Orrunknál fogva

Akik szerint a lehető legjobb világban élünk, íme pár elgondolkodtató tény:

Az anarchisták szerint ott jelentkeznek a tekintélyelvű struktúrák, ahol

• a termelőket akár terv-, akár piacgazdasági modellben kizárják a termelés alakításából, a döntéseket “jól informált szakemberekre” bízva;
• maga a termelés nem a termelők és a fogyasztók, hanem a profit vagy az állam érdekeit veszi figyelembe;
• konkrét tartalomtól függetlenül emberek széles rétegei hiszik, hogy vezetésre szükség van;
• a konkrét kreatív ötletek valóra váltását kiiktatja a “fentről” jövő parancsok kivárása;
• az emberekbe belesulykolják a “tradíciók”, a “történelem során kialakult értékek” fontosságát, meg sem kérdőjelezve, hogy kik és milyen éredektől vezetve hozták létre e “hagyományokat”;
• egy ország katonai megvédésére megfelelő, önkéntes csoportok helyett olyan hierarchikus állami katonai szolgálatot hoznak létre, amely nemcsak a háborúra készít fel, hanem a “civil” államosított társadalomba is betöri a fiatalokat;
• a férfi a “szellem”, a “fény”, és a nő a “test”, a “sötétség”, mert a társadalom működése patriarchális;
• a gyerekeket “nevelni” kell, tehát az adott hierarchiákhoz szoktatni, vele azokat minden eszközzel elfogadtatni;
• az észérvek helyett erőszakosan keresztülvitt döntések számítanak, és ezt a társadalom, évszázados megfélemlítettsége miatt, megszokásból el is fogadja;
• ezért a félelem szül rendet;
• az államhatalom sikeresen iktatja ki az emberek viselkedéséből a szolidaritást, egymás segítését és elfogadását, s helyébe a rivalizálás, az állandó konkurencia stresszhelyzeteit ülteti, ily módon garantálva, hogy az emberek a hatalmi helyzetek kényszerű elszenvedése miatt szerzett frusztrációikat egymáson vezessék le.

Bozóki – Seres – Sükösd: Anarchizmus ma

Rendszerváltás? Kommunizmus? Szocializmus? Kapitalizmus? Ezek csak a diktatúra különböző nevei.