez csak egy a sok kiegészítő tantárgy közül, amit azért vesznek fel a nebulók, hogy meglegyen a kreditjük. A fotózásból nem lenne szabad büfészakot csinálni! Mentségére legyen mondva, a tananyagban találtam pár dolgot, ami nekem is újat mondott, nem ártott tisztázni.

   Új ismerősökre is szert tettem. Márkkal és Andival elmentünk a vizsga után levezetőként a Fáciba, és ittunk, mintha muszáj volna. Márk nagy motoros és analóg fotós, tavasszal lehozza Szombathelyről a gépsasát és csapunk a környéken nagy karikákat. Hozzánk csapódott még pár ember, átültünk, mert tahón tarháltak, szólt a metál és jó volt. Aki meg este hat után keres munkaügyben, az szopjon gyíkot! Terveztem, hogy megyek fotózni Blues Trafficet a Sikkben, de inni jobb volt, és különben is fotóztam őket eleget mostanság.

   
Update: Ötös lett Andi vizsgája Igaz, a tudása messze nem akkora, de jó is, hogy nem így tanulja meg a fotózást.

Bűnös percek

Tegnapelőtt nem tudom már, milyen nap volt, de délután lótottam-futottam, végül megborultam. Az úgy volt, hogy Dr. Nagy Attilának újból elmagyaráztam a honlapjának tartalomkezelését, mert régen foglalkozott vele, s nemsokára kerül fel tartalom is, mert illene már. Obgának visszavittem egy sajtófotós könyvét, amiből kiderült, hogy a fotósok túlnyomó része pályaelhagyó értelmiségi, s ez érdekes felsőoktatási reformgondolatokat ébresztett bennem. Kirikától hoztam rengeteg Blood+ epizódot (mind az ötvenet), amit most kezdtem el nézni. Hat óra is elmúlt már, mire végeztem kis körutammal, ideje volt a megbeszélt dorbézolós helyszínre mennem.

Dudu hirdetett egy össznépi aljasodást az Excaliburba. Vagy Exkalibur? Falon baszott nagy kard, bejáratnál zenegép, asztaloknál díszpicsák, pultnál eszméletlen drágaság. Majdnem hatszáz forintba került az egységnyi piám, ami a Jazzben négyszáz, pedig ott sem olyan olcsó. Ennyi pénzből a Fáciban szalonspiccesre iszom magam (ami nálam a nyelvem akadozását jelenti). Még jó, hogy először Dudu, aztán Sopi hívott meg utána egy mitfizessekre. Ezzel még nem lett volna gond, de Indiánnál előkerült több tisztázatlan eredetű féldekás, valahogy körbejárt egy balfék staub, és hazafelé már nem mertem a közúton haladni a biciklimmel, itthon pedig forgott a világ rendesen.

Argh, másnap megbántam minden egyes percet, amit az ágyamon kívül töltöttem! Még a délben reggelire evett bundáskenyeret is hamar magamon kívül találtam. Négy körül összevakartam magamat és ötre elbringáztam a Főnixbe, hogy átvegyem a jegyemet az esti Tankcsapda koncertre. A történet folytatásához klikk a képre!

A koncert végét azért nem vártam meg, mert durva lett volna végigvárni a Főnix kiürülését. Itthon még egy kis képmódosítás és eltettem magam másnapra. Ma a szívbajt hozta rám a fotós oldalam, mert mint kiderült, véges az egy kategóriába rendezhető albumok száma, és ez a múltkor teljesen betelt. Nem volt mit tennem, most kezdtem meg a 2008-as kategóriámat. Néztem animéket is: megpróbáltam tovább nézni az El Hazard sorozatot, de amit sok éve imádtam, már nem tudom újranézni, már túl gyermetegnek találom. De a Blood+ megfelelően felnőtt műfajt képvisel, a Ghost in the Shell készítőinek keze munkája is benne van.

Metálkarácsony

Pénteken Metálkarácsony volt az Új Vigadóban. Nyolcra mentem, de akkor már lemaradtam Sátánék koncertjéről, pedig jó lett volna látni őket. Amíg hangolt a Death Warrant, addig Orgiékkal iszogattam, mert Orginak jó szokása lett boroskólával traktálni. DW után frankó Nightwish Tribute volt, életem eddigi legjobb koncertfotóit róluk készítettem. Invader és Kalapács következett, s az utolsó Rockzone-ra már alig maradtak páran. Képek itt, és bizony kézzelfogható a technikai fejlődés.

Auto Chinon 135/2,8 manuálfókuszos objektív

   Zsolti tegnap elhozott nekem egy olyan objektívet, amihez nagy reményeket fűzök, a képe itt oldalt látható. Pár órás fotós workshopot is tartottunk, mert hozta a friss Nikon D40X masináját. Este Petiékkel tucatnyian beültünk a Hüsébe, gondoltam ott kipróbálhatom a teleobit, de nem volt kedvem étteremben fotózkodni. Utána kóriszáltunk egy kicsit, mert az Ilzerbe szerettünk volna menni, de az zárva volt, megnéztük a Sikket, ott zártkörűztek, ezért oda mentünk, amit már az étteremben ajánlottam a többieknek: Jazz B. Bicajjal persze minden autós előtt értem oda, ezért Mariannal megbeszélhettem a friss asztalfoglalást, a többiek pedig beülhettek a készbe. Motoros cimbikkel is találkoztam, köztük Zsoltival újra. Zimankó volt hazafelé jövet, ezért kezdek aggódni, hogy mi is lesz a január harmadikán esedékes motorozással, ugyanis Nórinak akkor lesz a születésnapja, és fejébe vette, hogy bizony nyeregbe pattan. Mindenesetre ma beindítottam a gépsast, ami fél perc egyhengerezés után felpörgött rendesen.

