Döbbenetes statisztikák

Kivonat: Csendes Csaba írásából a Hitel c. folyóirat legutóbbi számából. (A cikk még a pénzügyi válság előtt készült.) Érdemesnek tartom megőrzésre, hogy itt is lássuk, honnan hová tartunk. Ezt is körlevélből kaptam.

Veszélyzónában Magyarország
Magyarország a 13. helyen áll a veszélyesnek minősített országok rangsorában. Szégyenszemre olyan országokkal kerültünk egy társaságba, mint a gyakorlatilag a polgárháború szélén táncoló Pakisztán vagy a kommunizmusból éledező, évszázadok óta fejletlen Vietnam.

Pénzválság

2008. október 23-tól 26-ig a magyar ATM-ek szünetelnek, nem adnak ki pénzt, és természetesen bankszünet is van a négynapos ünnep alatt, amikor az átutalások is állnak. Állításuk szerint karbantartás folyik.

Tegnap a Piac utcán szokatlanul sűrűn láttam mindenféle szekuritis pénzszállító autókat. Természetesen a sétálórészben, a díszburkolaton gurulva, mintha övék lett volna az egész flaszter. Pedig ritkán szoktam arra járni. Vajon hová szállítmányozzák azt a sok kápét?

Még a friss Nők Lapja is foglalkozik a pénzügyi válsággal. Megszólaltatnak két pénzügyi szakértőt, hogy mit csináljunk, ha van pénzünk, és mit tegyünk, ha nincs. Szerintük hagyjuk csak bent nyugodtan a betéteinket, mert megnő a betétállomány értéke, és még kétszámjegyű kamatot is adnak majd rá. Azt külön megnézem, amikor az eddig megtakarításom hirtelen az inflációt megelőzve kamatozik. Eddig csak veszített az értékéből. Legrosszabb esetben elvész az egész, és jobb lett volna élni belőle, mint messze távoli célokra tartogatni.

Cipő egy életre

Jövendő szülinapom alkalmával szüleim bejelentették, hogy vesznek nekem egy cipőt, mert a régieket eléggé elnyűttem, ők pedig ilyen fantáziadúsak. De sikerült is kiválasztanom egy sportos műbőr felsőrészes cipellőt, amit szintén addig szándékozok hordani, amíg le nem rohad a lábamról. De látszik rajta, hogy nem fogja sok évig bírni. Igazából a Deichmannban, ahol vettük, nem láttam olyan nagyon strapabíró félcipőt. Láttam viszont rengeteg hegyes orrú férfi bőrcipőt. Azt hittem, rosszul látok, amikor kiderült, hogy a kínálat fele ilyen hegyes orrú fazonú.

5000 Ft-ba került a cipő, s ez szinte a legolcsóbbak között volt. Azon gondolkozok, hogy nem-e olcsóbb lenne, ha most vásárolnék mondjuk legalább tíz pár cipőt, és az jó sokáig eltart. Ennek egyik oka az, hogy amióta magam veszem a cipőimet, a pénzem folyamatosan elértéktelenedik, és az évek során egyre kevesebb cipőt tudnék venni a fizetésemből. Pedig itt mást ígértek. Ha öt-tíz éve vettem volna tíz pár cipőt, több pénzem maradt volna a későbbiekben. Másik oka, hogy szerintem jó, ha van a spájzban egy rakás használati tárgy, hogy akkor is legyen, amikor már nem lehet hozzájutni az ilyesmikhez. Környezeti és gazdasági apokalipszis, meg ilyesmi. Van egyáltalán olyan lábbeli, ami évtizedekig kiszolgálja az embert? Talán az acélbetkós surci, de belül az is szétrohad, a talpbetét szétmegy.

10 évvel később

Az Egon és Dönci című magyar, überbrutál 3D technikával elkészített animációs filmben (szabadon letöltheted) említést tesznek egy 10yafter.net oldalról. Megnéztem, és tényleg létezik, és tényleg az van rajta, ami a filmben volt. Vigyázat! A sűrű vágások miatt előforduló szublimináris üzenetek károsan befolyásolhatják környezetszennyező szokásaidat!

Az oldal forrásából ki lehet bányászni a letölthető videót is.

Háborúból háborúba

Az alább látható War Made Easy (How Presidents And Pundits Keep Spinning Us To Death) című film bemutatja, mennyire már most is az Orwelli rémálomban élünk. Az 1984-ben is háborúztak egymással az országok, mindig mással, de a népnek fingja nem volt, miért is megy a harc. Ma, az iraki megszállással kapcsolatban sem felvilágosultabbak az emberek, pedig a “szabad sajtó” folyamatosan tolja arcukba a legújabb híreket. Már az ott szolgáló katona sem tudja, hogyan is áll a szénájuk, nyernek-e vagy vesztenek a “gonosz” ellen. Háborúk jönnek egymás után, ahol ismeretlen katonák mészárolnak ismeretlen embereket, a mai precíziós fegyverek birtokában egyre nagyobb polgári áldozatokkal, amíg otthon még a saját birtokukat is csak fenntartásokkal védhetik meg. Amerika hadikiadásai már meghaladják a szociális ráfordításokat, de a propaganda folytatja az agymosást. A videó megtekintése közben érdekes megállapítást tettem: a háborút és a propagandát kivétel nélkül csakis kiszáradt vén faszok vezetik. Az egész filmben alig látni nőket. Ilyen kegyetlen kizsákmányolást nem is igazgathatnak más alakok.




