Azt hiszed, házsártos az anyósod vagy kibírhatatlan a szülőd? Na, megmondom én, mi az igazi ellenségeskedés!
Pénteken közöltem szüleimmel, hogy megyek Judithoz estére. Ezen nagyon kikeltek, ordítoztak, mint a fába szorult féreg. Bepakoltam a táskába a laptopot és pár ruhát, és átbringáztam, hogy kettecskén eltöltsünk egy szép estét. Szombat délután átmentem szüleimhez, akik kerek perec megtagadták, hogy bármi cuccot is kiadjanak nekem, abból a házból nem vihetek el semmit. Alsógatyától fotóscuccon keresztül motorig minden ingóságomra ráültek. Harminc percig öntötték rám a hülyeségüket, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, és meg akarnak bizonyosodni róla, hogy biztos a jövőm, meg szakítsak, mutassam be nekik Juditot, és más egyéb egymásnak ellentmondó hülyeségek. A jövőm otthon biztosítva volt: a rossz légkör miatt egy nőt sem vihettem volna haza, de ülhettem volna a meleg szarban. Jelentkezzen, akinek biztos a jövője, és erre valaki garanciát vállal! Juditot pedig nem viszem hozzájuk, mert amíg szüleim üvöltve tudnak csak kommunikálni, addig nem valók emberközelbe. Igazából amióta együtt vagyunk, azóta ellenzik a kapcsolatunkat, ezért legfőbb feladatom, hogy Juditot védjem a szüleimtől, s ne a szüleim “védjenek” Judittól. A félórás egyoldalú üvöltözés tizedik percében az orruk előtt bekapcsoltam az MP4-lejátszóm diktafonját is, hátha jó lesz még valamire. Tételesen elismertettem velük, hogy mire ülnek rá. Mondjuk párszázezer forintnyi értékpapírra, ami sosem volt a nevemen, de az “én érdekemben” szedte el tőlem anyám havonta a tízezreket. Tudom, hülye vagyok. Kaptam egy szatyornyi önkényesen összeállított cuccot, olyan ruhadarabokból, amiket egyébként alig hordok.
Amint visszamentem Judithoz, egy óra múlva éktelenül csengettek az utcáról. Szüleim ráfeküdtek a csengőre. Judit először nem akarta, hogy kimenjek, ő meg pláne nem akart kimenni. Amint eluntam a hangos csengőszót, kimentem, hogy újrakezdjék a lemezt, és az utcán ordibálva lehordják Juditot minden utolsó kurvának. Nagyon nem akaródzott elmenniük. Egyszer falból elindultak a kocsival, de egy kör után visszatértek és tovább nyomták a csengőt. Én pedig vattával kiékeltem a berregőt, és eltettük magunkat másnapra.
Vasárnap bevásároltam némi zoknit és alsógatyát a Mikepércsi út végén lévő Aldi mellett egy kínaiban, mert ki kellett húzni a hetet. Hétfőn apám még megjelent az irodában. Kérdeztem, hogy ideadják-e a cuccomat, s amikor mondta, hogy nem, közöltem, hogy akkor nincs több megbeszélnivalónk. Este érdeklődtem egy ügyész havertól, hogy mi legyen. Azt mondta, ez magánlaksertés, hívjam a 107-et, és jönnek, ha így sem engednek be, tehetem a feljelentést. Ugyanezt mondta kedden egy ügyeletes tiszt a Vásáry utcán, ezért megszerveztem a másnapot. Szerdán Alexszel beültünk egy ismerős által rendelkezésre bocsátott kisteherautóba (sofőr is volt vele), és elmentünk szüleimhez. Éppen otthon volt mindenki, pedig azt hittem, apám és Tibi öcsém (aki egy követ fúj velük) dolgozni vannak. Első kérdésemre, hogy ideadják-e a cuccomat, nemleges volt a válasz, ezért hívtam a rendőrséget. A telefonban közölték, hogy ehhez nekem bejelentést kell tennem a Budai-Ézsaiás utcai rendőrségen, s utána kiszállnak. Húszperces parttalan beszélgetés után (Alex csitítólag, szüleim emelt hangerővel) dolgunkvégezetlenül tágultunk onnan. Még volt egy beszélgetésünk hármasban (Alex, Judit és én), ahol eldöntöttem, hogy utolsó békés megoldási próbálkozásként este még elmegyek szüleimhez. De délelőtt még felhívtak szüleim, hogy este menjek a cuccaimért. Sötétben, esőben pakoltam be ingóságaimat Judit Atosába. Aláírattak velem egy papírt, ami szerint nyilatkozok, hogy nincs feléjük további anyagi követelésem. Faszán benyelték eddigi “sporolt” pénzem. Aláírtam, hogy “Basszátok Meg”, mert karakterszámra nagyjából egyezik a nevemmel, és pakoltam tovább. Tíz perc múlva szólt anyám, hogy ez nem lesz jó. A b+ felirat alá akkor odaírtam a nevemet. Á, kicsit sem feltűnő a kényszerítő helyzet.
