Nyelvünk szépen kifejezi, hogy a páros dolgok önmagukban alkotnak egységet, ami csak egy, az fél. Aki egykezű, az félkezű; az egy zokni, az csak egy fél pár. Judittal egymás nélkül csak félemberek voltunk, és úgy vágytunk már egymásra, hogy újból együtt vagyunk. Szüleim kiverték a dilit, objektíven megmagyarázhatatlan okokból.
Ha nem válunk külön egy időre, akkor sosem tudjuk meg, mit jelentünk egymásnak. De több ilyet nem játszunk.
Nagyon helyes.
Azért szüleid “dilije” eléggé racionális, már ha ezzel kapcsolatban lepődtek meg, hisztiztek.
most már csak az a kérdés, hogy ki sírta magát vissza.
még nem gratulálok…
azért ismét a legjobbakat, de várjuk ki a végét! (mekkora ünneprontó szemét vagyok).
azért ennek a helyzetnek soookkal jobban örülök, mintha Judit nem lenne.
Pedig már megírtam rólatok az “Asszony a sóban” című kis színest.
Persze, a keltetőtartályos és lézerpisztolyos rész már eltér ettől a vonaltól.
http://futoblog.wordpress.com/2009/01/14/dark-mesek-asszony-a-soban/
Volt egyszer egy ember, akinek meghalt a felesége…