Ez a blog itt megszűnik, de nem kell megijedni, vadiúj blogom megtalálható a következő címen:
A bejegyzéseket nem importálom oda, mert van itt olyan tartalom is, amit ennyi idő távlatából jobb nem bolygatni. Mindenki frissítse a kedvenceit és RSS-feedjeit, és folytatjuk.
Azt hiszed, házsártos az anyósod vagy kibírhatatlan a szülőd? Na, megmondom én, mi az igazi ellenségeskedés!
Pénteken közöltem szüleimmel, hogy megyek Judithoz estére. Ezen nagyon kikeltek, ordítoztak, mint a fába szorult féreg. Bepakoltam a táskába a laptopot és pár ruhát, és átbringáztam, hogy kettecskén eltöltsünk egy szép estét. Szombat délután átmentem szüleimhez, akik kerek perec megtagadták, hogy bármi cuccot is kiadjanak nekem, abból a házból nem vihetek el semmit. Alsógatyától fotóscuccon keresztül motorig minden ingóságomra ráültek. Harminc percig öntötték rám a hülyeségüket, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, és meg akarnak bizonyosodni róla, hogy biztos a jövőm, meg szakítsak, mutassam be nekik Juditot, és más egyéb egymásnak ellentmondó hülyeségek. A jövőm otthon biztosítva volt: a rossz légkör miatt egy nőt sem vihettem volna haza, de ülhettem volna a meleg szarban. Jelentkezzen, akinek biztos a jövője, és erre valaki garanciát vállal! Juditot pedig nem viszem hozzájuk, mert amíg szüleim üvöltve tudnak csak kommunikálni, addig nem valók emberközelbe. Igazából amióta együtt vagyunk, azóta ellenzik a kapcsolatunkat, ezért legfőbb feladatom, hogy Juditot védjem a szüleimtől, s ne a szüleim “védjenek” Judittól. A félórás egyoldalú üvöltözés tizedik percében az orruk előtt bekapcsoltam az MP4-lejátszóm diktafonját is, hátha jó lesz még valamire. Tételesen elismertettem velük, hogy mire ülnek rá. Mondjuk párszázezer forintnyi értékpapírra, ami sosem volt a nevemen, de az “én érdekemben” szedte el tőlem anyám havonta a tízezreket. Tudom, hülye vagyok. Kaptam egy szatyornyi önkényesen összeállított cuccot, olyan ruhadarabokból, amiket egyébként alig hordok.
Amint visszamentem Judithoz, egy óra múlva éktelenül csengettek az utcáról. Szüleim ráfeküdtek a csengőre. Judit először nem akarta, hogy kimenjek, ő meg pláne nem akart kimenni. Amint eluntam a hangos csengőszót, kimentem, hogy újrakezdjék a lemezt, és az utcán ordibálva lehordják Juditot minden utolsó kurvának. Nagyon nem akaródzott elmenniük. Egyszer falból elindultak a kocsival, de egy kör után visszatértek és tovább nyomták a csengőt. Én pedig vattával kiékeltem a berregőt, és eltettük magunkat másnapra.
Vasárnap bevásároltam némi zoknit és alsógatyát a Mikepércsi út végén lévő Aldi mellett egy kínaiban, mert ki kellett húzni a hetet. Hétfőn apám még megjelent az irodában. Kérdeztem, hogy ideadják-e a cuccomat, s amikor mondta, hogy nem, közöltem, hogy akkor nincs több megbeszélnivalónk. Este érdeklődtem egy ügyész havertól, hogy mi legyen. Azt mondta, ez magánlaksertés, hívjam a 107-et, és jönnek, ha így sem engednek be, tehetem a feljelentést. Ugyanezt mondta kedden egy ügyeletes tiszt a Vásáry utcán, ezért megszerveztem a másnapot. Szerdán Alexszel beültünk egy ismerős által rendelkezésre bocsátott kisteherautóba (sofőr is volt vele), és elmentünk szüleimhez. Éppen otthon volt mindenki, pedig azt hittem, apám és Tibi öcsém (aki egy követ fúj velük) dolgozni vannak. Első kérdésemre, hogy ideadják-e a cuccomat, nemleges volt a válasz, ezért hívtam a rendőrséget. A telefonban közölték, hogy ehhez nekem bejelentést kell tennem a Budai-Ézsaiás utcai rendőrségen, s utána kiszállnak. Húszperces parttalan beszélgetés után (Alex csitítólag, szüleim emelt hangerővel) dolgunkvégezetlenül tágultunk onnan. Még volt egy beszélgetésünk hármasban (Alex, Judit és én), ahol eldöntöttem, hogy utolsó békés megoldási próbálkozásként este még elmegyek szüleimhez. De délelőtt még felhívtak szüleim, hogy este menjek a cuccaimért. Sötétben, esőben pakoltam be ingóságaimat Judit Atosába. Aláírattak velem egy papírt, ami szerint nyilatkozok, hogy nincs feléjük további anyagi követelésem. Faszán benyelték eddigi “sporolt” pénzem. Aláírtam, hogy “Basszátok Meg”, mert karakterszámra nagyjából egyezik a nevemmel, és pakoltam tovább. Tíz perc múlva szólt anyám, hogy ez nem lesz jó. A b+ felirat alá akkor odaírtam a nevemet. Á, kicsit sem feltűnő a kényszerítő helyzet.
