Befagyott mechanikák

Kétségtelenül itt a tél, amikor csuklyában kell áttekernem a városon, hogy le ne fagyjon a kobakom. Csuklya nélkül visszatér a fejfájásom, mint azt ma tapasztaltam. A téli biciklizés azért is szar a jégeralsó mellett, mert ami csak megfagyhat a bringán, az meg is ragad. Azt már eddig is tudtam, hogy fagypont alatt nem működik a váltóm, mert az agyváltóban meggebed a zsír, ezért mindig a legkisebb sebességfokozatban tekerek BMX üzemmódban. De még a dudám gumipumpája is úgy megmerevedett, hogy egy nyikkanást sem ad, amikor gyalogost akarok hátulról figyelmeztetni. Nyáron lágy a duda, mintha élőt fognék, de a fagyban majdnem olyan kemény lesz, mint a farkam, úgy pedig nehéz akkora légáramlatot kicsiholni belőle, ami valamennyire is meghatná a membránt.

A kis sebességfokozat miatt már nem is vághatok át az autók között a felüljárón őrült kamikaze módjára, mint szoktam, hanem a gyalogjárón kell lavíroznom. De nem panaszkodok sokat, mert még így is jóval hamarabb érek mindenhova, mint ha tömegesen kellene közlekednem. És látom ám, hogy bátor lyányok is tekernek biza. Az meg plusz előny, hogy ha a menetszél nem fütyül olyan őrülten a fülkagylóimba, akkor tovább és jobb minőségben élvezem a zenét, ami most speciel a Queen legszebb dalai. Az a baj, hogy a Queent jóval angoltudásom előtt kezdtem el hallgatni, ezért azóta is inkább a dallama fog meg, mint a szövege. Ma reggel figyeltem fel először az Innuendo forradalmi szövegére.

Már megint meg akartak ölni

Már megint vihettem a bringámat Tittymanhez szerelni.

Tegnap bőszen karikáztam egy kerékpárúton, kifelé a városból. A Balmazújvárosi út és a Köntösgát sor kereszteződésénél nagy kocsisor várt arra, hogy bebocsátást nyerjen Debrecen belső része felé, még a kerékpárútra is rálógtak. Kb. hússzal mentem, és sikerült átsuhannom a várakozó autók közt, amikor jobbról elém vágott hirtelen egy fehér kisteherautó, aminek még láttam a sofőrjét, az első kerekemmel belebombáztam a kocsi oldalába, én pedig már a kocsi mögött csúsztam könyéken és térden az aszfalton. Tehát nem lassan jött ő sem. Feltápászkodtam, megállapítottam, hogy semmi bajom, csak újabb horzsolás keletkezett a bőrdzsekimen, felállítottam a csáléra fordult elejű bringát, és ráförmedtem az odaigyekvő női sofőrre, hogy ismerős fogalom-e számára a kerékpárút. Ő és az álló kocsisorból egy sofőr bizonygatta, hogy túl gyorsan mentem. Valóban, most nem defenzíven vezettem. Viszont sebességtől függetlenül nekem van elsőbbségem – már ha megadják. Nem álltam le velük vitatkozni, túl akartam lenni az egészen, ezért hagytam, hogy visszaüljön mindenki a kocsijába, én is felkászálódtam a bringára és továbbhajtottam. Az első villának annyi volt, a kormányt 20 fokkal jobbra kellett tartani, hogy egyenesen haladjak, és a kormánycsapágy is ragadt. Viszont a duplafalú felni tartotta magát.

A bringát beadtam alkatrészcserére, majd ma érte megyek. Kb. 4000 Ft lesz a csere.  Még jó, hogy nem drága bringám van, kész pénznyelő lenne, amilyen mértékben amortizálom a drótszamarat. A térdem már nem jön rendbe ilyen hamar. A jobb térdemen mindig ugyanarra a pontra esek (térdkalács alatt bal oldalt), ami eddig is érzékeny volt, most kicsit ordítok, ha erősebben hozzáérek. Még pár ilyen eset és lőttek a térdemnek.