70 perc, angol nyelvű, felirat nélküli dokumentumfilm
Ha nem jelenne meg, klikk ide!

Nihil morari

Pain of salvation
Nihil morari

“See me”
“Hear me”
“Need me”
Some things will never change
“Touch me”
“Heal me”
Mankind remains the same

Oceans
Forests
Nations
Now everything bears our name
While Earth is bleeding
Nothing will remain
Nothing prevails

We were stuck in this world of change
Expecting it to remain
Now nothing is left unstained

No!

When there’s nothing more that we can trade
Own
Steal
Or sell

When there’s nothing whole because we took it apart
And
Just left
Moved on

When there’s nothing left for us to break
Use
Abuse
Or rape

Then you’re free to count how much you saved

I can see the ways we fail
I can see us fall so easily
A structure far too frail
I can see 40,000 years of knowledge and history
Invested in this child
Spoiled and stained by proud divinity
Gaining at best the perspective and wisdom
Of not even a fleeting century

We have now reached the final ten thousandth of a second
of our evolutionary year, as we hit 2,000 at a birth rate
of 250 people a minute

Tell me
How are we supposed to survive?
If we’re acting like fools
All dropping dead to stay alive?
Someone tell me
Please just show me
If there’s nothing to do, God we’ll turn to you
But if we’re an image of you
I reckon you are just as puzzled and ugly too

You think we have developed fast; that we’re civilized and intelligent
I’ll let you in on a secret: we have developed Things!
The rest is simply knowledge passed on
(I can see us drain this world
I can see us buying loss too cheap
Terra Sterilia washing its bronken hand of us now
Creation’s blackest sheep!)
Hell, 99% of humanity couldn’t put together a simple light bulb if you put a gun to their heads!
And the intellect rubs off on fear

The year 2,010 AD: 6,823 Million people
2,020 AD: 7,518 Million people
2,030 AD: 8,140 Million people
2,040 AD: 8,668 Million people
2,050 AD: 9,104 Million people

I can see us read the signs
But spell them out in backward travesty
I see us close our eyes
To all the wounds that we inflict to this world by being “free”
We love this world to death
Purchasing our lifestyles with our lives
Defending our momentarily nations
With the loss of our priceless earthly home

It’s not hard to reach the top
It’s not hard not knowing when to stop
It’s not hard to take all
Not very difficult to fly if you settle for a fall
It’s not hard to cross a line
It’s not hard to push and go to far
Some creatures cannot climb
Then there are us who cannot even learn how to stay alive

I’m sorry!
For the things we did and did not do
Forgive us; the fools that rushed ahead without a clue
I am sorry
Please forgive us
For this human lack of humanity
This evolutionary travesty
This tragedy called “Man”
…called “Man”…

I’m sorry!
For the things we did and didn’t do
Forgive us; the fools that rushed ahead without a single clue
…without a single clue…

———————-

Magyar változat is van ebből a remekműből.

A növekedés határai

Pannóca kölcsönadott nekem egy könyvet apokalipszises témában. Donella Meadows, Jorgen Banders, Dennis Meadows – A növekedés határai – harminc év múltán. Ez a kutatócsoport már harminc éve kutatja a fenntartható társadalom példáját, és folyamatosan kongatja a vészharangot. Fenntartható társadalomnak nevezik azt a társadalmi viselkedést, amivel megakadályozható a környezet egyre gyorsuló kizsákmányolása általi hirtelen létszínvonalcsökkenés, és a profitorientáltság helyett a nép folyamatos, hosszútávú jólétét biztosítsák. De munkásságukkal kevés hatással bírnak a döntéshozókra, nem többek puszta krónikásoknál és időjósoknál.

A három író háromféleképpen vélekedik az emberiség jövőjéről.

“Dana Meadows † volt az örök optimista. Szenvedélyesen hitt az emberiségben. Egész életében itt abban, hogy ha megfelelő mennyiségű megbízható információt tud adni az emberek kezébe, akkor végül is a bölcs, távlatokban gondolkodó és emberséges megoldást választják – ebben az esetben ez olyan globális szakpolitikák elfogadását jelenti, melyek eltérítenének a túllövéstől [a katasztrófához vezető végzetes kizsákmányolástól], vagy ha már ezt elmulasztottuk, megkönnyítenék a világ számára a pusztulás széléről való visszalépést. Dana egész életében ezért az ideálért küzdött.