Két kanyart tettem, és már közben feltűnt, hogy szelektáltak a cuccaim között. Tegnap pakolásztam, és további hiányosságok tűntek fel. Gyermekded próbálkozásokat is láttam, hogy megkavarják a sorbarakott CD-gyűjteményemet, mert szándékos csereberélgetések voltak benne. A ruhákat ma pakolom ki. Holnap megyek a könyvekért, hiányzó darabokért és motorért.
Utána akkor lássam őket, amikor a hátam közepét! Most kiderült, ki áll mellettem és ki ellenem. 32 évem alatt ez volt az első komolyabb ellenállásom, egyébként eddig úgy táncoltam, ahogy ők fütyültek.
Nemrég voltam öcsémnél, aki büszkén mutatta otthoni házimoziját. A 2.1-es hang tényleg beremegtette a nappali berendezését, de a szélesvásznú LCD-TV képével szemben már voltak fenntartásaim. A sugárzott tévé adásait nagyrészt 4:3 képarányban lehet nézni, de az ilyen szélesvásznú masinák 16:9 képarányúak, és az emberek nagy része fit to screen beállításon hagyja a képarányt, magyarán széthúzza a képet, a kép pedig vízszintesen szétnyújtott lesz. A szereplők arca pedig oválisból kör lesz, mindenki egy jóllakott napközis holdvilágképével fog vigyorogni. Tesóm is így hagyta a beállításokat, mert hogy néz már ki a tévé képe két csíkkal oldalt.
A DVD-je pedig HDMI kábellel volt összekötve a tévével, tesóm pedig mondta, hogy full HD a rendszer. Vittem neki pendrive-on full HD filmeket, erre a DVD benyögi, hogy a felbontás meghaladja a 800×600-at, ezért nem játssza le. Valóban, ennél még a fél HD is nagyobb. Bohóckodás ez a mai consumer HD-piac.
Nyelvünk szépen kifejezi, hogy a páros dolgok önmagukban alkotnak egységet, ami csak egy, az fél. Aki egykezű, az félkezű; az egy zokni, az csak egy fél pár. Judittal egymás nélkül csak félemberek voltunk, és úgy vágytunk már egymásra, hogy újból együtt vagyunk. Szüleim kiverték a dilit, objektíven megmagyarázhatatlan okokból.
Ha nem válunk külön egy időre, akkor sosem tudjuk meg, mit jelentünk egymásnak. De több ilyet nem játszunk.
Bejelölt a Jelöljbe(TM)-en egy frissensült helyi zenekarocska. Biztos, hogy reklámozzák közelgő koncertjüket, ahol egy híresebb zenekar előtt fognak fellépni. Infantilis nevükhöz infantilis dalszöveg is jár. Az ilyen koncertek ma már nagyon nem tudnak érdekelni, s már eddig is elég érv összegyűlt a kickban mellett. Még csegevarás pólót is láttam az egyik tagon, ezért kikívánkozott belőlem egy üzenet, amiben gratuláltam a “jó ízlésükhöz” és kértem, hogy a továbbiakban felejtsenek el. A válasz felért egy ROTFLMAO-val: “Az, hogy rajtam che guevara képe szerepelt a pólómon, számomra nem azt jelenti, hogy egy tömeggyilkos idolnak hódolok. Egész egyszerűen fáztam félpucéron.” Hah, kérem, ha Hitler képével, szvasztikás pólóban mászkálok, vajon a bíróság mennyire értékelne egy ilyen érvelést?
Egyébként a viselt mintázatokkal mindenki szokott azonosulni, nem potyára hordok pl. háztetőről szavazásra buzdító polót. Az építőmunkás nem szokott azonosulni a fia által levetett gánzendrózsi pólóval.
Régen egyébként én is hordtam csegevarás pólót. El is határolódom a régebbi énemtől!
Szeretem én a fantasy regényeket, de ma már félek válogatni a könyvespolcokon, annyi szemét jelenik meg ebben a műfajban. Gondolok itt elsősorban a magyar írókra, mert azokat szinte minden szűrés nélkül jelentetik meg. A külföldi írókban már jobban meg lehet bízni, mert ott már magasabb a mérce. A rengeteg kötetes sagáktól is ódzkodom, amióta találkoztam Robert Jordan időkerekes végtelen történetével – nem bírom, amikor oldalakat töltenek meg a semmivel.