Amint a városban visszafelé evickéltem, az Egyetem sugárúton az Ibolya utcai zebrán is állt a kocsisor. Csúnyán nézhettem egy kisteherautó sofőrjére, aki fél méter helyet hagyott az átkelőn, mert megjegyzésemre, hogy “gratulálok (a szegénységi bizonyítványodhoz)” kióbégatott a kocsiból, hogy mindjárt kiszáll és ellátja a bajomat. Azt hiszem, nem kellene otthon felejteni önvédelmi eszközeimet még egy könnyed városi bringázás alkalmával sem. A bringautakat pedig elkerülni, mert ott ér a legtöbb baleset.

Kormányváltás

Sajnos nem az uralkodó kormány leváltásáról írok, bár azokat is legéppuskáznám takaros sorokba. Ellenben a bringámon már legalább egy hónapja gyengélkedik a kormány. A jó széles cruiserkormány a szegélykövek és döcögők miatti állandó rángatástól megadta magát a középső hegesztésnél és elkezdett repedni. Tegnap egy ugratásnál durván megéreztem, ahogy a bal kormányrész feljebb mozdul pár centit. Ennek fele sem tréfa – gondoltam, és ma reggel nyakamba vettem a várost, hogy kerítsek egy jóféle kormányt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolog, mert tesómnak is ilyen bringája van, és amikor az ő kormánya adta meg magát pár hónappal ezelőtt, ő is alig tudott rá keríteni. Két és fél évet bírt ez a vasdarab. Most úgy gondoltam, jó lenne valami sportosabb, egy részből készült kormányt venni, ami nem kanyarog össze-vissza, hanem stabilan rá lehet támaszkodni, és nem is olyan széles, mint a megroggyant, mert azzal vitorlaként feszültem mindig a szembeszélbe.

Óvatosan közlekedtem a városban a bringaboltok között. A Budai-Nagy Antal utcán a csatornázási munkálatok miatt veszélyes mutatvány volt a végét járó kormánnyal közlekedni. Szerencsére nem jártam úgy, mint öcsém, akinek a bringabolthoz vezető utolsó kilométeren kb. 20 fokot lehajlott az egyik kormányvége. Nézegettem a boltokban a kormányokat, de az egyenkormányok nekem túl keskenyek voltak, a cruiserkormányok pedig túl bénák. A negyedik boltban, a Pótkerékben találtam meg a nekem tetszőt. Egy órát várnom kellett, hogy a szervizes srác sorra kerítse és bepattintsa a stucniba. Addig jártam egyet gyalog a városban.

Megépült Debrecen legforgalmasabb pontján ez a Latinovits-erőmű, aminek az egyes blokkját Fórumnak nevezték el. Jó nagy beton-üvegtömb, ami annyira trendi, hogy húsz év múlva csak azért nem fogják a földbe dózerolni, s a helyébe mégtrendibbet építeni, mert ennek az építési költségeit még unokáink is fogják fizetni. Bent pedig alig találtam a ruhaboltokon kívül mást. De nem rucikat jöttem nézegetni, hanem kíváncsi voltam a Libri könyvesboltra. A webshopjukban még mindig sokkal szélesebb a kínálat, mint ez a könyvszigetes áruház. A falak mentén polcok, a tér közepén pedig sok kis könyvasztal. Van bent gyerekjátszó és kávézó is – ez valami új trendi lehet. Lehet, hogy régimódi vagyok, de a könyvesboltba nem kávészagért, hanem könyvért megyek be, ha pedig trécselni támad kedvem, akkor kávézóba/kocsmába megyek. Na, szóval nekem az új Alexandra jobban tetszik.

A Libri félórás átnézése közben érdekes módon nem támadtak a pénztárcámra önveszélyes gondolataim. Azaz megúsztam vásárlás nélkül. Inkább kimenekültem a Fórum túlkondicionált levegőjéből, és bevetettem magam az Antikváriumba. Ott találtam egy jó masszázskönyvet, amiben a reflexológiáról és shiatsuról is van szó. Majd hozok ide sok könyvet, mert mostanság rendet tettem a szobámban, és kb. fél mázsa könyvtől és folyóirattól akarok megszabadulni. Nem kell valakinek pár Metal Hammer, Haditechnika, sok Kaliber, Wild, National Geographic magazin?