Jorgen a cinikus. Szerinte az emberiség a növekvő fogyasztás, a munkalehetőségek és az anyagi biztonság rövid távú céljait követi a végsőkig, és figyelmen kívül hagyja az egyre világosabb és erősebb jelzéseket, egészen addig, amikor már túl késő lesz. Szomorú, amikor arra gondol, hogy a társadalom önként mond le egy olyan világról, amely csodálatos lehetett volna.

Dennis valahol a kettő között van. Hisz abban, hogy végül is megtörténnek a globális összeomlás legrosszabb változatait elkerülő intézkedések Valószínűnek tartja, hogy a világ egy viszonylagosan fenntartható jövőt választ, de csak azután, hogy komoly globális válságok kényszerítik megkésett reakciókra. A hosszú késés utáni eredmény azonban korántsem lesz olyan jó, mint amit korábbi intézkedésekkel lehetett volna elérni. Ezalatt a Föld több csodálatos ökológiai kincse elpusztul, sok vonzó politikai és gazdasági lehetőség örökre elvész, nagymértékű és krónikus lesz a társadalmi egyenlőtlenség, fokozódik a katonai készültség és szerte a világon konfliktusok ütik fel a fejüket.”

Egy a világ gazdasági, társadalmi és ökológiai folyamatait figyelemmel kísérő, saját fejlesztésű programmal már harminc éve több forgatókönyvet létrehoztak, hogy az emberiség előtt milyen utak, alternatívák állnak. Azóta szinte csak a legrosszabb dolgok történtek meg. Most is kidolgoztak többféle forgatókönyvet, és semmi jel nem utal arra, hogy a kedvezőbb alternatívák felé fordulna az emberiség sorsa.

A szerzők többféle eszközt javasolnak a fenntarthatósághoz való átmenethez:

• Jövőképalkotás: meghatározni pontosan azt, amit akarunk. Amíg el sem tudunk képzelni egy fenntartható társadalmat, addig nincs miről beszélni.
  • Az emberek értékrendjében fontos helyet kell elfoglalni a méltányosságnak, szépségnek, közösségnek, hatékonyságnak és fenntarthatóságnak.
  • Mindenki számára biztosítani az anyagi jómódot és biztonságot, alacsony szinten tartva a születési rátát, stabilan tartva a népességet.
  • Lealacsonyító munka helyett emberhez méltó munkavégzést biztosítani, ami arra ösztönzi az embereket, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák a társadalomnak, és ezért jutalmat kapjanak.
  • Őszinte, tisztelettudó, intelligens és alázatos vezetőkre van szükség, akiket jobban érdekli, hogy munkájukat elvégezzék, mint az, hogy állásukat megtartsák, jobban érdekli őket, hogy a társadalmat szolgálják, mint az, hogy megnyerjék a választásokat.
  • Egy gazdaság, mely eszköz és nem végcél, mely a környezetet szolgálja és nem fordítva.
  • Hatékony és megújuló energiarendszerek.
  • Környezetkímélő technikai megoldások az iparban és mezőgazdaságban.
  • A gazdasági hatalom, a politikai befolyás és a tudományos szaktudás decentralizációja.
  • Magasabb szintű békés konfliktuskezelési készségek a polgárok és a kormányok részéről.
  • Olyan média, mely tükrözi a világ sokféleségét, s ugyanakkor egyesíti a kultúrákat a releváns, pontos, jól időzített, elfogulatlan és intelligens információval, melyet történelmi kontextusában és a rendszer egészében elfoglalt szerepe szerint jelenítenek meg.
  • Az életcélunkhoz és ahhoz, hogy elégedettek legyünk magunkkal szemben is, nem szükséges az anyagi dolgok felhalmozása.