Két kanyart tettem, és már közben feltűnt, hogy szelektáltak a cuccaim között. Tegnap pakolásztam, és további hiányosságok tűntek fel. Gyermekded próbálkozásokat is láttam, hogy megkavarják a sorbarakott CD-gyűjteményemet, mert szándékos csereberélgetések voltak benne. A ruhákat ma pakolom ki. Holnap megyek a könyvekért, hiányzó darabokért és motorért.
Utána akkor lássam őket, amikor a hátam közepét! Most kiderült, ki áll mellettem és ki ellenem. 32 évem alatt ez volt az első komolyabb ellenállásom, egyébként eddig úgy táncoltam, ahogy ők fütyültek.
hömm. üdv a felnőttek világában. hadd adjak át kezdőcsomagként egy marék reményt és melegséget, ami majd talán támaszt fog nyújtani a jövőben számodra.
Dettó. Üdvözlet a való világban.
Én egy jóindulatú srácnak ismertelek meg, aki nem nagyon érdemli meg, hogy így kicsesszenek vele, főleg nem a saját a szülei. Az első felindulást követhette volna náluk egy tárgyilagos átgondolása, annak, hogy most meg akarnak “tartani” vagy nem, s ha igen, milyen módszerekkel. Nagy szakításnak tűnik.
Sajnos abba a helyzetbe kerültél, hogy most kicsit Juditnak vagy kiszolgáltatva, ezért viseld jól magad
Mindenki függ valakitől. Az a baj, hogy eddig rossz emberektől függtem.
Razi, elkezdhetnék kötekedni, hogy ha szerinte rossz emberektől függtél, akkor miért maradtál otthon mostanáig? nem 15 éves vagy te sem már. miért nem szabadultál meg tőlük korábban, ha szerinted annyira rosszak?
te bementél a rendőrségre is? “nagyokatpislogososszmájli”
látszik még most is, hogy felkavart a dolog, mert már a helyesírásod sem a régi!
hát, most azért jól megdöbbentem amúgy, de ha kell valamiféle segítség, akkor szóljál nyugodtan. nem tudom miben segíthetnék, de nagyon szívesen, bármikor!
Razide, én kurvára drukkolok neked. Nyáladzhatnék itt, miszerint remélem, rendbejön ez a dolog is, de basszus, innentől tényleg nincs miről tárgyalni. Ha eztán nincs épkézláb család, hát csinálj sajátot, újat – amihez sok sikert!
Ennek a sztorinak van valami publikált előzménye? Mert ez így eléggé sokkoló és durva a tények ismeretének hiányában…
Fú ez nagyon durva, sajnálom! Egy dolog, h van véleményük de ezt így… wáh. :S /Egyszer láttam őket a’szem mikor nálatok voltam, egyáltalán nem tűntek ilyennek… ://
/me döbbenten bámul maga elé
Razide: sok sikert, bár hogy is mondjam, kevés lesz neked belőle, úgyhogy raktározd el jó mélyen és emlékezz majd rá. Cseberből vederbe, de ha neked így jó és tényleg semmi más választásod nincs, akkor hajrá.
ICS: Előzmények az előző posztokban, külön neked nem tagelem. De dióhéjban annyi, hogy Judittal jól megvoltunk egy fél évig, aztán az első kisebb konfliktusnál hazahúztam a belemet, mert hülye vagyok, s most, hogy visszajöttem, áll a bál.
Elég kemény történet. Drukkolok, hogy mihamarabb rendeződjenek a dolgaid.