Tegnap koncertezés előtt résztvettem a szerepjátékos egyesületünk alapító ülésén. A Vörös Oroszlánban jöttünk össze, mert a tulajok is beszálltak. Helyet is biztosítanának az ott játszó csapatoknak, de ez Anikóéknak nem tetszett, mert ezen a helyen nem lehet bagózni és inni (alkoholt). Pedig számomra pont emiatt lenne ideális. Most keresgélni fognak, nem fognak találni semmit, aztán visszakuncsorogják magukat ide. A távlati tervek hallattán felmerült bennem, hogy találóbb lett volna az egyesület nevéül az általam javasolt Kreatív Álmodozókat választani, nem a mostani összetett hangzású Kapuk Távoli Világokra nevet. Az egyesület tizedik lépése már meg van tervezve, de az előttünk álló első még nincs. Sikerre nem számítok az egyesület tevékenységét illetően, s amilyen pesszimista vagyok, innentől már csak kellemes meglepetések érhetnek.
Drága pénzért japán teát szürcsölgettem, kifelé menet pedig kaptam szerencsesütit. Cseszt kibontotta mellettem a magáét, és elolvasta a benne lévő üzenetet, nekem pedig akkor esett le, hogy nem kellett volna egyben bekapnom és lenyelnem. Én, a japánmániás, nem voltam elsőre tisztában a szerencsesüti szerepével.
Amíg lent voltunk, beesteledett és elkezdett esni az eső, ezért jól eláztam, mire a Vörös Oroszlántól a Klinika Moziig tekertem. A DEN második napján Karc és Neo koncert, meg DJ Ludmilla partija volt. A fél kilences érkezésem is korai volt, mert tízkor nyitották ki a nézőtér ajtaját, addig csak a kinti büfében lehetett lófrálni. True-ék társaságában ücsörögtem, mert ritkán beszélek vele.
A Karc nem aratott közönségsikert, akármilyen jó zene. Az emberek nem ismerik, és úgy látszik, amit nem ismernek, azt nem szeretik. Voltunk elöl páran, de az emberek hátul tömörültek. A Neo koncerten aztán megláttam, miféle emberekből áll a közönség. Csupa fiatal egyetemista, nagy részük olyan ittasan, hogy kivetkőznek emberi mivoltukból, ilyenkor meg már mindegy nekik, hogy mi, csak valami szóljon. De hát Egyetemi Napok van, vagy mi a szösz. Azért voltak sokan, akik ismerték és szerették a Neót, bár úgy láttam, hogy kezdek lemaradni, mert olyan új számok hangzottak el a koncerten, amiket még életemben nem hallottam. A régieket is alaposan átdolgozták. A közönségtől mindenesetre olyan csömöröm támadt, hogy Neo közben igyekeztem lelépni, ami nem sikerült azonnal, mert összetalálkoztam Ferivel, akit már legalább egy éve nem láttam. Nem számít, hogy ügyész lett eközben, a jó DnB-t, breakbeatet még mindig szereti. Erről jutott eszembe, hogy Andrást sem láttam majdnem egy éve, amióta lelépett Feri volt feleségével. Ludmilla már dübörgött, amikor eltekertem. Az eső is elállt hajnal egyre.
Friss hozzászólások