• Hálózatépítés: a fenntarthatósággal foglalkozó globális hálózatok kiépítése. Persze most is beszélnek világméretű informatikai hálózatokról, te is amcsi szerverről olvasod ezt a blogot, de amíg Tokióban több telefon van, mint egész Afrikában, addig ez nem valósulhat meg. Lehet mondani, hogy az elmaradott térségeknek minden másra nagyobb szükségük van, mint az internet, de amíg nem hallatják a hangjukat, és semmit sem tudunk róluk, addig a helyzetük sem változhat.
• Igazmondás: Általában felismerjük a hazugságokat. Ez vezet olyan helyzetekhez, amikor nemcsak a beszélő tudja, hogy nem mond igazat, hanem a hallgató fél is. A hazugságok és féligazságok célja, hogy manipulálni lehessen velük, elaltatni az emberek figyelmét, vagy valami felé csábítani őket, halogatni egy lépést, indokot találni egy önöcs cselekedetre, megszerezni vagy megtartani a hatalmat, vagy a valóságot nem létezőnek tekinteni, ha az kellemetlenül érint. Könnyű belátni, hogy hazugságokra épül az életünk.
• Tanulás: Nem sokat ér a jövőképalkotás, a hálózatépítés és az igazmondás, ha nem vezet tettekre. Sok mindent kell tenni a fenntartható társadalomért. Az emberi tudatlanság sokkal mélyebb, mint azt hajlandók lennénk beismerni. A világ vezetői elvesztették azt a szokásukat, de a szabadságukat is, hogy tanuljanak. Valahogy olyan politikai rendszer fejlődött ki, amelyben a szavazók elvárják, hogy vezetőik mindenre tudjanak megoldást, ily módon csak nagyon kevés ember bízható meg vezető pozícióval. Ha viszont a vezetők népszerűtlen megoldást javasolnak, a szavazók gyorsan visszahívják őket. Ez a természetellenes rendszer megingatja az emberek vezetőképességét és megkérdőjelezi a vezetők tanulási képességét is.
• Szeretet: Az ipari kultúrában nem megengedett, hogy szeretetről beszéljen az ember, kivéve a szól legromantikusabb és legtriviálisabb értelmében. Bárkit, aki arra szólítja fel az embereket, hogy mutassanak egymás iránt testvéries, felebaráti szeretet, szeressék az emberiséget a maga egészében, szeressék a természetet és éltető bolygónkat, nem vesznek komolyan, inkább kinevetik. Olyan társadalomban, amely szisztematikusan erősíti az individualizmust, a versenyszellemet és a rövid távú szemléletet, a boldogtalan pesszimisták vannak döntő többségben, az emberi szeretet híveivel szemben. A fenntarthatóság forradalmának elsősorban kollektív átalakulásnak kell lennie, mely felszínre hozza és megerősíti az emberi természet legnemesebb értékeit.

Valaki látja ezeknek a szükségszerű változásoknak az előjelét? Mert én nem. Már csak a csoda segíthet, hogy megállítsa a szakadék széle felé robogó gyorsvonatot.

Vízplazma helyett…

Elnézést kérek minden olvasómtól, elhamarkodottan írtam ide be a csodálatos találmányt, ami vízből csinál nekünk energiát, visszatölti az ózonréteget, és az orrodat is tisztíccsa. Mert ez kérem hoax, átvágás, csalás. A BME és a Miskolci Egyetem hivatalos állásfoglalása szerint ilyen gép nincs, nem volt, s nem is lesz. Ahogy találóan megjegyzik az írás végén: “Spanyol Zoltán autójának a hajtóanyaga víz, és érdekes módón az égésterméke is víz. Rejtélyes módon, a hideg csapvíz meghajtja az autót, közben gőzzé válik. Valószínűleg azután érthetjük meg ezt a folyamatot, ha majd sikerül a hajunknál fogva felemelni magunkat…”

Ez esetben a vízenergiás bejegyzésem utolsó mondatának második fele lép érvénybe: végünk van.

Ma egy kicsit törtem a fejem, hogy hogyan ellenőrizhetném az eredeti írás igazságtartalmát, aztán beugrott a módszer: a Google keresőjébe beírtam, hogy www.vizenergia.hu, és kilökött minden olyan oldalt, ahol megemlítik, s hamar kiderült a turpisság. Így akár a saját blogodat is ellenőrizheted, hogy honnan hivatkoznak rá.

Vízenergia

Mintegy válaszul előző bejegyzésemre kaptam egy levelet kedvenc főnökasszonyomtól, benne egy elég hiteles megoldással, ami válasz lehet minden kérdésünkre.

A www.vizenergia.hu felhívása a magyarokhoz (helyesírási hibák meghagyásával):

“Tisztelt Nemzettársaim!

Ismerve múltunkat, tudjuk e nép számtalan megpróbáltatáson ment keresztül, de túlélte a történelem viharait, melyekben sajnos sok nép elveszett. Ha széttekintünk a világban az emberiség sorsát vizsgálva; nem sok jóval kecsegtet a jövő, .… és ekkor érkezik a segítség, egy világraszóló-jelentőségű esemény:

Egy hazájából disszidált magyar ember, az atomkorszakot meghaladó, az egész emberiség sorsára kiható találmányt dolgozott ki, ezzel megoldva a jövő energia és közlekedés gondjait úgy, hogy megvalósulásával semmilyen természetbeni kár nem keletkezik. Az energia nem a kiváltságosok tulajdonává lesz, hanem minden ember ingyen energiához jut.

Hazánk jelenlegi helyzetében különösen jelentős a jövőnk szempontjából a feltaláló azon elhatározása, hogy a megvalósítás, a gyártás az egész világ számára Magyarországon kezdődne, így gazdasági hatásával ez az egyedülálló jelentőségű találmány az országot a pártoktól, politikusoktól függetlenül – igen gyorsan gazdaggá teheti.

A feltalálót páratlan ajánlatokkal keresi folyamatosan a gazdag világ, – felismerve a világjelentőségű találmányt, – így azonnal multi – milliomossá válhatna, de a szabadalom tulajdonosa nem tágít azon elhatározásától, hogy ezt az Isten adta tudományt hazája felvirágoztatására szánja.

