Új világ

Miután mindenki meggyőződött róla, hogy a közeljövőben nem kellene gyerekeket tervezni (manapság a családtervezés egyébként is arról szól, hogy hogyan NE legyen gyerek) következzen egy kis túlélési útmutató, hogy miként lehet átvészelni a zűrös átmeneti időszakot (amit sokan Apokalipszisként fognak megélni). Manapság ugyanis egy átlagembernek is jobb a dolga, mint száz évvel ezelőtt egy arisztokratának, hiszen ha kuporgatva is, de bejárhatjuk a világot, az orvosok csodákat hajtanak végre rajtunk, rengeteg időt tölthetünk szórakozással, stb. Ennek az elszemélytelenedett világnak is megvannak a szociális hátulütői, de mégis hatalmas veszteségként fogjuk megélni, ha kikerülünk az alánktolt pikszisből, bele egy olyan világba, ahol küzdeni kell a túlélésért, minden megélt nap ajándék.

Ha elveszik tőlünk a technikai vívmányokat, mi marad? Elképesztően sok ember, főleg a képzett középosztályból nem rendelkezik semmiféle praktikus ismerettel az ennivaló megtermelése és elkészítése, a ruhakészítés és más alapvető szükségletek kielégítése terén. Hasonlóan elképesztő számú ember nem képes eljutni semmilyen távolságra semmiféle eszközzel, ami nem igényli fosszilis energiahordozók elégetését – és a fejlett világban szinte senki nem képes egy tüzet meggyújtani távoli gyárakból származó gyufa, vagy öngyújtó nélkül. A túléléshez szükséges ismereteket, mint a biokertészet, nem csúcstechnológiás gyógyászat, alapvető kézimunkák és hasonlókat most kell megtanulni és gyakorolni, amíg van rá idő. Ehhez hasonlóan, azok az emberek, akik most drasztikusan lecsökkentik a fosszilis energiahordozók iránti szükségletüket, például megszabadulnak autójuktól és munkábajáráshoz tömegközlekedést, vagy kerékpárt használnak, jobban fel lesznek készülve az elkerülhetetlen hiányokra.

Elsődleges feladatunk lesz az élelem megtermelése. Minél gépesítettebb társadalmunk, annál kevesebb munkaerőre van szükség a mezőgazdaságban. A XX. század elején a keresők még több mint 60%-át foglalkoztató mezőgazdaság folyamatosan egyre kevesebb dolgozót igényelt; a 80-as évekre a keresőkön belüli aránya 20% alá csökkent. A 90-es évek elejének válsága – a külpiacok elvesztése, az állami- és szövetkezeti gazdaságok eladósodottsága, tömeges csődje stb. – tovább zsugorította a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányát. A mai magyar mezőgazdaság kevesebb, mint a keresõk 8%-át foglalkoztatja, az ipar a 33%-át, s a. szolgáltatásokban dolgozik a keresők 59%-a. (Forrás) Ahhoz, hogy elegendő élelmet termeljünk modern eszközök nélkül, vissza kell térnünk a régi arányokhoz. A mobiltelefont nyomkodó managerek kénytelenek lesznek kapát fogni a kezükbe, s vagy a földet túrják, vagy felfordulnak.

Túlélési kiskáté:

• Vidékre kell költözni, mert a városok fenntarthatatlanok lesznek a gépesített szállítás megszűnése után.
• A kereskedelem lecsökkenése miatt mindent helyben kell elkészíteni, újra előtérbe kerülnek a régi kézművesszakmák. Nem árt egy-két ilyet, ha most még csak hobbiszinten is elsajátítani, mert nem sokat ér egy webdizájner ott, ahol nincs kettőhúsz. Ennek megfelelően függetleníteni kell a házat is a villamosenergia-szükséglettől (kályha, kézzel meríthető fúrott kút, napelemek).
• Gondoskodjunk egészségünkről, mert búcsút mondhatunk a magas szintű orvosi ellátásnak. Gyógynövényeket kell termeszteni, biztosítani, hogy egészségünk ne hagyjon minket cserben.
• Keresni a hasonló gondolkodású emberek társaságát, együtt letelepedni vidéken. Közösségként egy 500-1000 fős település képes a teljes mértékű önellátásra.
• Őrizzük meg a felhalmozott tudást, ne elektronikus, hanem inkább nyomtatott formában.

Egyéb hasznos gondolatok találhatók Hetesi Zsolt szakjelentésében.