De kezembe akadt William Kingtől a Trollvadász. Akkor még nem sejtettem, hogy ez is egy sokkötetes történet első része. De látszik rajta, hogy ami jó, azt nem szabad abbahagyni egy kötet után. A történet egy olyan világot elevenít meg, amit már régen is távolról csodáltam, és nyomon követtem a sorsát. Kezdődött egy jó vastag Warhammer Fantasy szerepjáték alapkönyvvel, amit szerettem volna élesben is kipróbálni, de nem volt rá vállalkozó csapat. Megcsapott a heavy-metal fantasy szele. Számítógépre akadt régen (1995-ben) egy stratégiai játék, a Shadow of the Horned Rat, de az játszhatatlanul nehéz volt. Tavaly(előtt?) megörültem a Warhammer – Mark of Chaos játéknak, de az meg szörnyen bugos volt, ami lehetetlenné tette a továbbjutást.
A világ iránti rajongásom oly mértékű volt, hogy amint megláttam a Trollvadászon a Warhammer Fantasy logót, abban a pillanatban már magamhoz is vettem. Nem mondom, hogy tettem a kosárba, mert a könyvesbolt nem ABC, hogy kosárral a kezében járja be az ember. Helyszín az Öregvilág, ami nagyjából úgy néz ki, mint a mai Európa, csak most az emberek birodalmai mellett egyéb fajok országai is helyet kaptak. Az elfek szigetei, a törpék hegymélyi királyságai, a skavenek (patkányszerzetek) földalatti birodalmai, a legrémisztőbb pedig az északi káoszpuszták torz, elkorcsosult, démoni népe, ahol a káosz isteneit imádják.
Felix az emberi birodalom fővárosában, Altdorfban élt lecsúszott kisnemesként, aki az egyetemen lébecolt, amíg ki nem rúgták és apja ki nem tagadta az örökségből. Egyre gyakoribb kocsmatúrái során ismerkedik meg Gotrek Gurnissonnal, a trollvadász törpével, aki vérbeli trollvadászként egy régmúlt bűne vezekléseként a hősi halált keresi, egyik veszélyes összecsapásból a másikba rohanva. A tanult nemes és a hóhérmunkát végző törpe a sokadik korsó sör után vérszerződést köt, hogy innentől együtt járják a világot, ahol egyre inkább felüti fejét a káosz fertője, és Felix feljegyzi Gotrek csatáit, és a legfontosabb feladata megörökíteni hősi halálát. Az első kötet még kisebb novellákból áll, amikben elfeledett kincsek után kutatnak, káoszkultuszokat lepleznek le, gonosz varázslókkal csapnak össze. Gotrek hatalmas csatabárdjával végzi a hóhérmunka java részét, de páncélingében és hosszúkardjával Felix is úrrá lesz félelmén, és összeszorított foggal védi a törpe hátát.
A második kötetben, a Skavenvadászban a harcos páros kénytelen megszorítani a nadrágszíjat, és Nuln városában csatornaőrnek szegődnek. Ott a skavenek gyűlnek egyre nagyobb számban, hogy lerohanják a várost. A skavenek vezetőjét, Thanquol Szürkelátnokot, a patkányember mágust a guta majdnem megüti, amikor az emberek folyamatosan keresztülhúzzák számításait, és a többi kötetben nemezisként követi a párost. Felixéket nem hatja meg különösebben.
A Démonvadászban Felixék csatlakoznak egy törpe expedícióhoz, amit mindenki öngyilkos vállalkozásnak tart. Még a résztvevők is. Egy titkos találmánnyal, egy léghajóval átvágnak a káoszpusztákon, hogy egy rég elveszett törpe város földalatti üregeiből megszerezzenek egy legendás fegyvert, és sok egyéb ereklyét. A törpe városban azonban sok túlélőt is találnak, a kapuknál pedig egy hatalmas káoszsereget, élükön egy hatalmas démonnal.