Ezerévenkénti lehetőség, és ezerévenkénti szép példája az alkotó hazaszeretetnek! A találmány jelentőségét a hazai magyar kormányok csak erkölcstelen nagy részesedésért támogatnák, a tőkeerős csendes társak pedig – a nagy “tulajdonlási lázban”, – a szabadalmi jog, – és nem az értékesítés – tulajdonosai akartak lenni.

A VÍZENERGIA ALAPÍTVÁNY és a támogatók köre a tesztelési eljárások költségére közadakozást indított el, mellyel a Magyarokhoz fordul támogatásért. Természetesen nagyobb befektetéssel felgyorsul a megvalósulás, ezért számítunk a magyar vállalkozókra. Ne csak a munkanélküliek, a nyugdíjasok adakozzanak, ne csak a szegények támogassák a magyar érdeket!

Ha a mellékelt leírásban megismeri a találmány lényegét és átlátja, hogy ezzel az ország milyen nagy fejlődésnek indul, akkor kérjük, jelezze támogatási szándékát, az Alapítvány bármelyik címén. Kívánságára postafordultával csekket küldünk az átutalás megkönnyítése érdekében.

Tisztelettel és köszönettel:

Vízenergia Alapítvány, a Feltaláló és támogatói köre”

Szép is lenne, de a weboldalon sok gyalázatos dologról lebbentik le a leplet, hogy miért nem olyan egyszerű dolog egy világmegváltó találmányt kereskedelmi forgalomba hozni. Viszont ha erről kiderül, hogy hoax, akkor tényleg végünk!

Benzinpótlék

Olvastam nemrég az önkormi ingyenes bedobósának különkiadásának (Szezon?) címlapján, hogy igen, emelkedik a benzinár, de no para, biztos lesz majd helyette valami más. Utána az esti Híradóban közlik, hogy nyárra már 350 Ft-os benzin várható. Vajon a kedves cikkíró milyen alternatív energiaforrásokra gondolt? Ugyanis egy nyaraló család lassan már a Balatont sem engedheti meg egy átlagfizetésből. Mikor kapnak majd a fejükhöz az emberek, hogy itt bizony nincs más, csak kőolaj, s nincs alternatíva? Majd ha 1000 Forint lesz a benzin? Ha lenne alternatíva, már elő kéne készíteni, hogy felváltsák a jelenlegi technológiákat. Már képezni kellene a szakembereket, akik az új energiaforrással foglalkoznak. Már futni kellene az új, nem fosszilis tüzelőanyagot használó autók prototípusainak, amiket tömeggyártásra terveznek. Az nem elég, hogy versenyt rendeznek pár méregdrága napelemes autónak az ausztrál sivatagban. Aki szerint tévedek, az sorolja fel itt alul kommentben, összeesküvés-elméletektől mentesen az alkalmazásra kerülő alternatív energiaforrásokat, azok legkorábbi lakossági alkalmazási idejét, s az akkor várható olajárakat!

Addig is annyiban kell döntenem, hogy mikor adjam el saját benzinszörnyemet. Úgysem ültetek senkit a hátsó ülésre állandó jelleggel, s a bringába több kilométert hajtok, mint a motorba. Szóval mikor adjam el? Amikor 400 Ft lesz a benzin, vagy amikor 500? Amikor majd 1000 felé közelít az ára, akkor már mindenki szabadulna tőle, hogy nem is tudom mit csináljon a semmit nem érő pénzével.

Új világ

Miután mindenki meggyőződött róla, hogy a közeljövőben nem kellene gyerekeket tervezni (manapság a családtervezés egyébként is arról szól, hogy hogyan NE legyen gyerek) következzen egy kis túlélési útmutató, hogy miként lehet átvészelni a zűrös átmeneti időszakot (amit sokan Apokalipszisként fognak megélni). Manapság ugyanis egy átlagembernek is jobb a dolga, mint száz évvel ezelőtt egy arisztokratának, hiszen ha kuporgatva is, de bejárhatjuk a világot, az orvosok csodákat hajtanak végre rajtunk, rengeteg időt tölthetünk szórakozással, stb. Ennek az elszemélytelenedett világnak is megvannak a szociális hátulütői, de mégis hatalmas veszteségként fogjuk megélni, ha kikerülünk az alánktolt pikszisből, bele egy olyan világba, ahol küzdeni kell a túlélésért, minden megélt nap ajándék.

Ha elveszik tőlünk a technikai vívmányokat, mi marad? Elképesztően sok ember, főleg a képzett középosztályból nem rendelkezik semmiféle praktikus ismerettel az ennivaló megtermelése és elkészítése, a ruhakészítés és más alapvető szükségletek kielégítése terén. Hasonlóan elképesztő számú ember nem képes eljutni semmilyen távolságra semmiféle eszközzel, ami nem igényli fosszilis energiahordozók elégetését – és a fejlett világban szinte senki nem képes egy tüzet meggyújtani távoli gyárakból származó gyufa, vagy öngyújtó nélkül. A túléléshez szükséges ismereteket, mint a biokertészet, nem csúcstechnológiás gyógyászat, alapvető kézimunkák és hasonlókat most kell megtanulni és gyakorolni, amíg van rá idő. Ehhez hasonlóan, azok az emberek, akik most drasztikusan lecsökkentik a fosszilis energiahordozók iránti szükségletüket, például megszabadulnak autójuktól és munkábajáráshoz tömegközlekedést, vagy kerékpárt használnak, jobban fel lesznek készülve az elkerülhetetlen hiányokra.