Dohánymentes kocsmázás

Pénteken felvetettem Pannának az ötletet Messengeren, hogy inni kéne az egészségükre, egy óra múlva pedig már bent is ültünk az Egyetem Kávéházban (Ilzer Söröző), s Peti is csatlakozott hozzánk. A több helyiségből álló iszoldában az a helyiség, ahol a pult van, nemdohányzó terület, mégis begyűltek a fiatalok inni és beszélgetni. Mindezt meg tudták csinálni dohányzás nélkül is. Sőt, rendeltek pizzát, amit nem dohányfüstben kellett elfogyasztaniuk. Mellettünk verték a blattot, ám nem pénzben, hanem zsetonban játszottak, és pénzcsörgést sem hallottam, tehát a zseton nem valós lóvéhoz kapcsolódott. Kártyázni jó játék, pénzben csinálni rossz szenvedély.

   Mi is eldumáltunk tizenegy óráig. Gyuláék haza, én Petivel átnéztem a Jazzbe, de nem volt lent ismerős, a zenegépnél a kislányok Kozmixra izgultak, ezért inkább hazamentünk. Ez még egy óra dumálást jelentett Petivel, mint a régi szép időkben. Karácsony előtt lesz majd egy nagy baráti vacsora, amit Peti szervez, ott mégtöbb régi cimbora lesz.

Hasonmásfilm

Krlány szülinapja volt tegnap, ezért örültem, hogy szinte az utolsó pillanatban el tudtam hozni az irodából azt a gitáros mikulást, amit már múlt héten lefotóztam a termékkatalógusba. Este összegyűlt egy jó nagy társaság a Barbárban, elfoglaltuk a hely nagy részét. Sokat ittam, sok zsírosdeszkát is ettem hagymával, jól éreztem magam a társaságban. Kettőkor léptünk olajra, amikor közölték, hogy záróra.

Mára sikerült délig aludni, és rájöttem, hogy eddig folyton azért voltam romon ekkora piamennyiség után, mert nem tudtam magam kialudni. De ennyi alvás után semmi bajom nem volt. Ezért tudtam koncentrálni a filmekre:

Az Eagle vs. Shark egy kellemes új-zélandi románc, ami két szocializálatlan, gyereklelkű ember kapcsolatát mutatja be. Egymásra persze nem találnak, hiszen még magukat sem találták meg. Elég egyedi a film, kicsit túljátszott debilséggel és pár animációs jelenettel. Kicsit megdöbbentett, hogy a főszereplő csaj kiköpött Ynga, még gesztusaiban is, eltekintve a sérótól. Ebben a zenés videóban meg is lehet tekinteni.

Második film a Flood című katasztrófafilm volt. Erre a filmre is érvényes a katasztrófafilmek kliséje: ha láttál egyet, akkor mindet láttad. Csak a téma más, ami most éppen London elárasztása volt egy nagy vihar nyomán támadt víztömeggel. A filmben megjelent a miniszterelnöktől a metróalagúti munkásig mindenféle ember, a tökösmákos pedig szétzilálta a történetet, drámából dokumentumfilmet csinált.

Szombat = rom

Elkészítettem az anime vetítés programját, amit itt lehet elolvasni. A helyszín körül meg nagy kavarás van, mert én leszerveztem egy tökéletes helyet a Rocksuliban, erre Anikó ragaszkodik a MODEM-hez, amit hétfőn megnéztünk. A baj csak az a MODEM-mel, hogy rajtunk keresztül fognak az emberek ruhatárba, WC-be mászkálni, ráadásul sok lesz belőlük, mert 28-án még tart a Da Vinci kiállítás.

   Este elbicajoztam az Electroworldbe, mert éppen elcsíphettem Catygörit, aki most éppen Debrecenben kérdőívezik. Azért kötelességből az én vásárlási szokásaimat is kikérdezte. Az Egri Bawrazóban nagy társaságban bekaptam egy kis furmintot, aztán a Jazzben folytattuk. A zenegépbe Zoma segítségével sikerült egy öt számból álló, teljes egy órás blokkot betenni. Jazzből átvittem Catygörit a csomagtartón a Fácánba, a többiek meg az apostolok lován. Fácánban tovább ivászat. Olyan ismerősökbe botlok ott, hogy nem is számítok ilyen régi arcokra. A falra kitett fotóim szépen fogyatkoznak az enyveskezű vendégeknek köszönhetően, de azért van. Egy ismerős csajról feszt állítottam, hogy honnan ismerem, pedig dehogy. Sikerült jót beszélgetni is, bár már lassan forgott a nyelvem. Volt vagy három óra is, mire hazabringáztam.

   Ma pedig rom. Örültem, hogy el tudtam menni Zsoltihoz egy rendes zárt bukóért, mert holnap szükség lesz egy második kupakra is.