A Sárkányvadászra sem fogyott ki az íróból a szufla, továbbra is ugyanabban a pörgős stílusban folytatja a furcsa páros reménytelennek tűnő harcainak bemutatását. Felix belehabarodik Ulrikába, egy északi, zord életvitelhez szokott harcos nemeslányba. Együtt tartanak a léghajón a törpe királyságba, és az emberek birodalmába, hogy megvigyék a káoszpusztákon át délre masírozó irdatlan méretű káoszsereg hírét az uralkodóknak. Útjukat nehezíti, hogy a léghajót megtámadja egy sárkány, akit Tzeenth, az egyik káoszisten gonosz papjai ébresztettek fel, és idéztek elő testében és lelkében gonosz elváltozásokat. Súlyos veszteségek árán el tudják riasztani a sárkányt, de a léghajót tervező Malakai Makaisson törpe mérnök, s egyben trollvadász annyira bepöccen a merényleten, hogy saját tervezésű puskaporos fegyvereivel és pár halálvágyó társával együtt felkutatják a sárkány barlangját. Felix, Ulrika és Gotrek is velük tartanak az orkok és banditák miatt életveszélyesnek nyilvánított hegyeken-völgyeken keresztül.
A Bestiavadászban Felixék Praag városában várják a nyílegyenesen oda tartó káoszsereget. Bár a számítógépes játékok és a szerepjáték alapkönyv nagyjából felkészítettek, hogy mekkora lehet egy ekkora háború, de a regény minden képzeletet felülmúlt a csataleírásával. Kész Egri Csillagok. Gotrek és trollvadász társai ott mészárolnak, ahol a legforróbb a helyzet a falakon, és együtt még a vesztett helyzetet is képesek megfordítani.
Letehetetlenek ezek a könyvek, ezért nemsoká megveszem a legújabb magyarul is megjelent könyvet a sorozatban, a Vámpírvadászt.
Gondolkodom már egy ideje egy időigényes, de hálás nyári projecten. Készítenék egy riportsorozatot biofalu témában. Ehhez be kell utaznom az országot, egyeztetni, a riportokat pedig videóra venni, számítógépen megvágni, interneten publikálni. A felvétellel vannak problémáim, mert többféle választási lehetőségem is van. Leginkább egy vállról indítható kamerának örülnék, de ez csak VHS formátumban elérhető árú. 40-ért használtan már olyan profi riporterkamerát adnak, hogy öröm nézni. A lényeg a sokféle opció manuális beállítása, automatikák mellőzése. Ehhez azonban kell egy digitalizáló kártya is, ami szintén nem olcsóság, 20-30-at is kóstál egy kártya, ami az analóg jelet hardveresen benyomorgatja MPEG2-be. A kamerának pedig kéne egy jó nehéz állvány, mindenféle hidraulikus csillapításokkal ellátva, hogy normálisan lehessen svenkelni. Az is baromi drága.
Digitális kameráknál már kompromisszumot kell kötnöm, mert a vállról indítható kamerák már többszázezer forintba kerülnek még használtan is. 60 körül van használtan DVD-re rögzítő stabis, manuális beállítási lehetőséggel bíró handycam. E mellé még kellene egy diktafon is mikrofonnal, mert a kamerának nincs külső mikrofonbemenete, itthon meg molyolhatok az A/V szinkronizációval.
Igazából alig használnám ki a cuccot, mert az egészre olyan féltucatszor lenne szükségem egy-egy hétvégi napon. Ezért legjobb lenne, ha valahonnan kölcsönözhetnék valami a fentiekhez hasonlító technikát. Valaki?
Elkészítettem a The Art of Travel című film magyar feliratát is, mert ezt érdemesnek tartom a megtekintésre, ajánlom mindenkinek. Felirat a feliratok.hu-n, a filmhez hozzá lehet jutni töltsd magad akcióban.
Megjött az új objektívem, amit kedden rendeltem meg a ShopDigitaltól. Sigma 17-70/2,8-4,5 jóság. Mellétettem a régi Sigma 24-70/2,8-at, és ilyen arányai vannak:
A méretbeli különbség nagyrészt abból adódik, hogy a régi az DG-s vagyis teljes képkockát rajzol, az új pedig DC-s, vagyis APS-C-re rajzolja a képet. Kellett a halálnak az a nagy batár, de csak ekkora volt. Az újon nincs rekeszállító gyűrű, ezért nem lehet vele közgyűrűkkel makrózni, be kell érni az általa szolgáltatott makrózással, ami azért annyira nem rossz. A közelpontja egybeesik a tárgylencsével, tehát lekoccolhatom a tárgyat, olyan közel kerülhetek. Ilyenkor a makró leképezési arány 70 mm-es zoommal 1:2,3. Így készült a következő felvétel is:
Az autofókusza pontos, egyelőre nem fókuszál a tárgy mögé, mint a másik. De ha mégis rosszalkodna, akkor sem parázok, mert erre már 3 év garanciát ad a Sigma. Bezzeg az előző alig múlt egy éves, és már adhatom be garancián túli javításra. A Camera Kft-hez, amiről tudni kell, hogy hazánk monopolhelyzetben lévő kriminális hozzáállású fényképezőszervize. Ellenségeidnek sem kívánnád. Azért kellett új alapobit vennem, mert a Camera Kft-nél több hónapos javítási időre kell számítani. Minden esetben, a legkisebb gumibigyusz cseréjénél is. Addig pedig nem szívesen maradnék alapobi nélkül. A kitobitól a hideg ráz, erről az új obimról pedig csak jókat írnak. Engem az vezetett ennek a megvásárlásához, hogy anno a Sony R1-en is hasonló obi volt, utána Pleiadesnél olvastam egy jó tesztet már évekkel ezelőtt. Azóta enyém lett Pleiades K10D-je, most meg egy olyan obi, mint az övé. Már csak ki kéne mozdulnom itthonról, hogy jó tájképeket készíthessek, de jelenleg kutya hideg van.