Elsődleges feladatunk lesz az élelem megtermelése. Minél gépesítettebb társadalmunk, annál kevesebb munkaerőre van szükség a mezőgazdaságban. A XX. század elején a keresők még több mint 60%-át foglalkoztató mezőgazdaság folyamatosan egyre kevesebb dolgozót igényelt; a 80-as évekre a keresőkön belüli aránya 20% alá csökkent. A 90-es évek elejének válsága – a külpiacok elvesztése, az állami- és szövetkezeti gazdaságok eladósodottsága, tömeges csődje stb. – tovább zsugorította a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányát. A mai magyar mezőgazdaság kevesebb, mint a keresõk 8%-át foglalkoztatja, az ipar a 33%-át, s a. szolgáltatásokban dolgozik a keresők 59%-a. (Forrás) Ahhoz, hogy elegendő élelmet termeljünk modern eszközök nélkül, vissza kell térnünk a régi arányokhoz. A mobiltelefont nyomkodó managerek kénytelenek lesznek kapát fogni a kezükbe, s vagy a földet túrják, vagy felfordulnak.

Túlélési kiskáté:

• Vidékre kell költözni, mert a városok fenntarthatatlanok lesznek a gépesített szállítás megszűnése után.
• A kereskedelem lecsökkenése miatt mindent helyben kell elkészíteni, újra előtérbe kerülnek a régi kézművesszakmák. Nem árt egy-két ilyet, ha most még csak hobbiszinten is elsajátítani, mert nem sokat ér egy webdizájner ott, ahol nincs kettőhúsz. Ennek megfelelően függetleníteni kell a házat is a villamosenergia-szükséglettől (kályha, kézzel meríthető fúrott kút, napelemek).
• Gondoskodjunk egészségünkről, mert búcsút mondhatunk a magas szintű orvosi ellátásnak. Gyógynövényeket kell termeszteni, biztosítani, hogy egészségünk ne hagyjon minket cserben.
• Keresni a hasonló gondolkodású emberek társaságát, együtt letelepedni vidéken. Közösségként egy 500-1000 fős település képes a teljes mértékű önellátásra.
• Őrizzük meg a felhalmozott tudást, ne elektronikus, hanem inkább nyomtatott formában.

Egyéb hasznos gondolatok találhatók Hetesi Zsolt szakjelentésében.

Apokalipszis?

(Olduvai elmélet a fejlődés és hanyatlás üteméről)

Egyetlen esélyünk volt a csillagok meghódítására, azt is jól elszúrtuk. Fúziós erőművek helyett atombombákat építtettek velünk, természeti erőforrásaink a végét járják. Egyes források szerint 2012-ben lesz az Apokalipszis, a tudományos kutatások mást mondanak. El lehet képzelni egy tartalékokat felhalmozó enklávékból és fosztogató rablóbandákból álló apokaliptikus világot, de ez elég valószínűtlen. A történelmi példákból kiindulva nem egyik pillanatról a másikra bekövetkező apokalipszis lesz, hanem egy évtizedekig elhúzódó összeomlásra számíthatunk. (Itt szeretnék cigányozni kicsit, de már unalmas lenne.)

“Ahogy az olajból és földgázból hiány lép fel, a gazdaságok szétzilálódnak és a politikai rendszerek felbomlanak a feszültség hatására. De továbbra is van megszerezhető olaj, végtére is a Hubbert-görbe egy haranggörbe. A világ 2020-ban valószínűleg körülbelül annyi olajat termelhet ki, mint amennyit kitermelt 1980-ban. Csak éppen az egyéb fosszilis energiahordozók kifogyása, vagy erős kimerülése, a világ közel kétszer akkora lakossága és a felbomló globális gazdaság mellett a kitermelés és a kereslet közötti rés hatalmas lesz. Az eredmény nyomor, rohamosan fokozódó hiányok, növekvő halandóság, csökkenő születésszám, járványos erőszakhullám és háborúskodás lesz. Nem egy vonzó kép, de egyúttal nem is egy hirtelen visszatérés a Kőkorszakba.”

John Michael Greer:
A jövendő iparátvesztett társadalom: Egy gyakorlatias válasz
(letöltés)

Előjáték az apokalipszishez

Világunk helyzete 2007 őszén

• Nyersanyag és erőforrás fogyóban van. A világ mezőgazdasága lehetőségei határán termel. Vészesen pusztul a talaj, fogy az édesvíz. Világunk gabonatartalékai folyamatosan csökkennek, megindult az élelmiszerárak erős emelkedése. Összeomlóban van a tengeri halászat, mivel a kifogható halak száma tizedére csökkent. Az olajtermelés hozamcsúcsán vagyunk, az utóbbi 9 évben a kőolaj ára a tízszeresére nőtt.