Visszatérve a bringaboltba kipróbáltam az új, sportosabb üléspozíciót, vettem még két csillogó szelepsapkát, és hazatekertem. Így néz ki most a járgány:

A kormány

A nemrég szerzett oldaltámasz

Defekt

Amikor tegnap négy órakor felpattantam a bringára, elég darabosnak éreztem magam alatt a betont. Két méter gurulás után megállapítottam, hogy teljesen lapos a hátsó kerekem, és a felni próbálja meg csillapítani az út göröngyeit, kevés sikerrel. Zord arccal kezdtem trappolni a majompark felé, magam mellett tolva a bringát. Találkoztam más sporttárssal is, aki szintén tolta a drótszamarát, de neki nem műszaki gondja volt, hanem olyan részeg, hogy önmagát sem tartotta alkalmasnak a nyeregbe pattanásra. Ahogy elhaladtam mellette, alig bírtam elugrani a kereke elől, pedig elég széles volt a járda – még ha nem is olyan girbegurba, mint azt ő szerette volna. Vettem nagy levegőt a benzinkútnál, ahol mobil légtartályokkal lehet fújtatni a verdákat. A levegő nem sziszegett sehol sem, és kibírta a hazautat. Otthon pár órát eltöltöttem, mielőtt Judithoz indultam, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy újra pumpálni kelljen. Ma reggel újra. Sajnos otthon elfogyott a tartalék belső, a foltozásban pedig nem bízok, ezért Tittymanhez mentem a boltba, hogy tegyen nekem új belsőt. Otthon már félek az ilyesmibe belefogni, mert feszt apámat kell zaklatni a csavarkulcsokért, amik mindig máshol vannak. Ha már a boltban voltam, vettem egy brutál kitámasztót is a bringára, mert a régi erősen zörgött minden kis buckánál, és porba/sárba sem támaszthattam, mert a kis támasztófelület rögtön belesüllyedt, mint kés a meleg szarba. Egy fél bérlet árát ráköltöttem megint a bringára, de nem sajnálom, mert 2006 áprilisa óta már visszahozta bőven az árát. Azóta nem járok tömegközlekedési eszközökön.

Autómentes nap

Az irodában most épp egy új CMS tanulmányozásával vagyok elfoglalva, amitől alig tudtam elszakadni, hogy tegnap elmenjek az aktuális Kritikus Tömeg felvonulásra. Igen, már a szervezők is magyarul emlegetik a Critical Mass bringáshepajt. Félórával indulás előtt még alig lézengtek, de az este hatra meghirdetett indulási időben már tele volt a Békás-tó előtti kis tér, és még azon túl is voltak. Bachtermanékkal tekertem, ő is írt egy beszámolót az eseményről. Szokás szerint a bringások menetének közepéről nem láttuk sem az elejét, sem a végét. A városban egyébként évről évre több autóst tartunk fel ezzel az akcióval, s hiába hirdetik a napot autómentes napként, az autósok tudomást sem vesznek róla. Pár fotót is készítettem a menet folyamán, ami itt megtekinthető. A menet végét nem vártam meg, mert a nyári nadrágomban lefagyott a lábam, ezért búcsút intettem Bachternének és hazatekertem.

Critical Mass

Megjelenés ajánlott. Háromkerekűvel, anyós bringájával, gördeszkával…

Critical Mass

Délután bicajra kaptam és elmentem a főtérre, hogy felvonuljunk a szokásos bringás felvonuláson. Amíg Bachtermanék megérkeztek, addig a BMX banditák magasugrását néztem kongaszóra. Valami miatt az én bicajomat nézte ki a DTV operatőre, s ha láttok egy sáros cruisert, aminek nyomom a dudáját, az én vagyok. Már a gyülekezőnél látszott, hogy nem leszünk annyian, mint a tavaszi felvonuláson. Most még menet közben sem csatlakoztak be annyian. Pedig ragyogó idő volt, pólóban lehetett tekerni, csak hazafelé jött jól a pulcsi. Felvonulás után ugyanis nem keveredett ismerős a Jazzbe, ezért hazajöttem tovább dolgozni szar fotókon. Azért kattintottam párat:

Szesz és keró kifulladásig

Péntek estére Tomcsi kertipartit hirdetett. Az, hogy Atush megünnepelte a harmadik X-et, az csak ürügy volt az ivásra. Pénteken kicsit hamarabb le tudtam lépni a munkahelyről, ezért gyorsan hazatekertem, átöltöztem, zenét cseréltem a fülesben és nekiindultam Nyírmártonfalvának. Bicajjal. 27 km körül van kaputól kapuig. Útközben is készült pár jó kép. Bicajról, menet közben a kis Panával. Menet közben Action szólt. Még csak Atush volt Tomcsival a kertben, amikor megérkeztem. Jobbnak láttam a pólót is kiteregetni a kis tábortűz mellé, mert átizzadtam rendesen, a többieket is félmeztelenül üdvözöltem. Hirtelen ránkesteledett, onnantól meg ereszd el a hajamat. Metálkodás, ivás, pipimellgrillezés. Tomcsi megint elővette a légpuskáját és ellődöztünk egy doboz lőszert. Nekem jól ment, mert a fotómasinát is lövészmód stabilan kell tartanom. Csak az optikai irányzékkal barátkoztam meg nehezen, mert a nyílt irányzékhoz vagyok szokva.

Az volt a szar, amikor JXTP bepocolt a laptop elé, ami a zenét szolgáltatta, és mindenféle szar zenét berakott, ami nem illett ide, csak mert neki tetszett, és neki állítólag van zenei ízlése. Ízlését kenheti a hajára, az orosz leszbipicsákat sosem bocsátom meg neki. Inkább szundítani próbáltam a tűz mellett egy óra után. Amikor meg ZÁgi rakta be sorra egymás után a Hair számokat, gyorsan számot vetettem a lehetőségeimmel, és szerencsére az ég koromfeketéről sötétkékbe váltott. Felpattanhattam a bicajra és nekiindulhattam a szürkületben a hazafelé vezető útnak. Még gyorsabban is megtettem a távot, mint odafelé. A végére nagyon kifáradtam. Ezzel a bringával a 20-25-ös átlagsebesség (zuhanásokkal) nem számít rossznak. Igaz, a nagy rohanás már katabolikus (sorvasztó) hatással van az izmokra, de néha nekem is kell az ilyen mind over matter kísérletezés  (az elme hatalma az anyag fölött).

Farkaséhes voltam és teljesen kiszáradt. Sokat azért nem ettem, mert fürdés után belezuhantam az ágyba, és a tele has csak rémálmokat okoz. De a nappali zajoktól 4-5 óránál többet nem tudtam aludni, inkább nekiültem a képeknek, és a videóknak. Itt egy videó, ami ízelítőnek készült, a többit csak akkor lehet megnézni, ha a YouTube-on havernak jelölök valakit. Csak azok jelöljenek, akik ott voltak, vagy majdnem ott voltak. Fel kellett raknom a Premiere-t hogy rendesen tudjak konvertálgatni MOV-ból AVI-ba.

Fesztiválérzet

A szombat munkanap volt, sikerült is olyan hat órát dolgozni, és még így is az utolsók közt léptem olajra. Reggel vettem tokot a Panának, hogy ő is tokos legény legyen, meg rendeltem pótakksit is, amit majd jópár hét múlva talán hoznak. Fasza dolog, hogy a fényképezőket tucatszám vágják az emberekhez, az akksit meg tengerentúlról kell körülményesen rendelni. Este kerekedett egy Jazz-Orange-Jazz szendvics. A Jazzben sokan összegyűltünk Zoma szülinapjának tiszteletére. Onnan páran átmentünk az Orange-ba, ahol Szeg és Hollywoodoo koncert volt. Elég kevesen voltak a nézők, ahhoz képest, hogy milyen zenekarok voltak. A Hollywoodoora ímmel-ámmal bementem, aztán rájöttem, hogy sok számból ismerek szövegrészleteket, és hirtelen élvezni kezdtem a koncertet. A végén Gombócékkal visszamentünk a Jazzbe és ittunk, ahol abbahagytuk. Balu annyira belemerült a fényképezőm kapcsán a videótémába, hogy nem tudtam beszélgetni azzal sem, akivel szerettem volna. Eh, túl udvarias vagyok akkor is, amikor valakire rájön a szófosás.