Kivonat: Csendes Csaba írásából a Hitel c. folyóirat legutóbbi számából. (A cikk még a pénzügyi válság előtt készült.) Érdemesnek tartom megőrzésre, hogy itt is lássuk, honnan hová tartunk. Ezt is körlevélből kaptam.
Veszélyzónában Magyarország
Magyarország a 13. helyen áll a veszélyesnek minősített országok rangsorában. Szégyenszemre olyan országokkal kerültünk egy társaságba, mint a gyakorlatilag a polgárháború szélén táncoló Pakisztán vagy a kommunizmusból éledező, évszázadok óta fejletlen Vietnam.
Kétségtelenül itt a tél, amikor csuklyában kell áttekernem a városon, hogy le ne fagyjon a kobakom. Csuklya nélkül visszatér a fejfájásom, mint azt ma tapasztaltam. A téli biciklizés azért is szar a jégeralsó mellett, mert ami csak megfagyhat a bringán, az meg is ragad. Azt már eddig is tudtam, hogy fagypont alatt nem működik a váltóm, mert az agyváltóban meggebed a zsír, ezért mindig a legkisebb sebességfokozatban tekerek BMX üzemmódban. De még a dudám gumipumpája is úgy megmerevedett, hogy egy nyikkanást sem ad, amikor gyalogost akarok hátulról figyelmeztetni. Nyáron lágy a duda, mintha élőt fognék, de a fagyban majdnem olyan kemény lesz, mint a farkam, úgy pedig nehéz akkora légáramlatot kicsiholni belőle, ami valamennyire is meghatná a membránt.
A kis sebességfokozat miatt már nem is vághatok át az autók között a felüljárón őrült kamikaze módjára, mint szoktam, hanem a gyalogjárón kell lavíroznom. De nem panaszkodok sokat, mert még így is jóval hamarabb érek mindenhova, mint ha tömegesen kellene közlekednem. És látom ám, hogy bátor lyányok is tekernek biza. Az meg plusz előny, hogy ha a menetszél nem fütyül olyan őrülten a fülkagylóimba, akkor tovább és jobb minőségben élvezem a zenét, ami most speciel a Queen legszebb dalai. Az a baj, hogy a Queent jóval angoltudásom előtt kezdtem el hallgatni, ezért azóta is inkább a dallama fog meg, mint a szövege. Ma reggel figyeltem fel először az Innuendo forradalmi szövegére.
Ez egy remek negyedórás rövidfilm arról, hogy milyen remek dolog, ha pozitív visszajelzést kap embertársaitól. Igaz, angolul van, de aki csak kicsit is érti a nyelvet, annak érdemes végignéznie! Néha a körleveleknek is van értelme, mert körlevélben terjedt a link, amit megkaptam. Még a könnyem is kicsordult egy kicsit, pedig utoljára Wass Albert regényen érzékenyültem el.
Most, hogy a gépem már nem szimulál tovább, újratelepítettem rajta a windózt. A régi, 4+ éves windózzal csak az volt a baj, hogy valami furcsa okból néhány programot nem volt hajlandó elindítani. Újratelepítettem, mert ráfért. Egy XP SP3 telepítőt vettem elő, ami tartalmazta a decemberi frissítéseket is, hogy jó ideig azokkal se kelljen törődni. A tisztább, szárazabb oprendszerre pedig a szokásos programjaim után feltettem egy Obliviont, hogy magába szippantson. Utolsó oblivionozásom óta új videókártya is került a gépbe, és most elég frankón fut mindenféle HDR világítással, max. grafikával (AA nélkül azért). Egyelőre teszek a fő küldetésre, dungeon bashing üzemmódban végigmegyek a világon.