• Folyamatos veszély a madárinfluenza kialakulása és a világjárvány kirobbanása, amely akár milliárdnyi áldozatot követelhet, elsősorban a szegény, alultáplált népességben.

• A nyersanyagot szemétté alakító termelési módszerek már a természet alapvető körfolyamatait is veszélyeztetik. Gyorsan emelkedik a földi átlaghőmérséklet és az ezzel járó időjárási szélsőségektől szinte mindenütt szenvednek. Fokozatosan emelkedik a világtengerek szintje. Már megkezdődött a lakosság áttelepítése az alacsonyan fekvő kisebb szigetekről. Bolygónkon a fajok száma ugrásszerűen csökken, elsősorban az egyenlítői őserdők pusztítása miatt. Évente ma akkora erdőterület tűnik el, amely megfelel Olaszország területe negyedrészének. Egyes felmérések szerint az elkövetkező húsz évben a ma élő fajok csaknem fele eltűnhet. Az élővilág a földtörténet során ehhez hasonló összeomlásokat csak a kb. hetvenmillió évente jelentkező, világűrből eredő csapások során szenvedett el. Éghajlati és egyéb változásokhoz egyre nehezebben igazodik az élővilág.

• A villamosenergia közművek magánkézre adása, aminek eredményeképpen a hálózat teljes összeomlásának veszélye erősen megnő, lásd a 9.3. szakaszt, máris nagyobb áramkimaradások sorához vezetett szerte a világon.

• Már a leggazdagabb országokat is elérte a szűkösség. A világgazdaság a korlátok miatt jelentkező szűkösséget az egyetemesítésnek (globalizációnak) nevezett folyamat segítségével igyekszik ellensúlyozni.

• Ennek az az eredménye, hogy a gazdagabb országok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. A legszegényebb országok jóval többet fizetnek vissza kamatként és törlesztésként, mint amennyit segélyként és kölcsönként kapnak.

• Kína és India válnak az egyetemesítés főnyerteseivé. Európában és az USA-ban emiatt iparágak mennek tönkre, nő a munkanélküliség és az eladósodás.

• A gazdag és a szegény országok között egyre növekvő különbség hatalmas feszültségeket kelt. Emiatt a világ viszonyai egyre kaotikusabbakká válnak. Az USA afganisztáni, iraki és tervezett iráni háborújával a közel-keleti és közép-ázsiai olaj- és gázmezők feletti uralmat katonai eszközökkel akarja biztosítani. Oroszország elfordul Európától, gáz- és olajkivitelét inkább Kínába tervezi. A világpolitika főmozgatója az erőforrások, az olaj- és gázmezők feletti ellenőrzés.

• A szeptember 11-ei tömeggyilkos támadások, Afganisztán és Irak lerohanása óta az Egyesült Államok és az iszlám világ közötti viszony egyre feszültebb lesz. Az Egyesült Államok katonai csapásai valószínű az USA ellenségeinek elképzeléseit segítik megvalósulni. Ezek az iszlám országok mérsékelt, amerikabarát kormányzatainak megbuktatását és ezzel az olajtermelés bizonytalanná tételét célozhatták meg. Ez viszont a fejlett országok gazdasági összeomlásához, az USA jelentős visszaszorulásához vezethet.

• Az egyetemesítés eredményeképpen a műveltségi különbségek rohamosan csökkennek. A posztmodern gondolkodás nagy sikerrel és vészes gyorsasággal rombolja a hagyományos vallási, műveltségi rendszereket, értékrendeket. Kivétel az iszlám. Lassan jobban hasonlítanak egymáshoz a világ különböző tájain élő fiatalok, mint az egyes fiatalok saját szüleikhez. Azonos műveltség illetve műveletlenség, ízlés, tudás illetve tudatlanság a különbözőségek, a sokszínűség megszűnéséhez vezet, ami rontja, lerontotta az emberiség alkalmazkodóképességét. A fogyasztói társadalom az ember alaptermészetétől idegen viselkedésmódokat alakít ki. Tehetős polgárai, ha nem is tudatosul bennük, hogy tényleg miért teszik, visszautasítják az élet továbbadásának örök törvényét. Ez a gazdag országok népességének csökkenéséhez és az ezzel járó gyorsuló öregedéséhez vezet. Miközben már jó néhány fejlettebb országban a népesség gyorsuló ütemben csökken és a kevés gyermekkel is egyre kevésbé törődnek, a kilátástalan gazdasági helyzetben lévő országok népessége ha csökkenő ütemben is, de egyre gyarapszik, a föld népessége naponta 210 ezer fővel nő.

