Kóklerek

Tegnap sikerült elhoznom a 135/2,8-as obimat a szerelőtől (Arany Fotó), aminek roppantul örültem. Komoly baj nem volt vele, csak az, hogy már eleve úgy vettem, hogy valaki szétszedte, aztán szarul rakta össze. Pedig igazán nem egy bonyolult szerkezet, de ehhez nekem nincsenek szerszámaim. Amit csak műszerészcsavarhúzóval lehet szétkapni, azt inkább szakértőhöz viszem, mint hogy egyedül kókányoljak rajta. De most az obi legalább jó lesz még tíz évig.

Betértem a postára is, hogy feladjam Exernek a Pénz mint adósságot. Jó ritkán szoktam postára adni levelet – utolsó emlékem szerint 20 forintból kijött egy levél, ma már 120. A postáskisasszonynak mondtam, hogy ez biza sima levélküldemény lesz, de mintha nem hitte volna el nekem, hogy semmi extra opciót nem kérek rá, úgy sorolta, hogy kérek-e elsőbbségi, tértivevényi, anyámkínja lehetőségeket. Körülöttem mindenki elsőbbségiként adta fel még városon belül is a küldeményeket. Vajon az enyém a ledobóban végzi, csak mert nincs végigpecsételve és levonózva?

Amin még kiakadtam, hogy nem hagyhattam ott a pultot, amíg a kezembe nem nyomta a nyugtát. Közölte, hogy ha nem veszem át, megbasz az APEH fasszal. Én elhiszem, hogy a Posta legalább olyan becsületes, mint a többi bank (azért figyeld meg, mi volt a borítékban), de az öklömet hamarabb dugnám egy sarok mögül előugró APEH-es orrába, mint egy papírt, amivel bebizonyítom, hogy 120 forinttal lettem rövidebb. Egyébként úgy veszem észre, a Postán egyre növekvő adminisztráció van, aminek nem a hatékonyság növelése a cél, inkább pont az ellenkezője.