Apám elé odaállítottam a laptopot, hogy nézze meg a Csillagösvényent, aminek ő nagyon megörült. Úgysincs rá addig szükségem, amíg az asztali gépet buherálom. Az asztali gépen visszaemeltem a procisebességet, és 2500 MHz-en is stabilan futott a windóz (tudom, kicsit oxymoron). Fokozatosan beleraktam a két 256-os memóriamodult is, és csodák csodájára így is ment a gép. Tesómtól gyorsan visszacseréltem a videókártyát, mert neki egy gyenge ATI-ja volt, s amíg én lelkiekben készültem a gépem kannibalizálására, addig nála volt a GeForce 7600GT-m (ami ma szintén gyengének számít). A vinyók tápkábelét is megigazgattam, hogy ne zavarjon a kontakthiba, és végül ugyanolyan gyorsan hasít az asztali gépem, mint régen. Persze 5 éves konfiguráció, legalább 4 éves windózzal rajta.
Ez egy kis könnyebbséget jelent, mert akkor először megvehetem az obit, és nem olyan sürgős a laptop eladása.
Itthon behoztam egy kicsit a filmnézési hátrányomat, és sikerült megnéznem a vinyón felhalmozódott filmeket. Ezek voltak ABC sorrendben:
Babylon A.D. - Antiutópikus film Vin Diesellel a főszerepben. A közeljövő Oroszországában játszódik, ahol a végletekig kinyílt a társadalmi olló, a köznép a napi túlélésért küzd. A főhős zsoldos pedig egy természetfeletti képességekkel bíró lányt kísér át sok megpróbáltatáson keresztül Amerikába. Popcornhent fekazenével.
Bunker Palace Hotel - Bachterman lepett meg Enki Bilal képernyőre álmodott képregényével. 1989-ben készült ez a francia film, amit német szinkronnal és angol felirattal sikerült megszerezni. Itt a távolinak tűnő jövőben a világ vezetői elmenekülnek a nép haragja elől egy szuperbiztonságos bunkerhotelbe, amit a világ elsőszámú vezetője biztosított számukra. Szuperbiztonságos módon azért két diverzánsnak is sikerült bejutnia a felkelők közül, akik egy őrült világban találják magukat, és kiderül, hogy nem is olyan biztonságos ez a hely, mert a nagykutyákat nem megóvni akarja a világvezető, hanem egy mozdulattal elsöpörni. Ez a sci-fi film a kis költségvetésével többet mond, mint akármelyik nagy költségvetésű popcorn utópia.
Csillagösvényen - Két film a magyarok eredetéről, a honfoglalásról, kalandozásokról, nyelvünkről, szent koronáról, betyárokról, mondákról és történelemről. Itt alapjaiban döntik meg a finnugor elméletet, bizonyítékokat sorolnak fel, hogy a magyarok eleve a Kárpát-medencéből vándoroltak el, s a honfoglalás idején micsoda szervezettségről tettek tanúbizonyságot, hogy visszamenjenek Attila országába, s a hun és magyar (akik egy népcsoportot alkotnak) újra egyesüljön. A legújabb kutatások szerint az írásbeliség is a Kárpát-medencéből indult el, s a mezopotámiai ékírás az itteni, máig fennmaradt rovásírásból származik. És más érdekességek, amiket eddig a vaskalapos finnugoristák tűzzel-vassal irtottak. Mindenkinek kötelező módon ajánlom.
Death Race – Újabb negatív utópia, ezúttal Jason Stathammel a főszerepben, közönségként pedig a plázafekákat célozza a film. A nem túl távoli jövőben a megacégek óriási munkanélküliséget okoznak, emiatt elharapódzik a bűnözés, a börtönök megtelnek, az élet leértékelődik, a kint maradt közönség pedig zabálja az egyik börtönben megrendezett halálos autóversenyt, a Death Race-t. Engem kicsit a régi, DOS-os Death Rallyra emlékeztet a verseny menete – az indulók mindenféle tuningautókat páncéloznak és fegyvereznek fel, hogy a pályán ízekre robbantsák egymást. Rágógumihent ez is, de azért mérgelődtem, hogy mi a fenéért terjed ez a negatív hozzáállás a jövőhöz, miért nem tudnak legalább sci-fiben ábrázolni egy élhető társadalmat.
L – Change the World – Különlegesség, hogy a Death Note-nak van egy harmadik része is, amiben L egy zöld terrormozgalmat akar megfékezni, akik egy ebola/influenzavírus mutánssal akarják kiirtani az emberiséget. Az eddigi desznótokkal szemben itt kevesebb az össze-vissza kavarás, inkább akciófilm lett az egész.
The Art of Travel – Az Utazás művészetében egy frissen érettségizett srác faképnél hagyja ifjú aráját az oltár előtt, és elmegy kalandtúrázni Közép-Amerikába. Csatlakozik egy csapathoz, akik több mint száz mérföldnyi dzsungelen akarnak átvágni egy év alatt egy dzsippel. Közben persze mindenféle izgalmas és veszélyes helyzetbe sodródnak. Majd lesz magyar felirata is, ha már elkezdtem.