• Ma még alig érzékeljük a fenyegetéseket. Már csak azért sem látjuk, mi vár ránk, mert az idegek borzolására épített hirdetési módszerek eltompítják veszélyérzetüket és a ténylegesen fenyegető veszélyek felismerésére képtelenekké váltunk. Ugyanis az átlagos tévénéző a képernyőre meredve mindennap számos veszélyhelyzetet él át, minden következmény nélkül. Emeleteket zuhant hős a következő folytatásban úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Egyébként is felfoghatatlan mennyiségű hírt hallunk, az ember számára értelmezhetetlen dolgokat. Nagy többségünk meg sem kísérli azt, hogy gondolkodjon a jövőről. Csak a szeptember 11-i terrortámadás óta érezhető, hogy az emberek kezdik felismerni, mennyire veszélyessé vált, azzá tett világban élünk.

• Az értelmiségiek java érzi a veszélyt, de nem látja át, hogy igazán mi fenyegethet. Kiszolgálják a pénz világot egyetemesítő uralmát és közben nem veszik észre, hogy a fő veszély nem a nemzeti és vallásos érzés, hanem éppen a hagyományos értékek gyors eltűnése, az ugyanolyanná válás. Nagyon sajnálatos, a fogyasztókat előállító, embereket elszürkítő piaci érdekek ellen nem lép fel olyan számottevő ellenerő, amely az emberiség és a társadalom hosszútávú érdekeit szolgálná.

Ez a részlet Végh László - Fenntartható fejlődés című tanulmányából származik. Tovább is van, olvasd még!

Adósrabszolgák – én is, te is!

Nemrég hozzám került Paul Grignon: A pénz, mint adósság című filmje. Itt olvasható egy rövid ismertető, ami azért nagyon nem keltette fel a figyelmemet, hiszen manapság már annyi helyen kongatják a vészharangot, hogy eggyel több vagy kevesebb már alig számít. Na de amit most ebben a filmben láttam, az felülmúl minden szabadkőműves / zsidó összeesküvés-elméletet.

Hogy mi is a pénz? Ezelőtt feltételeztem egy olyan ideálishoz közelítő helyzetet, hogy a pénz a megtermelt anyagi javakkal arányos, amelyik ország többet termel, az jobban dúskálhat a javakban. Ez a film rávilágít, hogy a pénzpiac köszönő állapotban sincs a termelési mutatókkal. A pénz mögött nem anyagi javak állnak, hanem adósságok. Minél több pénz van a piacon, annál nagyobb az eladósodás. Ma már nincs olyan ország, amelyiket nem kebelezték be a magánbankok (Rockefellerek és társaik), akik az országok pénzét is hitelbe, kamatteherrel adják az országoknak, a kamatok fedezésére pedig még több pénzt gyártanak, ezzel egyre gyorsuló ütemű eladósodást eredményeznek. Egy jó idézet a filmből, miszerint ha valaki elképzelhetőnek tart egy véges tartalékokkal rendelkező világban egy exponenciális ütemű fejlődést, az vagy őrült, vagy közgazdász. A film egy szörnyen aggasztó világképet tár elénk, mégis úgy érzem, elég kesztyűs kézzel bánt a nézővel. Itt kérem, világvége lesz, már csak az a kérdés, hogy mikor.

A filmet az angolul jól tudók megtekinthetik itt, de ha kell, kölcsönadhatom, mert a magyar változat készítői különösen jó munkát végeztek, minden kis feliratot magyarra cseréltek a filmben, ami gyakorlatilag a film újragyártását (renderelését, rajzolását) jelentette. A magyar narrátor hangja eleinte szokatlan volt, de nagyon is illett a tartalomhoz, és elég semleges volt, hogy háromnegyed órát végighallgassam.

Az angolt kevésbé tudók se keseredjenek, itt alább van egy másik videó, ami kisebb hangsúlyt fektet az ide vezető történelemre, annál jobban koncentrál a jelenlegi és a jövendő helyzetre:

feliratos film, 47 perc
direkt link

Szóval a világ vezetőinek nem érdeke az emberiség kipusztítása, csak megosztásuk után teljesen kiszipolyozni. Már most is elkeserítő a helyzetünk, csak az amcsik évente 4 hónapig azért dolgoznak, hogy a nyakukba varrt kamatot ledolgozzák. Akkor nálunk milyen lehet a helyzet? Ezután jogosan gondolhatom, hogy ha adót csalok, azzal nem az államot rövidítem meg (az állam is csak egy banki alintézmény), hanem visszaveszem jogos jussom egy részét.

Ha pedig lusta vagy végignézni a videót, akkor nyugodtan ülj vissza a Barátok közt elé!

Tornyok omlanak

A mai napom a Fokk által kiírt novella- és fotópályázatra ment rá. A téma Debrecen, ezen kívül semmi megkötés nincs. A novella durva noir lesz, a kép sem kispályás, alant látható. A kép utolsó elemeit akkor fotóztam össze, amikor ma Zolitól jöttem hazafelé, és találtam végre bontási területet. Zolitól sok jó filmet hoztam, de még nem kukkantottam rájuk.