Tegnap elkészítettem a képeket, ebéd után pedig elpályáztam Csilláékhoz, ahol Zsolti tartotta szülinapi összejövetelét. Zsoltival még kockultunk a gyári vakutávirányító fölött, amit végre elhozott Pestországból. Ezt már januárban szerettem volna, azóta sok halogatás és szenvedés volt a Zsolti által összerakottal. De ez már végre normális. Egy órát maradtam, aztán eltekertem a Biczókerttől a Békás-tóig. Ott Bachtermannal és Bachternével dumáltunk, amikor sziszegés hallatszott Bachterman hátsó gumija felől, és hirtelen leeresztett egy szelepkiszakadás miatt. Neki ennyi volt a felvonulásból. Én átváltottam a Panára és Ynga társaságában letekertük a másfél órát. A kis Panát élvezet kezelni egy kézzel, így jobb felvételeket készítettem, mint tavaly. Visszaérkezve a többi bicajos fokkerrel átmentünk a Kikötőbe, hogy megvárjuk a másfél óra múlva kezdődő Monchichi Potenciál koncertet. Nem kellett sietni sehová, volt hideg sör és boroskóla, szólt a brutálmetál, népes volt a társaság, langy szellő fújta arcunkat – tiszta fesztiválérzet, és még a lábam sem tettem ki Debrecenből. Igen, ilyen minden hónapban kéne!

Kikötőzés után elértük a Monchichi első számát. Szokatlan volt őket ilyen kis színpadon látni, nappali világosságban, díszfények nélkül. Őket is körbefotóztam rendesen. A koncertet követte egy kis tűzzsonglőrködés, ami egyszemélyes lett, mert a tűzfújó True nem maradt a végére. Már beesteledett, mire Yngával hazaindultunk. Megbizonyosodtam róla, hogy épségben hazaér, majd usgyi haza. Elég volt a képeket feldolgozni tegnap este, az is jó sokáig tartott.

Hibajavítások

Hétfőn megvettem egy használt 17 köves mechanikus órát. Biztos van már olyan idős, mint én magam. Vateráztam, s egy Batthyány utcai órás árulja ezeket a kövületeket kilószámra. Sok jó óra volt nála, de a svájcinál maradtam. Miután elhoztam, két óra múlva megállt. Visszavittem, helyrerakta, utána megint megállt. Kedden reggel újra visszavittem, azt mondta, két napig magánál tartaná, hogy kiókumlálja, mi lehet a baja. Ma reggel értementem, elmondta, mi jót csinált rajta (nem értek hozzá, hiába mondja), én felcsatoltam a kezemre és irány dolgozni. Az öt perc bicajozás már be is tett neki, megállt, mint a cövek. Holnap valami másért elbótolom. Az nem állapot, hogy veszek nyolcezerért egy órát, az meg nem akar járni többszöri javításra sem.

   A bicaj is meg lett reparálva. Kedden beadtam az X-Factorba, ma pedig Tittyman izmozott vele, hogy jobb legyen, mint újkorában. Kormánycsapágy-csere, középagyzsírozás, lánccsere, felnicentrírozás, pedálcsere, fékbetétcsere. 11 rugó. Hopp, és nem ártana komplett felni- és abroncscsere, ami még zsebbenyúlósabb tétel. De lehet, hogy csak az abroncsokat cserélem le, és kész. Azokat már nagyon kéne, mert borzasztó nagy a tapadásom. De legalább jó a fékhatás.

Legyen bringád!