The Dark Knight – A legújabb betment látva visszasírom a Batman I és II-t, amikor még tudták, mi az az igazi Batman hangulat. A Batman Forever egy vicc volt, ahogy jó film nem lehet az, amiben Jim Carrey szerepel. Valami normális rendezőnek kellene passzolni ezt a történetet, mondjuk Alex Proyasnak, aki már bizonyított a műfajban a Dark Cityvel. Ez a Sötét lovag pedig egy könnyen felejthető kis epizód, kár rá vesztegetni a szót. Még ha egyesek szerint jól is játszott a buzi dzsóker.
The Forbidden Kingdom – Ritkán látom egy filmen belül Jet Li-t és Jackie Chant, de most legújabb filmjükben őrült jól alakítottak. A jelenben egy amcsi gimis srácra nagyon rászállt egy felsőbbéves banda, akik ráveszik, hogy juttassa be őket kedvenc chinatowni videókölcsönzőjébe, ahonnan eddig zsákszámra kölcsönözte a chanbarákat. Valahogy hozzá kerül egy bot, amivel rejtélyes módon átkerül a középkori Kínába, és egy életveszélyes küldetés közepén találja magát. Kitanulja a harcművészetet, szerelmes lesz, vad csatákban vesz részt, végül megmenti a birodalmat. Fijúknak ajánlom.
Zeitgeist + Addendum – Tudni akarod, hogyan működik a világ? Miért dolgozod magad halálra, és mégis semmi foganatja? Hogyan teszik tönkre életünket, gazdaságunkat a megacégek? Miféle plagizált viccre épül az egész kereszténység? Miért kellett az amcsiknak a 9/11, mint egy falat kenyér? Minek az előfutára ez az ún. gazdasági válság? Miért tettem zászlóégető képet a fejlécembe? Kétszer két órában kapod töményen a választ az arcodba, ha megnézed ezeket a filmeket.
Már szenteste óta fáj a fejem, ami kezd nem normális lenni. Délutánonként támad a láz is, amit Algopyrinnel kezelek, a fejfájást pedig inhalálással és Bioptron lámpával próbálom kezelni. A Bioptron lámpa jó dolog, legalábbis a biciklis balesetem óta zöld foltos térdemet megjavította, és már nem akarok ordítani, ha a térdem alatt megérintem a bőrt. Jó lett volna valami dorbézolás is most szilveszterre, de ekkora mínuszokban, bármikor kiújuló fejfájással jobb lesz, ha itthon maradok. Vendégeket sem hívok, mert amikor nemrég Bachterman látogatást tett nálam, a végére már nagyon agyilag zokni lettem. Még van négy napom a gyógyulásra, aztán meló. Nem leányálom ilyenkor a biciklizés, de már jól esne egy kis mozgás. De most nyamvadt fekvőtámaszokat sem tudok nyomni, mert ha felmegy a vérnyomásom, akkor széthasad a fejem.
Tegnap osztottam, szoroztam, átgondoltam a dolgokat, s meghatároztam a következő hardverfejlesztést. A lényeg az, hogy vehetnék ugyan új asztali gépet olyan 60-ból, és akkor lenne egy átlag alatti gépem és marad a gyenge laptopom, de ha ezt a pénzt a laptop fejlesztésére fordítanám, akkor lenne egyetlen normális laptopom, és nem kellene a cuccaimat két gép legalább három operációs rendszere közt szétszórnom. Ehhez a legkritikusabb lépés a mostani laptopom eladása, mert az nem egy rövid folyamat. Hirdetést tettem közzé a Vaterán, Prohardveren, Aproneten, Iwiwen, most pedig itt is. Bár attól függ, mihez képest gyenge a laptopom. Mert ez a gép előtt töltött időm 95%-ában megfelel most is, de dolgozni vele nem tudnék, a tördelés és fotófeldolgozás izmosabb vasat igényel. Ha ez a gép elmegy, akkor egy kétmagos procis, 2-3 giga ramos, nagyobb vinyós masina már jó is lesz.
HP Compaq nx6110 eladó!
Ár: 80.000 Ft
Elég sokat használtam, és sokszor szenvedtem a Gnome Network Managerrel, hogy inkább másik alternatíva után nézzek. A Kubuntuban használt knetworkmanager sem nyerte el tetszésemet, viszont a Linux Mintben használt wicd egyszerűen tökéletes volt (még ha másban nem is felelt meg az a disztró). Egyszerű, elegáns, benne van minden olyan funkció, amit a többiből hiányoltam. Lássuk, mit tud:
Bármilyen Linuxra jó a wicd. Van Ubuntura is telepítési útmutató, ám az megtévesztő. Nekem a következőképp sikerült telepítenem:
deb http://apt.wicd.net hardy extras
Igaz, én Intrepidet használok, de arra is jó a Hardy verzió.wget -q http://apt.wicd.net/wicd.gpg -O- | sudo apt-key add -sudo apt-get install wicdEzek után eltávolításra kerül az eddigi network manager, mert abból bőven elég egy darab, és elindul a wicd. Ubuntunál automatikusan bekerül az Alkalmazások/Internet menüpontba, és az automatikusan induló programok közé is bekerül, de a tálcaikon nem jelenik meg. Érdemes a Rendszer -> Beállítások -> Munkamenetek automatikusan elinduló programjai közé beszúrni:
wicd-client
Így néznek ki a beállítások:
Kellemes turkálást így év végén 
Az írás megjelent a hogyan.org-on.
Volt egyszer egy parasztlegény, aki friss obsitjával, és egy batyu burkus kinccsel a vállán hazafelé ballagott. Fújta a szél, tűzött rá a nap, kergette a vihar, ezért nagyon hazavágyott már. Nagy sokára beért szülőfalujába. Gondolta a legény, miért vesztegetné az idejét azzal, hogy hazamegy és rendbeteszi magát, inkább elindul egyből leánykérőbe. Fel is kereste egyből a falu legszebb lányát, s úgy az esőben kihívta a tornácra. Óvta magát a leány az esőtől, ezért sürgetőn, pattogva kérdezte, hogy mi dolga a legénynek arrafelé. Előadta a legény, hogy mekkora út áll mögötte, és hozott szépséges dolgokat a batyujában, keljenek hát egybe legott. A leány kacagott egy nagyot, elkezdte ócsárolni fénytelen haját, sáros bakancsát, piszkos csomagját, amiben biztos csak a szennyesét cipeli.
Elszontyolodott kissé az obsitos, amikor becsapódott előtte az ajtó, de hamar felvidult a képe, amikor belegondolt, hogy a falu legokosabb lánya csak nem lesz ilyen hiú teremtés. Átballagott a falu másik végébe, és bekopogott hozzá. De jaj, a hosszú út úgy elcsigázta, hogy amikor ajtót nyitott neki a csillagszemű fehérnép, az is kikacagta akadozó nyelvét és lelassult észjárását.
Lógatta ám az orrát a legény, ahogy hazafelé vette az irányt, de eszébe jutott, hogy a szomszéd özvegy is bizony helyrevaló teremtés. Bekopogott hozzá is, aki először húzódozott, aztán beljebb tessékelte. Bent nagy kálvária volt, ríttak a gyerekek, sürögtek-forogtak az asszonyok, a legény pedig alig győzött kitérni előlük. Az özvegy még pillantását sem vetette a batyura. Behúzódott a legény egy sarokba, maga alá gyűrt egy vánkost, és elnyomta az álom. Reggel ugyanaz a sivalkodás, hercehurca fogadta, ezért kisomfordált a házból és bekopogott a szülői házba.
- Idösanyám, készítse a pajtát, mától itthon alszok! Van nálam egy batyu is, rejtse el jó mélyre, még én se találjam meg! – A legényt pedig nem érdekelte többet a cifra ruha, hegyes bajusz, talán még a burkus kincsek is megfakultak.
Kedves málcsikok és gyévocskák, álmodni sem tudjátok, mekkora öröm töltöttel el szívemet, amikor beszkattyoltam a nagy téli nocsból a villámszkóró megnyílt új Alexandrába, és megvígyeltem a Gépnarancs című könyvet, amit valami sztárüj fazon, Anthony Burgess írt. Mintha valaki horrorsón homlokon tolcsókolt volna, úgy csapott belém a felismerés, hogy ezt a filmet már vígyeltem tavaly a drúgokkal. De a film az mindig málenkijebb, mint a könyv, ezért eligyoltam vele a pénztárhoz, hogy nehogy krícsáljanak a milicik, ha fizetés nélkül szkattyolnék ki.
Anthony Burgess maga is nyelvész volt, ezért a fentihez hasonló nyelvezetben íródott az egész könyv, ami így nehezebben emészthető, mint a film. Ő nem tünde nyelveken agyalt, mint Tolkien, hanem antiutópiájában megalkotta a saját leírása szerint a következő bandazsargont: “Összehangzó jassz-szavak… Némi cigányszöveg. De az eredet többnyire szláv. Propaganda. Szublimináris penetráció.”
Cselekményét tekintve teljes mértékben megegyezik Kubrick filmjével, ám a film véget ér a rehabilitáció sikeressé nyilvánításával. A könyv ennél tovább megy, már eljut arra a pontra, amikor a kicsi Alexben felnőtt gondolatok és igények kezdenek megfogalmazódni.
Friss hozzászólások